Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-02 / 1. szám
...........■— . ■ • 'ó.1": a . ... ■ tr 1 i January 2, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 MI UJSAG AZ ohazaban: LÁTOGATÁS TURKEVÉN — Magyarországi riport — Az araszos vajpuha szalonnában könnyen szalad a nagy kés. Van is keletje. A szabadpiac vásárlói örömmel viszik haza a jó turkevei szalonná^ amit Szanda Pál, a turkevei “Vörös Csillag” termelőszövetkezet tagja mér ki. — Volt miből vinnünk a piacra! — emlékezik a jelenetre Szanda Pál. — Hazánknak sem maradunk adósak egy metszés szalonnával se, magunknak is félretettük, ami kell. 1949-ben, tavasszal alakult meg a “Vörös' Csillag” Turke- vén, 70 taggal, 300 holdon. Abban a határban, ahol 38 ezer holdból 32 ezer három család birtokában volt. A Kenéz-, Hajdú- és Hercegh-család birtokain az urasági ökrök és lovak után bukdácsoltak a korgó gyomru, rongyos béresek, cselédek látástól vakolásig. Mindezért kaptak évi pár mázsa búzát, egy hold földet kukoricának, 200 ölet veteményeskertnek, pár kiló szalonnát. Szólni nem lehetett ez ellen, mert a szegénynek ‘hallgass1 volt a neve. Amikor a szövetkezet megalakult, jóformán alig volt jószáguk. — Sebaj — mondták a lelkes alapitó tagok — majd szerzünk két kezünk munkájával és eszünkkel. — Már az első esztendőben úgy gazdálkodtak, hogy a turkeveieknek el kellett ismerniük: annyit nem érnek el k'ülön- kiilön gazdálkodva, ha megfeszülnek se! A “Vörös-Csillag” gabonaátlaga már akkor kétszerese volt a kevi határ termésátlagának. A zárszámadás adatai szerint már ebben az esztendőben 22 forint 62 fillér jutott egy. munkaegységre. 1950-ben, a gondos talajelőkészítést és növényápolást bő terméssel fizette meg a föld. Nbttek az állatok is. Megépült a hires kékablakos istálló, ahová egy bogár be nem repül, olyan a tisztaság. Ez a “kék szin”” nem volt kitalálás. Lovas, az elnökük, szovjet könyvekből olvasta, hogy a kék színtől megijed a marhabögöly és a többi rovar. A pirostarka tehenek most • már zavartalanul “termelnek” és nyugodtan adják le a tejet, mikor a szovjet fejőgépeket rákapcsolják telt emlőikre. A “Vörös Csillag”-ot kezdték megbecsülni otthon a saját hazájukban és szerte az országban. A “kékablakos istállónak” csudájára jártak. 1950 telén az egyik látogató- igy foglalta ''«enyomásait: Már 60 évet éltem, de ennyi boldog embert együtt még nem láttam életemben. Ebben az esztendőben már 28 forint volt az egy munkaegységre jutó részesedés. A “Vörös Csillag” vonzza az embereket. Cselédek, kisparasztok, középparasztok, dolgozó kisiparosok egymásnak adják a kilincset, amikor a belépésre nyílik alakalom és kezdik az uj életformát, az emberibb, boldogabb életet. 1952-re már csaknem másfélezer a tagok száma s mintegy 8000 holdon gazdálkodnak. Az ejső esztendőben erős karjaikkal, kemény derekukkal végezték a munka nagy részét. Ebben az évben azonban már “ésszel élnek”, ahogy ők maguk mondogatják — s a talajelőkészitő munkát az utolsó barázdáig, az aratást kilencven százalékban, a növényápolást felerészben géppel végezték. Alit igér a mérleg az idén? Az eddigi számítások szerint a milliomos termelőszövetkezet tagjai most sem csalódnak. Munkaegységenként három kiló búzát, egy kiló kukoricát, egy kiló árpát, ezenkívül még körülbelül tiz deka rizst és cukrot kapnak. Mit ér ez a szabad piacon? Húsz forint 20 fillért, egy fillérrel sem kevesebbet. Még ehhez aztán tizenhat forint készpénzt. Egy-egy tag átlagmunkaegysége 350—400. A Bucsi-családból öten dolgoznak: 1950 munkaegységük van. Szilágyi Kálmá- nék — akik jó munkájukért már régen megkapták a 37 malac prémiumot, jókedvvel néznek a zárszámadás befejezése elé. . . Mindezen felül ott van az a sokezer forint érték, amivel a közös vagyon gyarapodott. Épületek, gépek, felszerelések és az állatállomány értéke. E. J. A szegedi paprika — Magyarországi tudósítás — Szegeden az Alsóváros utcáin legtöbb malom már kívülről sem olyan, mint másutt. A malomban rendszerint minden fehér a finoman szitáló lisztportól: a garatfedelek, az elevátorok deszkaburkolata, a molnár ruhája és a mázsa megvasalt lapja. Itt a malmok ajtaja vörösre van festve, s piros a küszöb, a padló, a rövid lépcsőfeljáró karfája. A csipős szag megköhögteti azt, aki nem szokott hozzá. A malmokban hétmázsás kőpárok között, forróra hevülve őrlődik a hires szegedi paprika. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat Tisza- pályaudvari raktárában mennyezetig rakottan áll a zsákok halma. Rajtuk a felírás: “Édesnemes paprika”, “Magyar gyártmány”. A zsákhalmok szállításra várnak, a vasúti vagonok, hajók a világ minden tájára elviszik a magyar föld leghíresebb termékét. A házak eresze alatt néhány hete még mesz- sze vöröslő füzérek szikkadtak az őszi verőfényben átható paprikaillatot és sajátos légkört varázsolva a környékre. Termelnek paprikát Spanyolországban, Amerikában éá másutt is, de olyan zamatu és szinü fűszer sehol nem terem, mint a tiszaparti Szeged gazdag fekete földjén. A világ Magyarországot ismeri el a paprika igazi hazájául, pedig a paprika őshazája Magyar- országtól sokezer kilométerre, Brazíliában és a Dél- és Észak-Amerika közötti Antillák szigetén van. Hazánkba a XVI. században a hóditó törökök hozták el. Apáról fiúra szálló foglalkozás lett Szegeden és környékén a paprikatermelés._ Az Alsóváros régi hires paprikatermelői — Biczókok, Buliások, Savanyák, meg a többiek, ma már az Uj Élet tsz tagjai — mesterei foglalkozásuknak — még iskoláskorukban megtanulták a termelés, kikészítés csinját-binját. Tudják, hogy a jó termés jó munkát kíván: a paprikapalántának puha földbe kell kerülnie. Megtanulják a májusközepei palán- tálást — ahogy itt mondják — a “rakást”, tudják, hogy a paprikát hétszer kell kapálni. Apáról fiúra öröklődtek a szüretelés szabályai is: a haragoszölden hullámzó táblákról napkeltétől az alkony küszöbéig, a “vajas ut”-ig — amelyen már gyorsan szalad le a nap — nyolc zsákra való paprikát kell leszüretelni a lakkosán csillogó meggyvörös hüvelyekből. Az alsóvárosi Uj Élet tszcs-ben azt is hozzáteszik — “aki élvezetből szödi, lészöd tiz zsákkal is!” A termelés ősi módszerei lassan megváltoz.- nak. A három-négyholdas kis parcellák gazdái közül egyre többen gazdálkodnak a szövetkezetek százholdas tábláin. Megjelent az első paprikaül- tetőrgép is a Szovjetunióból és a felső-baktói részen építeni kezdték az öntözőberendezéseket, hogy a 25—30 mázsás holdankinti termés helyett százmázsákat termeljen a föld. A nagyfai állami gazdaságban az idén már igy termett holdankint átlag 80 mázsa paprika, s igy növékszik egyre jobban a szövetkezeti földek termése is. A termelés és feldolgozás mesterfogásait: a “fűzést”, a “csipődés”-t, a “zuzás”-t ismerik a környék falvaiban, tanyáin is: Szentmihálytele- ken, Domaszéken, Mórahalmon, Röszkén, Zsá- kányszéken, Gyálán, Ásotthalmon is, de a pap- rikamolnárság úgyszólván teljesen szegedi, alsóvárosi tradíció. Az első vízimolnárok ott vetettek horgonyt a Tisza sodrában, a Boszorkánysziget füzeseinél, s az első mümalmok a Sárkány- meg a Délibáb-utcán vertek tanyát. Két három környékbeli utcából pedig kikerültek a paprikamolnárok. Ezt is szokni kell gyerekkor óta, mint a többi paprika munkát. Azért nem jön ide mesz- sze vidékről molnár, mert az “erős” őrlésénél csorog szeméből a könny, az alsóvárosi malmok munkásai azonban “belenőnek” a molnárkpdás- ba, s el nem cserélnék s.emilyen más foglalkozással. A termelés módszerei is megváltoztak — de még többet változott a feldogozás. Az égvörös, csípős paprikát évtizedeken át egyformán, sajgó, kimart kézzel választották el a kocsánytól, hasították, tisztították a magtól. A rosszemlékű “Hangya” beváltó szövetkezet számára, amelyben a hírhedt Csáky-, Ábrahám-, Mirzsi, Danner-, Takó-családok., a 22_jmalmos és 30 kereskedő diktált az 1200 kikészitőnek és 7000 termelőnek — filléreknél is kevesebbért dolgoztak igy a szegedi LEGÚJABB BIBÉK DEBRECEN állomásépületében uj, korszerű forgalmi biztosítóberendezést szereltek fel. A forgalmi szolgálattevő irodájában világitótábla mutatja az állomás vágányhelyzetét, azt, hogy van-e szabad vágány az állomáson. Azelőtt nyolc vagy tiz percig tartott, amig egy vonat számára az állomáson szabad vágányt biztosítottak. Most a korszerű biztositó berendezés segítségével másfél perc alatt végzik el ugyanazt a műveletet. Az uj biztosítóberendezésnek azért van különösen nagy jelentősége, mert az idei őszi csúcsforgalom során naponta négyszáz kocsival több fut be az állomásra, mint tavaly ősszel. A SZEKSZÁRD-PÉCS közötti betonút építése befejezéshez közeledik. Az útszakasz építésénél uj, korszerű eszközökkel és fokozott gépesítéssel végzik a munkát. A Betonútépítő Vállalat a legkorszerűbb nagyteljesítményű gépi berendezéseket alkalmazza és munkába állította a magyar gyártmányú 750 literes betonkeverő gépet is. A nagyarányú gépesítéssel az útépítés másfélmillió köbméternyi nehéztalaju földmunkájából nyolc hónap alatt egymillió és 400 ezer köbmétert már elvégeztek. Az útszakasz elkészülésével lényegesen meggyorsul a közúti közlekedés Budapest és Pécs között. VÁCOTT a napokban kulturvárótermet avattak. A kulturváróterem azt a célt szolgálja, hogy gondoskodjék az utazóközönség szórakoztatásáról a várakozás ideje alatt. A váci kultur- váróteremben jól felszerelt könyvtár és folyó- iratgyüjtemény áll a közönség rendelkezésére. Az uj kuturváróteremben rendszeresen tartanak majd hangversenyeket és műsoros előadásokat is. A VÉRTESACSAI ter<melőszövetkezet az ötéves terv beruházásai során modern vízvezetékkel ellátott épületeket kap. A víztorony munkálatait a napokban fejezték be. A 250 hektoliter viz tárolására alkalmas víztorony mind a lakóházakat, mind az állattenyésztést ellátja vízzel. * ’ , MAKÓN nemrégen adták át a harmadik körzeti orvosi rendelőt és rövidesen elkészül a negyedik is. A falusi körzeti rendelőkkel együtt az év végére huszonegyre emelkedik a csong- rád-megyei rendelők száma. A VÁRPALOTAI Bányász Sportkör 35 méter hosszú, korszerű klubházának építése nagy ütemben folyik. A kulturházat még ebben a hónapban teljesen készen, kényelmes, modern berendezéssel átadják a sportolóknak. CSONGRÁD MEGYÉBEN az ötéves terv elején még egyetlen körzeti rendelő sem volt. 1951 végén azonban már hat városi és három falusi rendelő működött. Az idén újabb öt városi rendelő készült el. lányok, asszonyok. Ma a Szegedi Paprikafeldolgo- zózó Vállalat telepén hatalmas, háromemeletes, betonoszlopos száritópajtákban, napszáritó ágasokon függ a feldogozatlan paprika. Modern szárítószekrényekben, szárítják, kefélőgép tisztítja' meg a portól és más hulladéktól, töri lencsém ! nagyságúra. A gépek megszabadították az asz- szonyokat a nehéz munka nagy részétől — a paprikafeldolgozó vállalat nyerspaprikát vesz át a termelőtől és a paprika megőrölve, kis csomagokban, zsákokban hagyja el a raktárt. Államunk nagy gondot fordít arra, hogy a szegedi paprika hírneve tovább öregbedjék. Az elkövetkezendő évek minél gazdagabb paprikatermését a világon egyedül álló kutatóintézet szolgálja, az ujszegedi Paprikaipari Kutatólaboratórium. Az intézet vezetője, dr. Benedek László, a közelmúltban fedezett fel egy vegyi eljárást, amely a paprika “erejének”, kapszaicintar- talmának megállapítására szolgál. A világ minden tájáról hozzánk jönnek minőségi paprikát vásárolni. A tudomány és a termelés szakemberei pedig tudásuk legjavát adják, hogy a szegedi paprika még jobb minőségűvé váljék, hogy — hazánk más termékeivel együtt — becsületet szerezzen a magyar névnek.
