Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-10 / 37. szám

September 10, 1953

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Az Arma munkásainak sztrájkja

A társaság mintául akar szolgálni a hadiipar számára, a szakszervezetek megsemmisítésére irányuló törekvésben. A mérnökök csatlakoznak a munkásokhoz.

Nassau megye a New York állami reakciós republikánusok egyik főfészke, mely úri klubjairól és lóversenypályájáról nevezetes. Ezúttal azonban olyasmi történik a megyében, aminek széleskörű hatása lehet az egész munkásmozgalomra. Először történik, hogy a mérnökök és laboratóriumi szaktudósok, a- kik a múltban szinte hagyományos ellenségei voltak a szakszervezeteknek és teljesen izolálták magukat az amerikai munkásmozgalomtól, most, együtt harcolnak a munkásokkal a gyár vezetői ellen.

Az Arma Corporation szigorúan titkos villamossági műszereket készít a haderő számára s egy hónappal ezelőtt 4,000 munkása sztrájkba lépett. A sztrájk oka az, hogy a társaság egyszerűen elvetette a munkások elsőbbségi listáját, elbocsátott 150 alkalmazottat, megtagadva azok szerzett jogainak tiszteletben tartását. A munkások, akik a CIO villamossági munkások szakszervezetébe tartoznak, tiltakozásul kivonultak az üzemekből. Három nappal később csatlakozott hozzájuk a gyár 750 mérnöke, tudósa és laboratóriumi alkalmazottja, akik két évvel ezelőtt, független szakszervezetet alakítottak. A mérnökök ugyan nem vesznek részt a piketvonalban, azonban egyhangúlag úgy szavaztak, hogy azt tiszteletben tartják. Azóta a független szervezet egyetlen tagja sem lépte át a piketvonaiat, sőt a mérnökök szervezete egyezményt kötött a CIO szervezettel, hogy egyik a másik nélkül nem ir alá szerződést a gyár vezetőségével.

Erőszak a piketvonalon

A sztrájk első napjaiban a gyár vezetősége megpróbálta erőszak alkalmazásával megfélemlíteni a munkásokat. Mindjárt az első reggel Richard C. Smyth, az Arma társaság alelnöke és-tárgyaló bizottságának vezetője, automobiljával elütött két munkást, miközben megkísérelte, hogy keresztülhajtson a piketvonalon. A megyei esküdtszék nem volt hajlandó vádat emelni ellene, azonban a következő két napon a rendőrség letartóztatott 14 pike- telőt. A munkásokat rendőrbotokkal dolgozták meg és “rendellenes viselkedés” vádját emelték ellenük, mert el- állták a gyárba vezető kaput, az automobilok előtt. Egyenként 500 dolláros óvadék ellenében később szabadlábra helyezték őket.

A sztrájk harmadik napján az Arma egyik igazgatója szembeszállt a rendőri intézkedéssel, mely egyetlen bejáratot tartott fenn a gyári vezetők számára, melyen szabadon ki-bejárhattak a gyárba. Az igazgató a piketvonalon keresztül, a főkapun akart behajtani, megsebesítve két rendőrt és két pikete- lő munkásnőt. A megyei esküdtszék most sem volt hajlandó vádat emelni.

A közfelháborodás olyan méreteket öltött a történtek után, hogy a gyár vezetősége kénytelen volt egyezményre iépni a szakszervezettel. A kormány képviselőjének közbejárása mellett létrejött egyezményben a társaság megígérte, hogy nem alkalmaz sztrájktörőket és nem végeztet produktiv munkát. Ezzel szemben a szakszervezet beleegyezett, hogy az épület és üzemfenntartó al- kamazottak akadály nélkül bemehessenek a gyárépületbe. Azóta nem történt több erőszak a piketvonalon.

j A mérnökök csatlakoznak

1

A mérnökök, akik 1951-ben alakították meg a független szakszervezetet, úgy határoztak, hogy hivatalosan nem lépnek sztrájkba, de hallgatólagosan támogatják azt, azáltal, hogy nem lépik át a piketvonaiat. A határozat annak a felismerését jelenti részükről, hogy a munkások harca az ő harcuk is. Éppen- ugy, mint a\ munkásokkal szemben, bérleszállitást akart i ; életbeléptém a gyár vezető- j sége, amellett, hogy megta-1 I gadt,a a seniority (elsőbbsé- ' gi) jog tiszteletbentartását,

I velük szemben is ezt a módszert alkalmazta. Az elsőbbségi jog és- bér kérdésén kívül egyéb kérdések is forognak kockán. A gyár vezetősége a szakszervezet fennállása óta mindent, elkövetett, hogy megsemmisítse, vagy meggyengitse azt és teljesen tehetetlenné tegye a kollektiv tárgyalásban. A munká- ! sok megkérdezése nélkül önkényesen uj normákat vezetett be a termelésben, hatalmas mértékben fokozva a munka iramát. A mérnökök fizetését azáltal akarta leszállítani, hogy bejelentette az eddig fizetett, évi bónuszok megszüntetését és a gyár vezetősége nemcsak a^t követelte,' hogy minden felmondás nélkül meneszthesse a ! mérnököket és laboratóriumi alkamazot.takat, de ki akarta terjeszteni kezét a független! szakszervezetre s elő akarta írni, hogy annak vezetősége | hány tagból álljon.

Az Országos Munkaügyi Hivatal közvetítője megpróbált tárgyalást összehozni a szakszervezet és a gyár vezetői között, azonban az utóbbiak csak a látszat kedvéért jelentek meg, de megtagadtak minden, valóban kollektiv tárgyalást. így a sztrájk ötödik hete folyamatban van. A sztrájkoló munkások a CIO-tól, a mérnökök a Mérnökök és Tudósok 50 ezer tagot számláló országos szervezetétől kapnak némi anyagi segítséget.

Az érdekes a dologban az, hogy a múltban a hadsereg, melynek számára a gyár dolgozik, 1951-ben azonnal közbelépett, mikor mérnökök sztrájkba léptek, mert a gyár vezetősége nem akarta elismerni szakszervezetüket. A közeli níegfigyelők szerint,1 akik teljesen tisztában van-l nak a dolgokkal, Washington j ezúttal azért nem lép közbe, mert az Arma társaság egy olyan tervet dolgozott ki, melyet a hadiipar minden ágában alkalmazni akarnak. Amennyiben az Arma győzelmet ér el és sikerül megtörni a sztrájkot, a szakszervezetekre rossz napok következnek a fegyverkezés számára dolgozó iparban. Úgy a munkások, mint a mérnökök tudatában vannak, hogy a harc a szakszervezet fennmaradásáért folyik.

Természetesen úgy a gyár vezetői, mint a hatóság, min- j dent elkövet, hogy megnehezítsék helyzetüket. Hitelt például még abban az esetbenj sem kaphatnak, ha tagjai valami hitelszervezetnek, ugyanakkor a Dewey-féle állami I törvény gondoskodik arról.' hogy a sztrájkoló, vagy kizárt munkások ne kaphassanak munkanélküli segélyt 50 napig.

IfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiMii

10 millió gyermek számára nem jut rendes iskola

Szeptemberben 30 millió amerikai gyermek ismét visz- szakerül az iskolapadba, azaz, hogy kerülne. A kormány jelentése szerint, ugyanis az iskolákban csak 20 millió gyermek számára volna megfelelő hely s igy a gyermekek egyharmadrésze csak kényelmetlen, túlzsúfolt iskolateremben kaphat helyet. Természetesen a jelentés hallgat arról, hogy az ország iskolái a hidegháború áldozatai és hogy az oktatás céljaira szánt költségvetést a gyökeréig leszállították, miközben a fegyverkezésre ömlenek a billiók.

Ugyancsak hallgat a jelentés arról, hogy az iskolák j nagyrésze valósággal tűzfészek, ellenben beszámol arról, hogy a tanít,óhiány veszedelmes méreteket ölt s legalább 50 ezerrel kevesebb tanító lesz az osztályokban, mint amennyire szükség volna.

A tanitók szervezete szerint 70 ezerrel több tanítóra volna szükség az ország iskoláiban, azonban az alacsony, | egyes államokban valóságos, éhségfizetés nem vonzza a fiatalokat a tanítói pályára s ehhez járul még az örökös vöröshajsza, ami ugyancsak elriasztja őket.

Lee M. Thornton, az országos nevelésügyi bizottság elnöke figyelmeztette a kormányt. hogy az iskolák céljaira fordított országos és állami költségvetések összege a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, 50 százalékkal kisebb, mint 20 évvel ezelőtt volt.

MIT TETT EGY MEGGYŐZŐDÉSES EMBER?

________________________________________5

Az alábbiakban elmondom, hogy hogyan lett a, város, a- melyben 33 éve lakom, szervezett, munkások városa.

A Safeway Store, több üzlet és műhely túlnyomó többsége annak idején még szervezetlen munkásokkal dolgoztatott. Egy szép napon a store-ok a 1 k a lmazot.tainak szakszervezete több üzlet elé pikete’t állított, többek közt a Safeway Store elé is, amelynek üzletvezetői állását nem kisebb ember töltötte be, mint maga a polgármester. Ebben az üzletben jómagam évek óta vevő vagyok.

A város vezetősége és üzletemberei megtették az előkészületeket, hogy karhatalommal távolítsák el a városból a szakszervezet pikete- lőit.

Egy alkalommal, amikor bevásárolni mentem, szóba elegyedtem a Safeway-üzlet előtt piketelő két fiatal munkással. A beszélgetés során kitartásra buzdítottam őket. Amikor azonban az üzlet,vezető-polgármester látta, hogy nem megyek be a boltba, odalépett hozzám és a piketelők előtt kijelentett“, hogy amazok bolondok, ne is hallgassak rájuk, már nem sokáig lesznek itt, különben sem lakói ők városunknak s rövidesen valamennyit kikergetik innen.

Én azonban tudtára adtam a polgármester urnák, hogy ha a piket,élőkét kikergetik a városból, én és még nagyon sokan velem együtt a szak- szervezeti szabályok szerint nem vásárolhatunk tőle, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a városi szak- szervezeti tagok fogják pi- ketelni a store-t. Ezzel azt,án már indultam is bevásárolni egy' másik üzlet felé, amely előtt nem volt piketelés.

Az üzletvezető polgármester beugrott autójába s megelőzött utamban, majd megállt és arra kért, hogy üljek be mellé a kocsiba, szeretne velem beszélni. Kérésének eleget tettem és ő azonnal rákezdte, hogy sokan az ostoba piketek láttára nem mennek be az ő üzletébe, holott őneki magának soha nem volt összeütközése szervezett munkásokkal...

Amikor szóhoz juthattam, elmeséltem neki azokat az időket,, amikor San Franciscóban a hajókikötők ki- és berakodó munkásait egy tál ételért és egy üveg pálinkáért lerongyolt emberek, éhezők közül toborozták a csaló vállalkozók. A szegény ördö- gök legtöbbje munka végeztével az utca népétől kérege- tett könyöradományt betevő falatra. Szép türelmesen elmagyaráztam aztán neki, hogy ezen a siralmas helyzeten a jól megszervezett szakszervezet változtatott úgy, hogy ma már a rakparti munkások emberi életet élhetnek. Nem ellenséges hangon beszélgettem vele s igy többek között azt is megjegyeztem, hogy őt igazságos embernek ismerem évtizedek óta és nem is tételezem fel róla, hogy a nagyüzemek szakszervezetellenes, népzül- lesztő propagandája mellé áll.

Ezután a beszélgetés után történt, hogy a város vezetősége és üzletemberei egy viharos rendkívüli ülés után feladták a piketek elleni harcot. így aztán a Safeway üzletvezetőjével, egyszersmind polgármesterünkkel továbbra is elég jó barátságban maradtam,

•

Ma már, ha bevásárolni megyek a Safewaybe, mind az üzletvezető, mind a szak- szervezeti tagok, akik ismernek, barátságos szavakkal fogadnak és mosollyal szolgálnak ki.

D. EGYED, Calr

AZ ELMÚLT ÉVBEN 135 MILLIÓ B3LLÁRT FIZETETT KI A BáNYASZJÉLÉTI SLAP

A bányászok jóléti alapja e hónap másodikén nyilvánosságra hozta elszámolását a junius 30-ikán befejeződött költségvetési évről. A múlt év julius 1-től kezdődő évben a jóléti alap összesen 133 millió és 963 ezer dollárt fizetett ki. Ez összeg 2.8 százalékát, azaz 3,863.720 dollárt az alap adminisztrációs költségeire fordították, mig a hátralévő részt a bányászok nyugdijára, valamint beteg és egyéb segélyekre.

Miután a jóléti alapra befizetett összeget, 30 centről 40 centre emelték fel minden tonna szén után, az alap bevétele $130 millió volt ebből az összegből és 1.8 millió dollár az alap tulajdonában lévő kormánykötvények kamatjából. A bevétel igy még mindig alatta maradt, a kiadásoknak s a hátralévő hiányt az alap 92 millió dolláros tartalékalapjából pótolták.

Az év folyamán összesen 266,421 bányász kapott segélyt az alapból, melyből 59 millió dollárt fizettek ki több mint, 50 ezer nyugalomba vonult bányász számára. A nyugdij havi 100 dollár, a 60- ik évet betöltött bányászok számára, akik legalább 20 évet dolgoztak a bányában, a nyugdíjazást megelőző 30 évben. Az elmúlt évben 6,706 öreg bányász vonult nyugalomba, kiknek többsége 25 évet, vagy még többet dolgozott a bányában.

A bányász jóléti alapból több mint 9 millió dollárt fizettek ki a megsérült, munkaképtelenné lett bányászok családjai számára és több mint 10 millió dollár halálozási segélyt, valamint 7 millió dollárt a bányászok öz- - vegyei és gyermekei számára.

Az alapból 56 millió dollárt fizettek ki a beteg bányászok orvosi és kórházi kezeléséért. Több mint 200 ezer bányász részesült orvosi kezelésben. Ugyancsak megkezdték a' bányászjóléti alap első kórházainak építését.

A bányabárók még mindig szeretnék megsemmisíteni a jóléti és nyugdíjalapot.