Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-05-15 / 20. szám

“Educate and in form the ivhoh mass of the peo pie. They are th< only sure relianci for the preserva tion of our Liber ty.”-Th. Jeff er som Vol. II. No. 20. Friday, May 15, 1953 New York, N. Y. ÁRA 10 cent Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 2, 1879. A KOSSUTH EGYLET BALLÉPÉSE A Yorkville Temple-ben meghirdetett “tiltakozó” gyű­lésre, amint előrelátható volt, igen kevesen mentek el. Sem a többszáz tagot számláló Kossuth Egylet tagjai, sem az egyéb meghívottak, akiket parancsszertien szólítottak fel a megjelenésre, nem mentek. Minden élő lelket összeszámítva vagy ötvenen verődtek összes szerdán este. Friedman Jenő elnök vörösfaló beszéddel nyitotta meg az ülést. Utána egy Klein nevű rabbit mutatott 1*, aki enyhe magyarellenességgel beszélt az izráeli állapotokról. Hersko- vits Béla kántor énekelt. Rév. Takaró Géza, akit a gyűlés fő szónokának hirdet­tek be, se meg nem jelent, se nem jelezte, hogy nem is fog megjelenni. A pén^gyüjtés eredményét nem mondták meg, de a je­lek szerint olyan keveset kaptak, hogy restelték volna köz­tudomásra hozni. Amint kiderült, a “tiltakozás”, amelyre oly erélyesen és ellenszenvesen hivatkoztak a meghívóban, elmaradt és he­lyette Izráel állam fennállásának, ötödik évfordulóját ünne­pelték. Ez helyes dolog volt és ha a meghívón izgatás és uszítás helyett is azt. tüntették volna fel, hogy Izráel állá­mát fogják ünnepelni, bizonyára sokkal nagyobb számban töltötték volna meg a hallgatók a Yorkvillet Temple-t. Mindezekből könnyű levonni a következtetéseket*. A new yorki zsidóság nem ült fel annak az uszításnak, amelyet a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen indítottak fel§ő mi­litarista körökben az év elején, a prágai hazaárulási per nyo­mában, azon koholmány alapján, hogy a szocialista országok­ban “megújultak az antiszemita kilengések és brutális cse­lekedetek a zsidók ellen.” Nem állítjuk, hogy a newyorki zsidóság zöme,, amely a háborús uszítok felülről irányított rágalomhadjáratától kéz detben megdöbbent és részben hitelt is adott neki, tisztázta volna a hajsza mögött meghúzódó problémákat, mert sem vezetői, sem sajtója nemigen segítették hozzá és valószínű­leg maguk sem értették. Az a tény azonban, hogy a szocia­lista országokra fogott “antiszemita hullám” trükkjével ki­mesterkedett hidegháborús hisztéria-roham árnyékában im­már másodszor bukott meg bizonyos vezető zsidó körök pró­bálkozása, hogy a newyorki zsidóságot beugrasszák holmi politikai “tiltakozásba”, azt mutatja, hogy a szándékosan za- varbaejtő “hirek”-et a megzavarodott zsidó középrétegek a legnagyobb óvatossággal fogadták. Mert van egy-két valóság, amely a szellemek minden kitervelt összezavarásán keresztül is kimagasodik. Ezeket a valóságokat nem lehet olcsó, mesterséges fogásokkal kiradí­rozni, eltüntetni az emberek tudatából. így mindenekelőtt azt a tényt nem, hogy azok az irányitó körök, amelyek a zsi­dóságot fel akarják sorakoztatni a Szovjetunió és a szocia­lista országok ellen, az állítólag ott dúló “antiszemitizmus” elleni harc trükkjével, eddigelé mindig és örökkön örökké huzgón szították maguk' is a zsidógyülöletet, most pedig a szovjetellenes fenekedésükben szervezik az “európai hadsere­get”, amelynek magvát a nyugatnémetek és volt nácik alkot­nák. Más szóval: ezek az irányitó és az uszítást vézetö felső körök ugyanazokat a nácikat fegyverezik fel, akik az anti­fasiszta munkások és értelmiségiek roppant millióival együtt hatmillió zsidót is lemészároltak a legembertelenebb barbár­sággal. Az amerikai zsidóság józan és gondolkodásra képes elemei nyilván maguktól is rájöhettek, hogy a reakciós há­borús bajkeverők mögé tömörülni annyit jelent, mint támo­gatni azoknak a náciknak talpraállitását és felfegyverzését, akik fajrokonaikat kiirtották és bármikor készen állanának arra, hogy a megmaradtakat is hasonló sorsra juttassák. “Propaganda” nélkül is tudják az amerikai zsidók, hogy a Wall Street birái szabadon engedték a náci háborús bűnösö­ket és tömeggyilkosokat. Azt is tudják, hogy amikor a szo­cialista országok ellen szállanának síkra, olyan országok el­len lépnének fel, ahol törvénybeütköző cselekedet az antisze­mitizmus minden megnyilvánulása. Tudják maguktól is mindezt még akkor is, ha nem osztják a szocialista rendszer­ben élő népek gazdasági, politikai és társadalmi eszmekörét. Ez a magyarázata többek között annak, hogy miért ful­ladt kudarcba immár másodszor az a törekvés, hogy a new­yorki magyar zsidóságot a hidegháborús hisztéria leple alatt beugrasszák a szocialista országok elleni akcióba. Ezt a jó­zan magatartást alátámasztja az a másik belátás is, hogy ha már antiszemitizmus elleni harcra akarják mozgósítani őket, akkor nem kell olyan messzire menniük: van itt az ország­ban elég antiszemitizmus, ami ellen érdemes és kötelesség küzdeni. És itt megismételjük azt, amit két nappal ezelőtt mondtunk: mi a legnagyobb készséggel támogatjuk azokat, akik politikai állásfoglalásra való tekintet nélkül egy igaz­ságtalanul üldözött kisebbség védelmére vállalkoznak, legye­nek azok zsidók, külföldiszületésüek. négerek, vallásfeleke­zetek, vagy Wall Street érdekeltségek felfogását nem osztó munkások vagy munkásvezetők. FELHÁBORODÁS A SZENÁTUSBAN AZ ANGOL BÉKEKÖVETELÉS MIATT WASHINGTON. — Mc­Carthy, Knowland és több más háborús párti szenátor, köztük az illinoisi “liberális” Douglassal, felháborodással kikeltek Attlee volt, angol miniszterelnök, a munkáspárt vezetőjének azon kijelentése miatt, hogy az Egyesült Ál­lamokban még mindig “van­nak olyan elemek, akik nem akarják a koreai békét,, sőt olyanok is, akik teljes hábo­rút akarnak Kina ellen.” A szenátorok tiltakoztak az el­len, ogy Anglia “diktálni” akarjon, miután “egyik fő élvezője az US adakozásá­nak,” mint McCarthy han­goztatta. A szenátus csütörtöki ülé­sén McCarthy azt követelte, hogy az angol kormány kér­jen bocsánatot az Egyesült Államoktól Attlee “alacsony támadása miatt, amit az el­nök és az amerikai nép ellen követett el.” (Attlee azt han­goztatta az angol képviselő­házban, hogy népe nem tud­ja, ki jelent valódi hatalmat az US-ben:. az Elnök, vagy McCarthy szenátor.) A külügyminisztérium szó- részt az érdekek összeütkö- t,a Churchill miniszterelnök javaslatát a nagyhatalmak legfőbb vezetőinek tanács­kozására, azt hangoztatva, hogy a javaslat “igen dicsé- retreméltó”, de az Egyesült Államok nem fogadja azt el, Dulles példátlan fogadtatása Izraelben Mint a New York Times tel avivi tudósítója jelenti, soha nem történt meg Izrá- elben, hogy olyan biztonsági intézkedéseket kellett alkal­mazni, mint John Foster Dulles U. S. külügyminiszter két napos látogatásával kap­csolatban. A Lydda repülőte­ret, melyre a Dullest és Ha­rold Stassent szállító U. S. katonai gép megérkezett» több mint ezer rendőrrel vet­ték körül. Izráel minden ré­széből Tel Avivba vonták össze a rendőröket s az iz­ráeli kormány 3 harci repü­lőgépet kivezényelt, hogy a határon fogadják és kisérjék Dulles gépét, azonban Dulles az eredetileg megbeszélt út­vonal helyett végig akart re­pülni az egész Szuezi csator­na fölött és más oldalról, 1 órai késéssel érkezett. Az izráeli kormány képvi­selői Mose Sharett külügy­miniszterrel az élükön, vár­ták Dullest a í’epülőtéren. Az izráeli kormány minden tüntetést betiltott, de mind­amellett, mint a Times tu­dósításából kitűnik, höbbez^r főnyi tömeg tüntetett Dulles ellen Tel Aviv egyik főterén. Az izráeli kormány odáig vitt,e az óvatosságot, hogy a rendőrökkel elárasztott utcá­kat, melyeken a forgalom csak egyirányú, teljesen le­zárták és Dulles- autójával olyan utcán hatjtottak az amerikai követség épületébe, melyen a forgalomnak az el­lenkező irányba kellett vol­na haladni. Ezzel akarták el­kerülni, hogy Dulles találkoz­zon a tüntetőkkel. Miközben többezer főnyi tüntető a szónokokat hall­gatta, akik figyelmeztették a népet, hogy “Dulles olyan háborúba akar benneteket küldeni, mely nem a mi' há­borúnk,” Sharett külügymi­niszter két órás tárgyalást folytatott Dullessel, majd vacsorát adott tiszteletére. j mig a Szovjetunió “bizonyí­tékát nem adja jóhiszeműsé­gének.” fEz a bizonyíték mindenekelőtt az US auszt­riai béketervezetének és ko­reai feltételeinek elfogadása volna.) A szenátusban Knowland kaliforniai szenátor kezdte meg a támadást az angol kri­tika miatt. Felháborodását különösen az váltotta ki, hogy Attlee volt miniszterel­nök kijelentette, hogy ész­szerűnek tartja az északko­reai és kínai képviselők ált.al Panmundzsomban beterjesz­tett fegyverszüneti javasla- I tot s hogy a fegyverszünet után Kínának helyet kell ad- j ni az Egyesült, Nemzetekben. Douglas illinoisi szenátor azt hangoztatta, hogy ugv I Churchill, mint Attlee “olyan helyzetbe akarják hozni az Egyesült Államokat» hogy kényszerítve legyen a kom­munista javaslat főbb pont­jait elfogadni.” Londonban az angol lapok egyöntetűen elitélik McCar­thy szenátor és társainak, támadását és minden jel arra | mutat, hogy ezúttal igen ko­moly szakadék kezd kiala- I kulni Washington és London | között, amit, nem lesz igen könnyű diplomáciai hasbeszé- ! léssel elintézni. A különbözés oka ugyanis egyrészt az an­gol nép békeakarata, más­szólója udvariasan elutasitot- zése. ! Eisenhower hajlandó tárgyalni, de ... Eisenhower elnök kijelen­tette sajtóértekezletén, hogy hajlandó a nagyhatalmak ve­zetőinek tárgyalására, mint Churchill javasolja, de előbb konkrét bizonyítékot akar a s'zovjet jóhiszeműségéről. Az elnök kijelentése lényegében ugyanaz, ami a külügyminisz­térium álláspontja: azaz lesakis Washington feltételei alapján hajlandó a tárgyalás­ra. Békeakaratának bizonyí­tékául kijelentette, hogy Washingtonban nem találko­zót senkivel, aki nem akarná a békét. Ez a kijelentés egy­ben válasz volt Attlee volt miniszterelnök kritikájára.. Stevenson közbeszól New Delhiben, az Indiát látogató Adlai Stevenson, volt demokrata elnökjelölt is közbeszólt áz U. S. és Anglia közötti vitába s kijelentette a sajtó képviselői előtt,, hogy gyakorlatinak tartja Chur­chill javaslatát. “Mindig nyit­va kell hagynunk az ajtót a békére vezető tárgyalás előtt.” Ugyanakkor azon ban egyik mondatában olyan kife­jezést használ, ami azt je­lenti, hogy óvakodni kell, nehogy az ilyen tárgyalásnak valódi és teljes sikere lehes­sen. Emelkedik a tornádó Terror a áldozatainak száma bányászok ellen CHARLESTON, W. Va. A Charles Frame sztrájktör'' g- gyilkolásával vádolt 48 ász az Elk River Company .íya- vállalatot vádolja, hogj .tler- szerü terror alatt tartok rk a sztrájkoló bányászokat. A társa­ság gengszterei valósággal sor- tüzet adtak le a bányászok által elfoglalt kunyhókra. A végzetes lövést megelőző nap 100 kocsi­val jöttek a fegyveres gengszte­rek a kunyhóhoz, ahol a pikete- lők részére főztek és megfenye­gették őket, hogy reggel 4-kor visszatérnek. Valóban az ígért időben sortüzet adtak le a kuny­hóra. Egy bányász megsebesült, de mégis a börtönbe vitték és még első segélyt sem kapott, Egy másiknak a szvetterjét lőt­ték keresztül. A bányászok ma kerülnek kihallgatásra. Emelkedik a tőzsde A newyorki értéktőzsdén ismét emelkedtek az árak. Ugyanakkor csodálatosképpen a koreai fegy­verszünet reményei halványod­nak. WACO, Texas. — Lassan ás­sák ki a Texas államban rend­kívüli pusztítást végzett tornádó áldozatainak holttesteit. Magá­ban Wacoban eddig 101 a halot­tak száma. 320 sérültet számol­tak meg. San Angeloban 9 em­bert ölt meg a szörnyű vihar. A károkat eddig már több mint 15 millió dollárra becsülik. Miről tárgyalt Bohlen Molotovval A külügyminisztérium jelen­tése szerint Charles E. Bohlen, moszkvai US követ, aki 20 per­ces tárgyalást folytatott a szov­jet külügyminiszterrel, engedélyt kért, hogy az amerikai polgárok orosz feleségei elhagyhassák a Szovjetuniót. A háború alatt kö­rülbelül 350 amerikai katona szovjet nőt vett feleségül, kik­nek egy része a USSR-ban él. AUSZTRÁLIÁBAN sok uránium­eret fedeztek fel. Már küldtek egy 100 tonnás küldeményt re­pülőgépen az Egyesült Államok­ba. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom