Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ January 2, 1958 Irodalom • Művészet - Tudomány MIMII Ifi 11111(1)1111 lllllil 111111111111111 IliimIIIIIIKillllHIIIIIII|||l4ltltl|J|MI||||||tlH«|iu«j ERKEL • Film a Himnusz zeneszerzőjének életéről A ragyogó uj magyar hangosfilmek kincstára uj drágakővel gazdagodott. Szülőhazánkban filmet készítettek Erkel Ferenc, az ‘Isten áldd meg a magyart’, a magyar himnusz megzené- sitőjének életéről. A gyönyörű film nagydijat nyert a nuiit nyáron a Karlsbad! filmfesztiválon. Jelentős érdeme a film íróinak, hogy a film főalakjának, Erkelnek személyiségét sikerült a címszerepben életrekelteniök. A szerep sok lehetőséget nyújt Pécsi Sándornak arra, hogy életteljes, eleven és beszédes képét fogalmazza meg a nagy zeneköltönek. Megismerjük Erkel hajtithatatlan férfias egyéniségét, keménységét és határozottságát s legfőbb jellemvonását: odaadó szeretetét és hűségét hazája iránt. De hajlithatatlan keménysége mellett megismerjük lekületének árnyalatos érzékenységét, finomságait: is. Figyelembevéve azt a jelentős eredményt, arr.it a film irói a főszerep művészi kibontásában elértek, mégis meg kell állapítani, hogy -egyes szerepek kialakításában' gyakran választoltak a felületen mozgó, közkeletű megoldást. Bizonyítja ezt a megállapítást leginkább Egres- sy Béni szerepe, amelybe olyan kiváló színész, mint Gábor Miklós sem tudott teljes életet önteni. Ki volt Egressy valójában? Bensőséges és óraadó barátja Erkelnek. Színész és iró, de zeneszerző is, akinek nagyszerű dalai közül nem egy ma is él népünk ajkán. (Említsük csak a Kiapka-’indulót.) Aki Vörösmarty Szózatának da'lámát szerzetté, mindezeken felül Petőfi verseinek megzenésitője és jóbarátja a nagy költőnek. A filmben átlagos fiatalembert, holmi jurátus jellegű műkedvelő irót ismerünk meg, akinek Erkelhez intézett biztató szavai gyakran frázisként hatnak. Határozottan állíthatjuk, hogy Petőfi barátait magvasabb beszéd és férfiasabb magatartás jellemezte. De jellemezte eket az is, hogy egybeforrtak a forradalmi nép- pd. A sok szépén átgondolt és sikeresen, művészien rendezett jelenet mégis élményszerüvé avatja ezt a filmet. Ilyen különösen Liszt Ferenc látogatása Erkel otthonában. Darvas Iván átélt művészettel teremti meg szerepében a nagy Keneszerző fiatalkori alakját. Szép jelenet Erkel gyermekeinek vizsgája az iskolában a Gotter- hálteval. És talán egyike a legszebbeknek és legdrámaibbaknak a pozsonyi katonafogdosás, amikor szakadó esőben fia holttestére borulva zokog az anya. A film legkomolyabb művészi értékét, vonzóerejét, legigazibb érdemét elsősorban a zenei részletek bőséges, jól kifejtett és jól egybefogott bemutatásában találjuk meg. Itt fejti ki a rendezés teljes erejét. Ahol az operarészletekben zenei feladatot kell megoldania, kiváló munkát -végez. A Báthory Mária, a Bánk bán, a Hunyadi László jelenetei nagyon szép, nagyon emlékezete* művészi élményt jelentenek. Talán fokozottabb élményt is, mint akár az operai előadás közvetlen gyönyörűsége. A filmen nemcsak az ének nagyon kifejező, hanem a gondosan rendezett, érzékletesen szép játék, amelyre méltán büszkék lehetnek dalszínházunk elsőrendű művészei. Mindenekelőtt Gyurkovies Máriát illeti a d; séret. A fogyatékosságok nem teszik kérdésessé a film döntő érdemét, amely abban áll, hogy sike- r t az első magyar operafilmben szépre, jóra áritozó népünk széles tömegeihez közelvinni a r; gy magyar zeneszerző legszebb alkotásait. Si- ’k-rfilt a címszerepben életrekelteni magát a n? gy művészt, Erkel Ferencet. Erőteljs, eltökélt, férfias lénye, emberi melegsége gazdagon árad Pécsi Sándor müvészi alakításából. A film zárójelenete, 'amelyben a Vasasok férfi-zenekara énekli Erkel Himnuszát, megelevenítve a munkás dalkórusok debreceni nagy hangversenyét, hatásosan hívja fel a figyelmet arra, hogy népünk szabadságát ellenség veszélyezteti. Az agg Erkel, aki a hatalmas kórust vezényli, a Himnusz elhangzása után hosszan és figyelmeztetően tekint a nézőre, mintha rábízná élete tanulságát, nagy gondjait, a haza Lgyét. A néző szivébe zárja ezt a pillantást és é.“ct kap tőle a küzdésre. Újvári Imre CROMWELL ÉS KORA (A 17. századbeli angol forradalom és vezére Oliver Cromwell az újkori történelem egyik legbonyolultabb témája, mert a történetírók bizonyos osztályérdekből nem is nagyon törekedtek Cromwell alakjának tisztázására, de talán ha akartak volna sem igen tudtak volna tiszta képet adni róla. Most jelent meg magyar fordításban egy nagy szovjet történetírónak, M. A. Barg- nak, egy rendkivül mélyenszántó és átvilágító könyve Cromwellrq}. Az alábbi cikk egy a budapesti “Magyar Nemzet”-ben megjelent kritika erről a páratlan értékű munkáról.) Alig több, mint negyedszázad telt el 1628 és 1654 között. Ez az idő a 17-ik század angol forradalmának kora volt. Marx “...az uj európai társadalom politikai rendjét” meghirdetőfelső európai jellegű” forradalomként jellemezte. Vezére, Oliver Cromwell, a történelem legérdekesebb egyéniségei közé tartozik. Barg könyve teljességre törekszik, stílusában rendkivül élvezetes, gördülő, néhol a legjobb regényekkel is vetekszik — anélkül, hogy egyetlen. mondat erejéig is feladná szigorú tudományos pontosságát. ... 17 éves volt Cromwell 1616-ban, amikor Shakespeare meghalt. Ha a dráma óriása akárcsak félévszázaddal később él, milyen ragyogó kortárs-hőst talált volna tolla számára! Vájjon nem Shakespeare tollára kivánkozik-e az egy- másbafonódó ellentétek Cromwellje? Előttünk áll, mint kora legnagyobb katonája: a seregszervezés, a harcászat merész forradalmasitója, a király verő hadvezér. Előttünk áll a “királygyilkos”, a “ellázadó”. Hívei iinneplik, mint a “jel- kiismereti szabadság” és a “vallási szabadság” bajnokát. Eltelik néhány év. . . és a világ már ugyanezt a Cromwellt úgy emlegeti, mint véres zsarnokot, az ir és skót 'nép hóhérát, ő, aki nemrég nyugodt kézzel irta alá a parancsot az összeesküvő király kivégzésére, most igy beszél: “Senki sem élheti nyugodtan életét, élvezheti vagyonát, mig a király vissza nem nyeri jogát!” Ezt írja róla ezeknek az időknek kortársa: “Sunyi és gyáva lett, mindenfelé kacsint, a korona után nyújtogatja karját, reszket hataftnáért, félti fényes udvarát, remeg a néptől ő, kit még tegnap szeretett a nép, és kitől remegett a király.” Ez a Cromwell: a lavírozó nyárspolgár, “a vagyon élvezetének és biztonságának” védelmezője. És Barg könyvének éppen abban van igazi értéke, hogy Cromwell utján keresztül az egész angol forradalmat világitja meg. Cromwell családja ahhoz az ujnemességhez tartozott, amely vagyonát a szétdarabolt hűbéri tulajdonból szerezte. A Cromwell-nemzetség kisajátított kolostori földeken alapozta meg gazdagságát, Oliver dédnagyapja szerezte a birtokot, még a reformáció idején. Apja gyapjút és húst szállított a piacra, anyja serfőzőt tartott fenn Huntingdon kellős közepén... Ebben a környezetben nőtt fel Oliver Cromwell, s mint osztályának, az ujnemességnek jellegzetes képviselője sodródott a politikai életbe s lett a forradalom vezére. A burzsoázia és szövetségese, az ujnemes- ség már a forradalom első szakaszában élérte, amit akart: a hatalmat. “Akik kitervezték a polgárháborút, mindent megkaptak, a győzelmet kivivő néptömegek — semmit. A nagyburzsoázia jelszava ez lett: A forradalomnak vége, letenni a fegyvereket — fő az alázatosság” — summázza az események lényegét Barg. A király legyőzése után a középrétegek vezette eddigi balszárny, az independenspárt is kettévált: tömegei, a hadsereg katonái városi és falusi szegények az uj, most kibontakozó forradalmi irányzathoz, az egyenlősitők, levelierek mozgalmához csatlakoztak. Ugyanakkor a felső réteg, Cromwellel az élén, csak a vezetés, az uralkodás belső kérdésein civódott a leggazdagabbak pártjával, a presbiter-mozgalommal. A tömegnyomor pedig nőtt, a falvakra rászabadítják a zsold nélkül hagyott katonákat, hanyatlik a kereskedelem. 15,000, a “kétségbeesésig eljutott” rakodó- munkás a parlamenthez fordul, kenyeret követelnek Essex és Suffolk éhező takácsai és szövőmunkásai. Már 1642 januárjában London tanácsa figyélmezteti a parlamentet: “a szegény iparosok végtelen sokasága az éhhalál szélén van”. ROMÁN ZENEMŰ DÓZSA GYÖRGYRŐL Buadpest, december 12. — A magyar-román kulturális együttműködés fontos eseménye zajlott le a Zeneművészeti Főiskola nagytermében: a Magyar Állami Hangversenyzenekar bérleti estjén bemutatták Constantin Palade “Dózsa György balladája” cimíi alkotását. A mii bemutatóját Gheorghe Georgescu, a néhány napja Budapesten vendégszereplő kiváló román karmester .vezényelte, s a ballada baritonszólóját ugyancsak román művész, Petre Stefanescu Go- anaga, a bukaresti operaház nagyszerű művésze énekelte. A mii első magyarországi előadása igen nagy sikert aratott. A lelkes fogadtatás egyaránt szólt a hittel teli erőtől duzzadó mű szépségének és a témaválasztásnak. A “Dózsa György balladája” a múltról beszél és a mához szól. Arról beszél: a magyar nép és a román nép egyszerű fiai évszázadokon át testvéri egyetértésben éltek egymással, mig urainak nacionalista-soviniszta uszítása meg nem bontotta a két nép jószomszédságát, és hogy a felszabadult román és magyar nép most már örök barátságban együtt építi szép jelenét és még boldogabb jövőjét. Constantin Palade a fiatal roman zeneszerző-nemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Héttételes müvében a szerző Nicolae Nasta szövegére az 1514-es parasztháború témáját dolgozta fel. Az első rész: “A felkelés előjátékai” a román népballadák hangján szólal meg és találóan megteremti a mii hangulatát. A második rész cime: “Dózsa felhívása”. Drámai erővel jeleníti meg, hogy Dózsa György hogyan szólítja harcba uraik ellen a magyar és román jobbágyokat. “Magyarok és románok, a szabadság zászlaja alatt vállvetve induljatok testvérekként a küzdelembe” — zengi Dózsa hangja. Dózsa riadója messzire hallik s Erdély elnyomott népe kaszát-kapát ragad, hogy lerázza igáját. A hatásos harmadik rész cime: “A jobbágyok követik Dózsát”. A negyedik tétel női kórusa a jobbágyasszonyok hangját szólaltatja meg, akik követik férjeiket a harcba.. A következő sodróiramu tétel a felkelés drámaian izzó légkörét áraszt ja. A hatodik rész megrendítő fájdalommal nép meggyilkolt reménységét, vezérét, Dóz* ' ratja. A befejező tétel hatalmas erejű koztatás: Dózsát megölhették, szabad? \ leverhették, de a dolgozó nép ügye g?ö > szabadság immár örökre felvirradt az e magyar és román népnek. A befejező ° dalban az énekkar ujjongva zengi a szabau ^g dalát. A helyzetet jól jellemzi “Anglia legelnyomottabb és legtöbbet szenvedő községeinek egyetemes panaszai” — cimíi, a parlament elé terjesztett petíció: “...Mi bíztunk az Önök őszinteségében... Önök pedig kifosztottak és tönkretettek bennünket ; mi Önökre bíztuk szabadságunkat, önök rabszolga- és jobbágysorsba süllyesztettek bennünket; mi Önökre bíztuk az életünket, önök pedig... öldökölnek és kínoznak bennünket.” ... A nap arra készült, hogy vérével végre saját magának szerezzen jogot. Az ijedt burzsoázia most azt kezdte mondogatni: “Inkább a király, mint a nép.” És ettől kezdve Cromwell ereje arra összpontosul, hogy erős hatalmat teremtsen a City és a land lord ok nyugodt gazdálkodásának biztosítására, hóditó rablóháboruk szervezésére., A lovas már nyeregben ült, ostorával azokra sújtott hát, akik nyeregbe segítették. “A származás jogán kizsákmányolókat felváltották a tőkés kizsákmányolok.” Cromwell alakján keresztül tárja elénk Barg érdekfeszitő könyve ezt a folyamatot, az angol forradalom egész történetét. Annak a Cromwellnek alakján keresztül, aki egyszemélyben testesítette meg — Engels szavaival — “az angol forradalom Robespierrejének és Napóleonnak szerepét.” Gyimes György, Budapest VASSURÁNYBAN október 22-én kigyulladt a villanyfény és sok dolgozó paraszt lakárában megszólalt a rádió is. 6
