Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)

1953-09-03 / 36. szám

oepLemuel o, íyuo

niUi^nuvrLjL lu/iu x mi o^u

AZOK AZ ÉHEZŐ ROMÁNIAI MACSKÁK

Miután a háborúra uszító amerikai tőkéssajtó Magyar- országot járt tudósítói elhullatták krokodilkönnyeiket afölött, hogy Budapeten a Váci utcán nincsenek már lukszus divatszalonok és a magyar nép elvesztette a tüdővészhez és az éhenhaláshoz való szabadságát — amely pedig elvitathatatlan joga minden munkásnak a tőkés államokban, — most elküldték tudósítójukat Romániába is az ifjúsági világ- találkozóra.

McCormack, a New York Times hírhedt középeurópai pletyka- és rágalomszerkesztője, egyike volt azoknak, akik elutaztak Romániába. Wall-streeti urai természetesen meghagyták neki, hogy “te jancsi, aztán megírd azt a roppant nagy éhezést, mert hát annyi eszed csak van, hogy tudod, hogy melyik oldalon vajazzák a kenyeredet”?

A jancsi, a Johnny McCormack, értelmes ember lévén Bukarestbe érkezve jól kihegyezte és megnyálazta ceruzáját, hogy megírja, hogy Romániában minden ember sovány, hogy oldalt állítva borotvapengéknek lehet használni őket.

De valahogy mégsem stimmelt a dolog. Hiába meresztette a jancsi a szemét, sehogysem fedezett fel éhező vagy éhesnek kinéző embereket.

Dehát az éhezésre és éhségre való hivatkozás vagy “bizonyíték” nélkül mégsem lehet beszámolót Írni egy McCor- macknak. Egy mentő gondolata támadt. Eszébe jutott, hogy a Pallas Athene szállodában egyszer látott egy macskát az asztal alatt. Euréka! Az a macska bizonyára azért volt az asztal alatt, mert éhes volt!

És akár hiszik olvasóink, akár nem — a “méltósá- gos” N. Y. Times hasábjain a következő módon számolt be a romániai “éhínségről” ez az újságíró jancsi:

“Azoknak a delegátusoknak, akik naponta háromszor ettek húsételt a Pallas Athene szállodában és bő étkezésüket vörös vagy fehér borokkal, vodkával, román pálinkával öntötték le, nehéz volt elképzelni, hogy ebben az országban három héttel ezelőtt még súlyos élelmiszerhiány volt. Nehéz volt elhinni, hacsak véletlenül nem pillantottak asztaluk alá, ahol észrevehettek volna olyan macskákat, AMELYEK ÚGY NÉZTEK KI. MINTHA SZÜLETÉSÜK ÓTA NEM ETTEK VOLNA HÚST”.

Nos, mi ünnepélyesen kijelentjük, hogy mi ellene vagyunk annak, hogy a macskák bárhol is éhezzenek. Ezért azonnal javasolni fogjuk a kormányunknak, hogy a termésfölöslegünkből azonnal indítsanak útba több vonatrakomány húst az éhező romániai macskák számára. Esetleg Kelet- Berlinből át lehetne irányozni egy szállítmányt a román határra. Abban az esetben, ha a romániai macskák születésükkor, vagy azután nem hajlandók húst enni, akkor természetesen több vagonrakomány tejet kell nekik küldeniük.

Ez nagy perspektívát nyit meg kormányunk előtt a termésfeleslegünktől való megszabadulás terén. Mert ha Romániában vannak éhes macskák, képzeljük el hány éhes macska van Indiában, Kenyában, Spanyolországban, vagy mondjuk itt Amerikában az indián territóriumokban.

És miután a macskák mindenütt jóllaknak, a McCor- mackok és a többi crackpotok talán juttatnának a fennmaradt élelmiszerből az — embereknek is. Még akkof is, ha kevesebb politikai propagandát tudnának abból kiverejtékezni.

•IIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIUIIIIIMIItlimillllllllllllllllltlIIIIIIIIIIHMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllHlltllllliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

KI IS GYŐZÖTT IRÁNBAN

A U. S. News and World Report aug 28-án nyíltan, beismeri, hogy Iránban a hadsereg fojtotta vérbe á nép'nemzeti függetlenségért vívott küzdelmét. És azzal dicsekszik, hogy a feudálista sah és a hadsereg, valamint a nép között végbemenő tusában Amerika ezúttal is a feudalizmust és a hadsereget támogatta.

Miként a U. S. News leírja, Washington 1947-ben egy 10 millió dolláros kölcsönnel kezdte meg az iráni hadsereg “modernizálását”. Többszáz főből álló amerikai katonai misz- szió irányította a modernizálást. Mikar ez a munka kezdett “jól haladni” az iráni kormány kapott még 25 millió dollárt az Import Export Banktól, valamint 47 millió dollár értékű katonai felszerelést. Közben pedig Schwarzkopf amerikai tábornok kiképezte az iráni rendőrséget, melynek élére Zahedi tábornokot, a nácik volt iráni főügynökét tette.

A hadsereg, Washington számításának megfelelően, a sah és a feudalizmus oldalán avatkozott be a polgárháborúba.

A szuronyokkal, persze sok mindent lehet csinálni. De miként azt már Bismarck is megmondta. .. ülni nem lehet rajtuk. Ezt meg fogja tanulni a perzsa sah, Zahedi a náci ügynök... és. meg fogja tanulni Dulles és a többi Wall- streeti imperialisták, akik most annyira meg vannak elégedve azazl, hogy még egy helyen sikerült vérbefojtani a nép jogos harcát nemzeti önállóságért és nagyobb darab kenyérért.

.....................................................................................................................

Tömegtiltakozás a deportálások ellen

Szeptember 27-én, vasarnap délután 2 órakor tiltakozó tömeg-gyűlés lesz a Hotel Diplomáiban a fokozódó deportálást hajsza ellen. A nagyszabású | gyűlést a “Non-Partisan Com- j mittee against the Walter-Mc- | Carran Law” rendezi.

Mi történik Kubában

Carleton Beals a következőket írja “Délamerika” cimü tanulmányában: “Az uralkodóknak vagy kenyeret, vagy lehetőséget, vagy golyókat kell adniuk a nép számára. A kubai nyersanyagokat kizsákmányoló amerikai mono- pólum majdnem lehetetlenné tette a kenyér és lehetőség teremtését s a puskagolyókkal kell ezeket helyettesíteni.”

A puskagolyók, melyeket az utolsó hetekben Fulgencio Batist,a lövetett a tömegbe, a válsággal szembenéző diktátor utolsó megoldása volt.

Kuba problémája ez:

A szigetországot, melynek a múltban sokoldalú mező- gazdasága volt, főleg cukorterületté változtatták át. A nép szegénysége miatt a belső piac a mélypontra sülyedt. Az ország külkereskedelemre van utalva, amit főleg U. S.-el és Angliával folytat. Ezek azonban nem tudják többé felszívni Kuba cukortermését.

1926 óta az amerikai érdekek különböző eszközökkel elérték, hogy a kubai nép számára ne lehessen bőség. 1940-ben az ország válsága kiéleződött, de a második világháború felszívta minden cerményét, nemcsak a cukrot, de a gyümölcsöt és főzelékeket, kendert és ásványokat is. A beteg láza leapadt, de állapota rosszabbodott,

1948-ban, a háború utáni Kuba már ismét súlyos válsággal küzdött. A gyárak lezártak, a munkanélküliek száma hatalmas mértékben megnövekedett. Nemcsak az ország külkereskedelme esett, vissza, de a belső piacot ellopták az US-ből, Japánból és' Angliából importált áruk. A helyi textil, bútor és papírgyárak heti egy-két napot dolgoztak, vagy teljesen lezártak. A béreket erősen leszállították.

A válságot sikerült vala-’ mennyire takarni, mert a cukor, mely a nemzeti jövedelem 35—40 százalékát teszi ki, akkor még kelendő volt. 1950-ben azonban már 1 millió tonna túltermelés volt, amit valamennyire lecsökkenteti a koreai háború. A beteg állapota azonban még rossszabb lett.

“Bőség” 1952-ben

1952-ben Kuba történelmének legnagyobb cukortermését aratta (7,011,383 tonna.) Ez a nagy termés az év második felében megbénította az országot. A nagy cukorültetvények nagyrészét nem szántották fel s az ültetvényesek nyomást gyakoroltak a kis farmerekre is, hogy bevetetlenül hagyják földjeiket,, amit azzal érrtek el, hogy annyira megdrágították a bankkölcsönt, hogy a kis farmer nem juthatott hozzá. A válság súlyosan érintette a kormányt, melynek deficitje 40 millió pesora növekedett. Prio Socarras elnök kormánya erősen eladósodott, igen sok kormányalkalmazottat menesztett, munkájából s a megmaradottak fizetését leszállította.

A kormány számára két

lehetőség volt,: kereskedel-j

met kezdeni a szocialista országokkal, melyek nemcsak a cukrot, de Kuba egyéb terményeit is használni tudták volna (dohányt, bőrt, kenBatista kormányzó

dert, köt,elet), vagy földreformot létesíteni s a föld felosztásával emelni a nép életszínvonalát, belső vásárlóerejét.

Prio, aki az U. S. barátja volt, habozott, ezekkel, a megoldásokkal, melyekkel kenyeret és lehetőséget teremthetett volna a nép számára. Ekkor jött Batista a puskagolyókkal.

1952 március 10-én Batista, aki 1940—44-ben az ország elnöke volt, katonai puccsal magához ragadta a hatalmat s Prio Socarrast száműzte az országból. Első dolga az volt* hogy tömeges letartóztatásokkal elnyomja az ellenzéket s a polgári szabadságjogokat.

A forrongás és a nagy hazugság

Ez év julius 26-án az Ortodox (konzervatív) Párt 200 fiatal tagja Santjagoban megtámadta a katonai bara- kokat, megkísérelve, hogy megdöntse Batista uralmát. A támadás sikertelen volt s a hegyekbe menekülök 36 polgári s 18 katonai halottat hagytak maguk után. A felkelés megteremtette Batista számára az alkalmat, amit már régen keresett. A Szocialista Néppártot, (egységpárt) vádolta a felkelés elő-1 idézésével s elrendelte vezetőinek letartóztatását. (A párt hat fő vezetője a felkelés idejében 300 mérföldnyire tartózkodott a helyszíntől és nem is tudott arról semmit.) Rengeteg munkás és szak- szervezeti vezetőt letartóztattak, összevertek, vagy megöltek. A halottak száma meghaladja a százat. A Szocialista Néppárt, székházát szétrombolták, a Hoy cimü napi- j lapot betiltották s a legszigorúbb cenzúrát vezették be, ami nemcsak az újságokra ésj rádiókra, de a levelekre is vonatkozik.

Mint a N. Y. Times au- ^ gusztus 7-iki számában jelentette, igen sok embert 3 évi börtönbüntetésre Ítéltek, azzal a váddal, hogy hamis híreket terjesztettek, vagy rosszindulatú propagandát, szóban, képekben, vagy Írásban. Batista betiltott minden sztrájkot s leszállította!

| a béreket, egyes esetekben százalékkal, börtönbe vete Lazaro Penat, a Délameril Szakszervezeti Szövetség elnökét, valamint Gonz; Colladot, a dohánymunkás vezetőjét, kik Batista n göt,t állnak.

Kubai progresszivek s: rint Washington segitel Batistát, mint “erős e bért,’’ hogy magához ragac a hatalmat, és megsemmis se az ország haladószellei mozgalmát. Az amerikai 1 késeknek 700 millió dollárj fekszik Kubában (cukor, ; ványok, erőmüvek, bank< biztosítási intézmények, ví ut, szállítás). Az amerii befektetők és diplomaták mételt.en és egyre nyoma kosabban követelték, ho Washington erős lépései tegyen profitjuk védelmébi Attól féltek, hogy Kuba u nozni fogja Guatemalát* mi reformokat vezetett be egyre inkább az ország né] nek szolgálatába állítja az i szág nyersanyagforrásait. Egy gondolkoznak — Írja Business Week április 18- számában, hogy “a kormá alkalmazza a furkós bot közgazdasági, vagy akár 1 í t,onai közbelépést az olyan < szágok meggyőzésére, mi Guatemala, hogy kiirtsák kommunizmust.”

Az a hallgatás, amit a ki ügyminisztérium Batista t< rorjával kapcsolatban tan sit, arra enged következteti hogy Washington meghalk ta a felszólítást és aszeri cselekedett.

Nem mondhatjuk azonba hogy az egész amerikai saj és hogy a nagyiparosok mii tapssal fogadták volna a f sizmus kirügyezését Kub ban, mert az könnyen am rikai körmökre is léphet. 1} például a N. Y. Times “zsa nokságnak” bélyegezte m< augusztus 25-iki számábs Batista rendeletét, “me kigunyolja a szólás, a saj és rádió szabadságát.” A T mes uj választást sürget K bábán és figyelmezteti Báti tát, hogy ha nem vigyáz folytatja a nép elnyomásé akkor sokkal rosszabb zav rókát fog, előidézni.

A kubai munkások, ak több ízben szolidaritást .tan sitottak az amerikai sza szervezetekkel, most amei kai társaik segítségét, kéri hogy követeljék a szaksze vezeti vezetők és politik foglyok szabadon bocsátásé E felhívás visszhang jaké] pen William L. Patterson, Civil Rights Congress fóti kára és Howard Fast, az ir delegációt vezettek Washjnj tonba a kubai követség!-« < tiltakozó tüntetést New Ybrl ban az Egyesült Nemzete székháza előtt.

liiiiiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiMiiiiiiiiiniiiimmmitiMitiiii

Általános áresés

Nem az élelmiszerpiacon tői tént az áresés, hogy a munka sokon és kiskeresetű polgárt kon segítene, hanem a ne' yorki értéktőzsdén. Az összt vasúti és ipari részvények ár mélyen esett és 365 ipari rész vény ára mélypontot ért e Mindez azt mutatja, hogy Wall Street depressziótól fél.