Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-06-18 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ June 18, 195,3 Világ riport 49 ORSZÁGBA ÁLLOMÁSOZIK MÁR AMERIKAI HADSEREG Az “U. S. News and World Report” cimü befolyásos washingtoni üzleti hetilap figyelemreméltó cikket közöl az amerikai kormány fegyverkezésének óriási méreteiről. Miként a lap Írja, Amerika népének csak halvány fogalma van arról, hogy mily roppant mértékben nőtt meg Amerika tengerentúli katonai elkötelezettsége. Ma már ott tartunk, hogy az egész úgynevezett ‘nem kommunista világ’ katonai védelmét magára vállalta a washingtoni kormány és ennek megfelelően a világ 97 állama közül 49-ben amerikai hadseregek állomásoznak, amerikai hadibázisok, hadirepülőgépek épülnek vagy vannak működésben. Ez utóbbi megállapítást, mellesleg megjegyezve, maga Lawton Collins hadseregünk vezérkari főnöke tette. Bombavetőink készenlétben állnak a világ minden részében, a 89 hadibázisunkon, melyek Európában, Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, sőt a Jeges tenger környékén is terülnek el. A Csendes óceánon hadiflottánk az uralkodó. Európa élet.vonalát, az Atlanti óceánt is, sőt a Földközi tengert is amerikai tónak tekinthetjük, miután flottánk teljes erejével cirkál ott állandóan harcra készen. Katonai tanácsadóink, fegyver szállítmányaink a világ minden részében vannak. Több mint 1 millió 600 ezer amerikai katonai teljesít szolgálatot a földgömb különböző részén, mind a 6 világrészen, sőt a szigeteken is vannak hadibázisaink. Öt teljes amerikai divízió áll harcra készen Európa “védelmére”, melyért a költséget, a mi adófizető polgáraink izzadják ki. Ez a hadseregünk teljes negyedrészét foglalja magában. Légierőnk teljes 10 százaléka Angliában és az európai kontinensen áll készenlétben. Négy flottánk közül egy teljes felkészültségben cirkál a Földközi tengeren. Azonkívül évente 4.5 milliárd dollár értékű fegyverekkel látjuk el Európát. Személyenként 69 dollárt fizetünk a NATO-ért Minden egyes amerikai 69 dollárt, egy négytagú család 176 dollárt, fizet évente európai szövetségeseink fel- fegy verezésére. Nyugateuró- pa lakossága ugyanakkor személyenként csak 58 dollárt költ fegyverkezésre. De nemcsak a NATO országoknak adunk pénzt, illetve fegyvereket. Nagyszámú katona-, ságunk van a következő or-, szagokban. Korea, Nyugat.-! németország, Anglia, Franciaország, Japán, Formóza,1 Fülöpszigetek, Indokina, Thai-, land, Okinawa, Grönland,; izland, Ausztria, Libia, I Marokko, Belgium, Hollan-1 a, Olaszország, Görögor- ág, Törökország, Irán, audi Arábia, Kanada, Pa- ama, Kuba, Brazília és Li- áriában. Kisebb katonai küldöttsé- unk és katonai tanácsadó-j ik vannak a következő or-j hágókban: Korea, Nyugat-1 léland, Indonézia, Maláj-1 ild, Burma, India, Pakisz-I , n, Eritrea, Spanyolország, I íorvégia, Dánia, Portugália, j ugoszlávia, Egyiptom, íz-1 áel, Colombia, Bolivia, Peru, ’araguay, Venezuela, Hondu- as és El Salvadorban. Alig nyolc évvel ezelőtt leértük a németeket világ- ralmi törekvésükben. Ma két is mi védelmezzük, bár lurópa egyik legnagyobb pari képességekkel biró or-j ;zága. li védjük tegnapi Ilenségeinket Nemcsak Nyugatnémetor- ízágot vettük védőszárnya-j nk alá. Japán, 85 milliós lel-1 cet számlát és Ázsia iparilag egjobban felszerelt állama.! Alig néhány éve elég erős volt arra, hogy megtámad-1 ion bennünket és csak fiaink vére árán birt.uk végre koriában tartani, ma, Japánt is mi “Védelmezzük.” Indokína népe hazája függetlenségéért harcol a franciák ellen. A franciák nem merik besorozni fiaikat erre a népszerűtlen háborúra. Zsol- losokat, fasisztákat, meg az elegen légiót küldik ellenük, le az ő költségeik jórészét is a mi adófizetőink zsebéből veszik ki. Még a Kongresszusunkban is felmerül időnként a kérdés, hogy vájjon nem vagyunk-e “palik.” De miután a fegyverek igen nagy hasznot hajtanak gyártóiknak, hát gyorsan megnyugtatják lelkiismeretüket e téren. A probléma előttük inkább az, és ez már komoly kérdés, hogy ez az egész világ “rendőrsége” egyáltalán nem népszerű itthon. A választó polgárok íem,- akarják, hogy gyermekeiket, férjeiket besorozzák,; már pedig enélkül nem lehet rendőrséget küldeni a világ minden részére, a nem létező támadások ellen védekezni és természetesen a fegyvergyártás őrült hasznát élvezni. í Mig itt,hon a népjólét, a ’akásépités, a kórházak, iskolák költségvetéseit egyre nyirbálják, a következő ösz- szegeket költöttük tankokra,1 bombavetőkre, ágyukra, gép-j fegyverekre és másfajta ha-; diszerekre, nem hazánk védelmére, hanem a más világ-j részekre. Eddig 5 billió ér-1 tékiit küldtünk már ki hadi-, szerekben, de a tervek sze- rint, ez 14.5 billióra emelkedik rövidesen. Európának! 11.5 billió értékű hadiszereket szántunk, Ázsiának 1.6 millió értéküt Ígértünk, felét már leszállítottuk Koreába, Kis Ázsiának, Afrikának 1.3 billió értékűt szentül meg-' Hároméves gyermek Ellis Island börtönében Az igazságügyminiszter olyan dühvei üldözi a bevándoroltakat, hogy már egyáltalán nem törődik azzal, hogy kit ér. Fiatal, öreg, férfi, nő egyaránt ki van téve hajszájának. Három idősebb nőt most még óvadék joguktól is megakarnak fosztani, hogy bebörtönözhessék őket. Mindhárom nő los angelesi illetőségű. A 62 éves Mrs. Emma Gron- dahl, az 54 éves Mrs. Zelda Saslovsky és az 50 éves Blanche Gradkin eddig szabadon voltak óvadék ellenében. Azt követelik tőlük, hogy minden eddigi barátaiktól tartsák távol magukat, sőt rokonaiktól is, ha azok valamilyen a hatóságoknak nem tetsző szervezethez tartoznak. Két asszonynál ez házassága felbontását jelentené, mert férjeik hozzájuk hasonló helyzetben, szintén deportá- lási eljárás alat,t vannak. Másik két nőt is fogva tart a bevándorlási hatóság. Az egyik Katherine Hyndman, október óta Lake County, Indiana börtönében, a másik Goldie, Davidoff, akit, 3 éves kisleányával már április óta Ellis Islandon tartanak. A nők bizottsága, a National Womens Appeal for the Rights of the Foerign Born, követeli, hogy óvadék ellenében engedjék a fenti öt nőt szabadon. Felhívja egyben Amerika népét, hogy tiltakozzanak levelekben az igazságügyminiszternél a fogva- tartások ellen. CHURCHIL FRONTOT VÁLTOZTAT Bepillantás a bermudai tárgyalás előzményebe Winston Churchill, vagy ahogyan lovaggá ü tése óta titulálják, Sir Winston, az az ember, aki a bolsevizmust már a bölcsőjében akarta megfojtani, váratlanul frontot változtatott és készen áll, hogy együttéljen vele most, a viragzási korában. Roosevelt halála óta Churchill volt a nyugati külpolitika Toscanini je. Amerika fizette a számlákat, de Churigértünk, 500 millió értéküt már meg is adtunk belőle. Latin Amerikát sem hagyhatjuk ki, 126 milliós értékű Ígéret köt bennünket,. Saját hadseregünk fenntartása sem kismiska. 1,600 ezer katonánk, fenntartása idegen földön komoly összegeket igényel. Fizetésük és ellátásuk csupán 9.2 billió dollárt emészt fel. Teljes felszerelésük és idegen földön való elhelyezésük másik 18.4 billió. Légibázisaink is szép pénzeket falnak fel, hiszen majdnem a világot körülveszik már. 12 repülőbázist tartunk fenn közvetlenül a “vasfüggöny” mellett, Nyugatnémetországban, 8 már készen áll Franciaországban, 21 Angliában, 1 Ausztriában, 7 Észak Afrikában. Légihaderőnk különben mindenütt ott van, ahol mint már említettük, katonaság is van. Miként a U. S. News and World Report írja, a Kongresszus egyes tagjai egyre gyakrabban gondolkoznak a- fölött, hogy vájjon “nem kaptunk-e be többet, mint amennyit meg tudunk emészteni ?” Hogy mennyire nem ‘emésztettünk’ meg egyes országokat az odaküldött óriási ösz- szegekkel és katonasággal, arra elég, ha csak egyetlen példát említünk, a múlt het.i olaszországi választásokat, a- melyeken Wall Street és Washington fő bizalmi embere, De Gasperi négy millió szavazattal kapott kevesebb szavazatot, mint az előző választáson.- ' v ■ Churchill miniszterelnök chili karmester szabta meg a témákat. Ő indította el hírhedt fultoni beszédével 1945- ben az angol-amerikai szövetséget s akkor röpítette világgá a “vasfüggöny” népámitó jelszavát. Ugyanabban az évben, később, ő indítványozta Zürichben a francia-német, : antantot és az Egyesült Eu- [ rópai Államokat Kelet hatal- | mának ellensúlyozására, ő | volt az, aki 1948 októberében ! Llandudnóban rázendített a ! “felszabaditas” nótájának első ütemére. Ő akarta az oroszokat visszaszorítani régi határaik mögé. Ő akarta kenyértörésre vinni a dolgot ! sürgősen addig, amig a Wall Street élvezi az atombomba képzelt monopóliumát. Most aztán, öt évvel ké- sőbb, a vén tengeri farkas j dallamot változtatott. Többé i már nem beszél úgy, mintha csupáncsak az orosz veszélyről volna szó. Érdemes figyelmesen elolvasni, hogyan fejezte ki magát: “Mi valamennyien azt kívánjuk, mondotta az alsóházban, hogy az orosz nép foglalja el magas helyét, a világügyekben, mert ez megilleti őt, anélkül, hogy saját biztonsága kérdésében aggódnia kelljen.” Hallják-e íz uj hangot? Az orosz is nép, amelyik figyeli minden fenyegető lépésünket, amint a Wall Street is feszült, figyelemmel kiséri a Szovjetunió minden lépését. Ez a hang arra vall, hogy a hiivöshábo- rus hallucinációk világából, amely még mindig rajtunk j fekszik itt, Churchill átlépdel I a való világba. Churchill kijelentette azt is, hogy nem hiszi, hogy “Oroszország és Nyugat-Európa szabadságának és biztonságának mérhetetlen nagy kibékitési problémáját nem lehetne megoldani.” Ez uj nyelvezet. Ért,-' hető tehát, miért nem aka-| ródzott ezt lefordítani igaz, jelentésére a Wall Street sajtójának. Churchill egy “uj Locar- no”-ban keresi a megoldást. Locarno eszünkbe juttatja azt az T925-hen aláirt locamói egyezményt, amelynek értelmében Anglia garantálja segítségét Franciaországnak egy német támadás esetén és garantálja segítségét Németországnak egy francia támadás esetén. Churchill akkor még pénzügyminiszter volt, de neki is volt része a locar- nói szerződés megszerkesztésében. Ez a szerződés persze több volt, mint Franciaország és Németország kibékitése. A szerződés (nem kimondottan) szabad utat hagyott Németországnak, hogy kelet felé irányítsa támadó szándékait. Olyan Locarno, amely biztosítja a Szovjetuniót a nyugat felől fenyegető támadás ellen, újfajta Locarno. A formula ugyanaz, csak a hatása más. Ez az uj Locarno az egyíittlétezésnek kíván formát adni. A Szovjetuniót biztosítja, hogy “a hitleri invázióhoz hasonló szörnyű események többé meg ne ismétlődjenek...” Ez a kijelentés a State Department külpolitikája szemében egyenértékű lehet az “árulással.” Hiszen a Wall Street külpolitikája évek óta arra ment ki, hogy Némeforságot felfegyverezzék és megismételjék az inváziót a Szovjetunió ellen és ez az invázió még rettenetesebb lenne az atombomba erejével. A dolog azonban nem olyan egyszerű. Churchill kijelentése a következő fordulattal folytatódik: A Szovjetuniónak joga van, “hogy biztonságát garantálják úgy, hogy Lengyelország barátságos állam, ütköző-állam maradjon, ne pedig báb-ország.” Ez úgy hangzik, mintha azt, mondaná: a “felszabaditási” hűhónak ezzel befellegzett! Az uj Locarnóhoz fel kell adni Ke- let-Európa “felszabadításának” elméletét. A “felszabadítóknak” azért fájt, a foguk Lengyelországra, hogy rajta keresztül szabaddá tegyék az utat Moszkvához. Azonban ha akarják, ha nem, Churchill elgondolása más diplomáciai távlatot is felnyitott. Az uj Locarno, a- melv Lengyelországot és a Szovjetuniót biztosítaná német* és nyugati támadás ellen, eleve feltételezi a békés együttélést keleten is, feltételezi a Kinai Népköztársaság elismerését is, nehogy az európai veszélytől mentesített szovjet teljes erővel támogathassa Churchill elgondolása szerint a gyarmati népek szabadságtörekvéseit. Churchill nem azért, akar uj Locarnót, hogy felszámolja az angol ón- és gumi érdekeltségeket Malayában. Mindez magával hozza azt is, hogy Csang Kai-seket is el kell ejteni és rendes kereskedelmi kapcsolatokat kell felvenni a népi Kínával. Csak ha ezeket az összefüggéseket tisztán látjuk, fogjuk megérteni, miért hajlandó Eisenhower elnök is sietni Bermudába hétvégi megbeszélésekre. Mindem, ö s s z e f oglalva, Churchill kezdeményezése a hüvösháboru lefújása. Mindez a Wall Street terveinek összeomlását sugalmazza. 2
