Amerikai Magyar Szó, 1953. július-december (2. évfolyam, 29-52. szám)
1953-09-03 / 36. szám
J2_ AMERIKAI MAGYAR SZÓ September 3, 1953 .abor Day-i intervju egy pincérnővel GEORGE MEANT LABOR DAY NYILATKOZATA NEW YORK. — “Mit ért ;alatt, hogy normális élet? éleményem szerint nincs yan pincérlány, vagy dolgo- i nő, aki normális életet él- ítne.” A nyúlánk pincérlány apró iszletekben beszélgetett vein, miközben az esti csúcs- irgalom utolsó félórájában inte villámsebességgel vet- : fel a rendeléseket s hordta gőzölgő tányérokat s csé- éket. Csak akkor tudott egáilni néhány percre, mi- )r vége lett a szokásos va- iorasietségnek s a forgalom apadt néhány elkésett ká- ízóra. Fellélegzett és rá- ^ujtott egy cigarettára: “Itt legalább nem bánják, i az ember leül egy percre, ikor csend van. Legtöbb ilyen csak lopva, a konyha igében lehet egyet, szippan- irii s mindig vigyázban kell Ini, mint a katonáknak.” Anna, a pincérlány meghint, hogy beszélgessek vele, ág vacsoráját fogyasztja, ietnie kell — mondja, ■—i Slórai vacsoraideje van, az- in hamarosan megint jön a imeg a színházak zárása tán. Miközben evett, visszaírt első kérdésemhez: “Hogy normális életet élek- ? Nem élek azt. Nem is isierek senkit a szakmában, ki úgy élhetne. Egyszerűen Letetlen.” Elmondta, hogy 29 éves, íját lakása van s neki kell tartania 5 éves gyermekét, ste 6 órától éjjel 2 óráig olgozik, főleg azért, “mert ry olcsóbb a gyermekről va- i gondoskodás. Azonban igy im Iáhatom, csak mikor sza- adnapos vagyok s halálosan iradt.” Arre a kérdésre, hogy mi- 'en arányban van keresete a teller bizottság megállapitá- ával, mely szerint már 1951- en 2,600 dollárra volt, szük- ége egy magános nőnek a ormális, minimális megélhe- isre, igy válaszolt: “Azóta másfél év elmúlt, mindennek az ára erősen felemelkedett. Amellett nem is vagyok egyedül s a gyermek eltartása cöbbe kerül, mint amit, magamra költők.” Elmondja, hogy egyetlen | luxuskiadása az, hogy vásárolt egy televíziót, amire hegenként fizet. Keresetét pon- ,osan be kell osztania, hogy i.ussa a lakásra és szükségletekre. Félretenni csak igen ritkán tud egy-egy dollárt, nogy legyen, valami előre nem látott szükségre. Ah- •oz, hogy férfiakkal megismerkedjék, vagy találkára menjen, túlságosan fáradt és j nem futja az idejéből. Vannak barátnői, pincérlányok, kik úgy élnek, mint ő. Vannak olyanok is, akik közös akásban élnek és közösen gondoskodnak gyermekeikről. | Világosan kifejezte, hogy nem sajnálkozik önmagán s nem érzi magát kivételnek. Sokan dolgoznak olyanok is, akik férjnél vannak. Azok- íak talán valamivel több van, le azért dolgoznak, mert muszáj. “Az átlagos férfi manapság nem keres eleget ah- I hoz, hogy kényelmesen eltartson egy családot s nincs alyan anya, aki ne akarná a ehető legjobbat adni gyermekeinek. Látja azt a sző- | két!” mutatott egy pincérnőre a terem másik sarkában. “Éppen olyan nehezen dolgozik, mint, én. Négy gyermeke van és férje. Arról ilmodozik, hogy elég pénzt gyűjtsön össze lefizetésre igy kis családi házra s akkor abbahagyja a munkát. Sohasem hagyja abba. Mindig köz- | be jön valami. Valaki megbetegszik a családban, vagy a férje kiesik a munkából.” Elmondta, hogy1 ötödik éve dolgozik ugyanazon a helyen. Nem mintha szeretné azt, de egyik hely éppen olyan, mint] a másik. Sok pincérlány gyak- j ran váltja helyét, “de vala-l hogy az ember bebeszéli magának, hogy ha sokáig ugyanazon a helyen dolgozik, az nagyobb biztonságot jelent.” Megismeri a vendégeket, azonkívül a szakszervezet szerződése szerint egy heti beteg-szabadságot kell, hogy kapjon minden 12 hónapban s az első év után egyheti, később kétheti fizetett szabadságot. Mi történik azonban, hai túlságosan öreg lesz s nemj bírják a lábai a munkát?j “Olyasmi nincs, hogy öreg,, ha a napi kenyérről van szó.” I Több pénz megy el az orvosra. Elmondta, hogy van egy étterem, mely aranycsillaggal jutalmazza a pincérnőket minden ötévi szolgálat után. Négy olyan asszony dolgozik benne, kik már négy csillagot! kaptak, de még mindig dől- j goznak. Muszáj' bírni a mun-i kát. Sokan vannak a pincérnők j között olyanok is, akik egyetemet végeztek. Sok tanítónő a tálcával cseréli fel az, iskolát, mert itt többet kereshet, azonkívül munka közben nem viseli saját ruháját. A szak- szervezeti szerződés előírja, hogy az egyenruháról és annak tisztításáról a munkaadó) köteles gondoskodni. “Ez nem jelenti azt, hogy a munka valami jó. A nap végén már a lábaim majdnem összerogynak, mindig van valami gond s közben veszekedni kell az agyonhajszolt szakáccsal, csittitani a vendégeket, akik mindjárt! idegeskednek, ha egy kicsit várniuk kell s ügyelni, hogy össze ne kavarjam a rendeléseket.” “Hamarosan megint lejár a szakszervezet szerződése,” mondta befejezésül, “s arról beszélnek, hogy az éttermek le akarják szállítani a bére-j két. Azt mi egész biztosan, nem fogadjuk el, mert lehe-! tétlenség. De azért van a | szakszervezetünk, hogy ezt1 “Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, mikor az AFL-t megalapították, annak vezetői és tagsága néhány egyszerű célkitűzésre összpontosították erejüket. A nagyiparosok erejének növekedése és a szakszervezetekkel szembeni előítélet igen megnehezítette még ezen alapvető célok elérését, is. “Harcolnunk kellett a szervezkedés jogáért, a sztrájk jogáért. Vannak azonban, a- kik ma is meg akarják tagadni ezen jogokat, de ezeknek száma kisebb azokhoz viszonyítva, akikkel a szervezkedés első, nehéz napjaiban kellett megküzdeni. “Azóta hosszú utat, tettünk meg és határozotabban megalapoztuk, hogy a dolgozó férfiaknak és nőknek nemcsak joguk, de kötelességük a szervezkedés s közgazda- sági fegyvereik felhasználása, hogy megfelelő, igazságos béreket és munkakörülményeket érjenek el. Mikor azonban azt mondjuk, hogy ezek elismert jogok, nem szabad szem elől téveszteni a Taft-Hartley törvényt, mely a modern, munkásellenes előítéletekből nőtt ki s mely növeli az ellentéteket, ahelyett, hogy csökkentené őket. Mint ismételten hangoztattuk, mindaddig, amig ezt az igazságtalan törvényt vissza nem vonják, vagy meg nem változtatják, hogy a szak- szervezetek hatásosan működhessenek, mindaddig nem mondhatjuk, hogy a munkásság igazságos jogait elismerik ebben az országban.” A továbbiakban elmondja Meany, hogy az “önző érdekek” meg akarják semmisíteni a Társadalmi Biztosítást, az olcsó lakáokat építő programot, miközben a maguk számára akarják megkaparintani a nép tulajdonában lévő természeti kincseket. ............ni.........iiiiiiimiiiiiiiiiiuuiimiimiiiiiiiiiiiimimmmiiiHtinii iiiiini«ii]iiii WALTER P. REUTHER NYILATKOZATA “Az utolsó 12 hónap nem volt könnyű szakszervezeteink és népünk számára. Nagy vezetők, mint Philip Murray, Allan S. Haywood és William Green, kiknek verejtéke és áldozatkészsége s e g i t e tt,e munkásmozgalmunk építését, eltávoztak tőlünk. Fiatalságunk folytatta életének feláldozását Korea harcterein. “Itthon, miután egy kiváló tábornokot választottak az elnökségbe, a rendkívüli érdekek csoportjai vonultak be Washingtonba, azzal a kimondott céllal, hogy megváltoztassák a kormány népet, szolgáló, 20 éves tendenciáját.” Reuther azt hangoztatja a továbbiakban, hogy a szervezett munkásságnak együt.t meg ne tehessék,” mondta és bizakodóan, fáradtan elmosolyodott. kell harcolnia azon jóakaratu | csoportokkal, melyeknek cél- ! ja a közös szabadságjogok ! megőrzése, türelmesség és ! tisztelet a kisebbségekkel j szemben, melyek meg akar- j ják erősiteni a demokratikus rendszert és biztosítani a nép I életszínvonalának és jólétének állandó emelkedését. “Az amerikai munkásság i határozottan követeli, hogy | ne legyen depresszió a béke idején,” hangoztatta, “mert, meg ván a technikai tudá- ! sunk és közgazdasági forrá- 1 sunk, hogy biztosítsuk a munkát minden polgár számára, aki tud és akar dolgozni és hogy kielégítsük a nép végnélküli, békés szükségleteit.” Miután ezzel elintézte a munkásság problémáit, kijelentette, hogy a legfontosabb : valami az, hogy az ország- 1 nak “pozitív programja” le- I gyen a kommunizmus ellen BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYLKÁBAN (Regény egy amerikai csalán 'letérői) Copyright 1952 Harper Bros E regény eredeti ;ime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilenyi Mária Harper Bros, engedélyével közöljük. Az édes Megváltó születésének előestéjén, éjfélkor az árusítóhelyeken az eladatlan karácsonyfák élőit összegyűltek a srácok. Az árus sorban minden gyermeknek odadobott egy fát. A legnagyobb fával kezdte. A srácnak állni kellett a kemény próbát. Ha elesett, nem kapta meg a fát. Ha nem döntötte el a fa, megtarthatta. Csak a durva, erős fiuk s néhány fiatalember merészelt pályázni a nagyobb fákra. A többiek ravaszul megvárták, mig a kisebb fák is sorra kerülnek. Az egész kicsi gyerekek az apró, láb- nyi magas fácskákra pályáztak. Visítottak boldogságukban, ha sikerült elnyerni egy ilyen kicsiny fácskát. Francié tízesztendős volt, Neely kilenc. Ez volt az első karácsony, hogy a mama leengedte őket éjjel az utcára: hát csak próbálják meg, hátha szereznek .ők is egy fát. Francié már előzetesen kikereste magának a fáját. Egész délután mellette állt. Imádkozott, hogy senki se vegye meg. Nagy boldogságára a fa éjfélkor is megvolt. Ez volt a legnagyobb fa az egész környéken ; nagyon drága volt, az árus nyakán maradt. Kinek volt errefelé annyi pénze? A gyönyörű, eg3renes csúcsban végződő fa tiz láb magas volt s ágai uj fehér kötéllel voltak összekötve. Az árus elsőnek ezt a fát húzta elő. Francle még nem is szólhatott s egy erőszakos, hencegő, tizennyolcéves fiú a szomszédból, akit Punky Perkinsnek hívnak, előlépett s rákiáltott az emberre, dobja neki azt a fát. Az embernek nem tetszett, hogy Punky ilyen szemtelen. Körülnézett s megkérdezte: — Ki szeretné még ezt a fát ? Francié előrelépett. —■ Én, kérem. Az árus csufondárosan hahótázni kezdett. A srácok röhögtek. Felnőttek is álltak a közelben, akik kiváncsiak voltak a mókára. Azok is kacagtak. — Ugyan, erigy már, kicsi vagy — ellenkezett az ember. — Én meg az öcsém... ketten együtt elég nagyok vagyunk. Francié előreráncigálta az öccsét. Az ember nézte őket: tiz éves, soványka kislány, beesett éhes kis arca van, az álla... az álla még gömbölyű mint a kisbabáké. S most a kisfiúra esett az árus tekintete: szép, szőke a haja s a nagy, kék szeme — ejnye, hiszen ez a kis Nolan gyerek, milyen ártatlan az arcocskája. És milyen bátor! — Ketten vannak — ez nem igazságos! — ordította Punky. — Fogd be a mocskos pofádat — kiáltott rá az ember, ő volt e pillanatban a helyzet kizárólagos ura. — Bátor gyerekek vagytok. Hé, srácok! Hátra mindenki! Engedjétek a két gyéreket! A többiek kétfelé húzódtak. A járdán szabadon maradt egy ékalaku hely. Francié az öccsével az ék hegyénél állt, s szembe velük a hatalmas ember a hatalmas fával. Az ember hosszú karja kinyúlik. . . már-már dobja a fát, amikor látja, hogy a két apró gyerek onnan a járda széléről hogy nézi őt... S egy szemvillanás alatt a karácsonyfaárus a Getsemáné kínját érezhette. — Ó, én Jézusom — gyötrődött lelke. — Adjam oda nekik egyszerűen ezt a fát? Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok, vigyétek, alászolgá- ja! Mit nekem ez a fa? Az idén már úgysem adom el, nem tehetem el jövőre! — S mig az árus igy töprengett, a gyerekek ünnepélyes arccal figyelték. — Adjam oda? De ha megteszem — okoskodott az ember — a többi követelni fogja, hogy osszam szét közöttük a fákat. S jövőre senki sem lesz bolond tőlem karácsonyfát venni! Majd még elvárják, hogy ezüsttálcán nyújtsam át nekik & fát! Kicsi ember vagyok én ahhoz, hogy csak úgy odaadjam ezt a fát. Igenis, kicsi vagyok. Kicsi vagyok, nem engedhetem meg én ezt magamnak. Elvégre, magamra is kell gondolnom, meg a saját gyermekeimre. — Erre elszánta magát: — Ugyan, az ördögbe már! Elvégre ennek a két gyereknek boldogulni kell az életben 1 Szokják meg a harcot. Tanuljanak meg könyökölni. Aki bírja marja. Istenemre, hogy van ez az átkozott világ berendezve! Az ember semmit sem ad, hanem mindig csak vesz, vesz, vesz, elvesz mástól! — Teljés erőből hajította a fát a gyerekek felé s a szive följajdult: — Átkozott, rühös, rohadt világ! (Folytatjuk)
