Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-16 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

January 16, 1953

A MI TÓNINK ...

(Magyarországi riport)

Nehéz dolga volna annak a festőnek, aki Lénárt Antalt vászonra akarná vetni. Zömök, szélesvállu, s noha túl van már a negyvenen, a mozdulataiban van valami a med- vebocsok játékos kedvességéből. Az arckifejezése meg úgy változik, mint a Balaton tükre. Hogyan lehetne vájjon azt a kamaszos, beugrató mosolyt megfogni, amely a szemé körül bujkál, vagy azt a zavarbahozó, meghökkentő határozottságot, amely egyszerre elönti, ha a munkájáról esik szó. Vagy azt a su- I gárzó apai büszkeséget, a- I mellyel arcának minden kis zuga megtelik, amikor 30 tagból álló népes brigádját emlegeti.

A biharmegyeí Komádi községből való, apja, nagyapja, dédapja is ács volt. A legjobban tanult a községben, mindent beivott a feje, mint a spongya. Ömlik a szájáról a szó, Ízesen, szépen beszél. Meg is mondom neki. ő meg rám néz, kicsit megrántja napégette, vastag nyakát: “Toldit __ olvasgatom. Arany János az én tanítóm.”

Áz apja úgy tért haza az első világháborúból, hogy — mint maga szokta mondani

— “bár inkább ottmaradtam volna holtan.” Földöncsuszó csonk lett belőle, akire csak az átkozódáshoz maradt ereje. Jobbkeze, lába hiányzott, az áilát is ellőtték. Ez volt az első seb Tóni életében. Ekkor nyilait belé, ki kéne futni ebből a világból, ahol az urakért nyomorítják halálra az embert! Mert egyre kérdezgette a nagyapját: miért kellett apámnak verekedni?

— Nem kötötték az orrára

— mordult rá a nagyapja.— Elég, ha kezét, lábát tőből le- nyiszálták.

Amikor segéd lett, Pestre : került é s belépett a MÉ- MOSZ-ba. A sokszor hónapokig tartó munkanélküliség, * 1 a meddő ácsorgás az utcán : elgondolkoztatta. Mindenütt igy megy ez? Nincs olyan ' zuga ennek a földnek, ahol 1 megélhet két keze munkájá- 1 ból? Fel kéne azt a helyet ku- 1 batni, ahol az ember üstökön 1 ragadhatja a munkát s el c nem ereszti! f

i

Felkerekedett Kurucz János áccsal (ma kulturmérnö- ^ íi tanfolyamon tanul) és 20 ' napig gyalogoltak egyhu- f :amban munkát keresve. Egy 1 ó is kidőlt volna ennyi trap- nolástól, de ők állták. Padodon aludtak, árok szélén, a r old volt a párnájuk, a csil- ® agos ég a takarójuk. De ha- :akergette őket a harapós- s 'ogu ősz. v

★

Abban az időben egyik r izaktársa felkereste valamiyen ügyben Peyer Károlyt, b

— Nekem kegyelmes ur meg- b

zólitás jár — figyelmeztette g it Peyer. n

— Hát ez meg milyen fi- v

:ura? A MÉMOSZ-ban elv- n

árs, másutt pedig kegyelmes ír? — horkant fel Lénárt.— sí lyen emberek kezére van r ázva a sorsunk? Akkor in- n- Magyarországi riport —

Szeged mellett a szétszór itymazi tanyák között ndorfalva tövében terül e hértó zsombékos, szike: ága. Az Alföldnek ezt í jmélyebb pontját sok év ízad óta sás- és nádrenge X borítja? A nádasok, to )gók, zsombékok között pe- ' vadmadarak tízezrei ta^ áznak. Itt fészkel a guli- í, gólyatöcs, törpecsér íkó, réce — s az átvonuló ndormadarak nagy törne- A Tiszamentén fekvő Fedő vize és sással náddal lőtt mocsarai jó pihenőhe- t nyújtanak a fáradt ván- oknak.

\. Fehértóról, országunk nagyobb védett területéről most kiállítást rendeztek a gedi Móra Ferenc Muze- ban.

'ehértó neve sokszor sze- el régi történelmünk lap- 1 is. Az első okmány Hu- di Mátyás korából szárúk, de létezéséről már az án-korabeli Írások is hirt ak. Koi’ábban, a múlt :ad végén, mig erős föld- vkkal meg nem zaboláz- Tiszát, a folyó évről éviirtokba vette a mai Fe- ó helyét, vizgyürübe zár- ■zégédet. A most szelíden 3gó tükfíí tó egy-egy bő- adéku tavaszon kilépett szokott helyéről és addig dosta a környékbeli kis ák falát szürkészöld hul- ival, mig csupán a vizre- tt nádtető hirdette az őri ház helyét.

vadászok

odaírna volt a felszabadott hazánknak ez a /örü vidéke. Potom pénz- ibérelték a tókörüli föl- , s a tavaszi zöldár visz- nulása után, nyár köze- szekérszámra adták el a t vízben vergődő, tödén “vadhalat”. Volt esztendő, amikor há- er mázsát is kifogtak. :dig Száraz volt az idő- a szikes laposokon bir- »velték. A szárazon ma- aadárfészkek lakói közipusztultak, vagy elüz- et otthonukból.

: a felszabadulás után >tt meg a helyzet: an a tó szikesvizü ré-J 800 holdat rezervá- j , védett területté nyi^-. ták. A kipusztulásra :ka madárfajok nyu- btthont, háborítatlan íelyet leltek, alig fodrozódó viz- fekete-tai'ka récesereg X. Itt tanyáznak, mig nem fagy a tó. Moz- a nádas is, függőcinék és barkóscinegék, mányok kiá csapatai ak a halkan zizzenő ;lek közt. A könnyű ón apró lábnyomok a a hermelin, a menyét róka éjszakai Vadásznak irányát jelzik, hang, vagy emberi hol sincs a tájon. A országában csak a vagy a szegedi egye- mikus, zoológus hallanak engedélyt a be- vadász fegyverek íem riasztja már a :- madársereget. «áJKJH t A vándormadarak

:, esztendőről esztendőre visz :1 szatérnek erre a vidékre s Majdnem minden télen meg a jelenik a büszke hattyú. Va

■ laha tömegével fészkelt ezer- a tájon, a Tisza vadvizeiber- Szeged tiszaparti részénél- Hattyas-sora még ennek a:- emlékét őrzi. Ma már csal- »szakról, a szovjet tundrái , Jelöl és Finnországból érke- ) zik, s néhány napig tanyázik- tt. A sztálingrádi récék 2300 . kilométert repülnek, mire [ ideérnek. A Szovjetunióból . sok vadmadár érkezik.

'Tavasszal már feburár végén megjelennek ä vidék kedves vendégei. ElőszöV az észak felé tartó cankók, godák, bíbicek, később a gulipá- . nők érkeznek meg az afrikai sóstavakról. A fekete Íbisz Egyiptomban telel, a vörös-,

1 a törpegémek, s a kócsagok a Szaharán túl, a Fehér Nílus I táján töltik a telet a gólyák- I gal együtt. Az alföldi mocsár- í világ régen közönséges lakó- Ija, a nagytestű gödény, \a- i mely valaha a Maros kiönté- i seiben fészkelt, május elején | érkezik, s hét-nyolc napig j tartózkodik itt. Julius máso- I dik felében jönnek az észak^ 1 fészkelők: a halfarkasok, az Atlanti-óceán rablósirályai. A hollónagyságu, ezüstfehér

■ .ócsér Norvégia, Finnország .üdékéről költözik melegebb vidékre. A fülesvöcsök és a jegessirály — a legritkább sarkvidéki fészkelők —,a jég- negyek világából az Északi- és Keleti-tenger mellől látogatnak el néha hozzánk.

Tél közepén

a legkevesebb itt a madár, a lehullott hó kényszeríti távozásra a vadludakat, nem találnak táplálékot a havas földieken. Csapatokban röppennek fel, s egyre magasabbra szállva hosszú sorokban húzódnak délfelé, a szürke felhők alatt. A sáscsomók fölött egy-egy ittrekedt bíbic csapong. Éjjelre a tiszai ár-j tér magas fűzfái közé térnek nyugalomra. A ritkán szál- j iongó hópihék között vándor-j és törpesólymok suhannak el! s a mély vizek közepén mpgá-1 nos buvármadarak bukdácsolnak, halra vadászva. A vándormadarak országa lassan elnéptelendik. De néhány hónap múlva, az első tavaszi napsugár már ismét madarak ezreit köszönti “vadvizországban.”

UNIONTOWN, Ky. — Mrs. Jon. Greenwell postamesternőnek, aki véletlenül 1 pennyt ejtett a pénzszekrény kombinációjába, 35 dollárba került onnan kivétetni. Nem a penny érdekel- e Mrs. Greenwellt, de a zárt rém lehetett addig kinyitni, mig a pénzdarabot onnan ki nem vették.

1 ————

Nehéz lesz férjet kapni

v A 21 és azon felüli korhatárban 96 férfi esik minden 100 nő- |, re. Ez persze az átlag. Nevada, ■ ’ Vyoming és Montana az a há- om állam, ahol kissé több férfi

1 mint nő. A leggyengébb es- 1 hetőség van férjhezmenésre Dis- 1 trict of Columbiában, ahol csak 1 15 és Massachuseftsben, ahol 90 férfi esik minden 100 nőre. : 1

kább el a messzi Afrikába Elmenni, itthagyni ezt £ . urivilágot!

Az utolsó lökést is Pey< [ árulása adta. 1937 szepten bérében az épitőmunkások . i nyolcórás munkaidő kivivi .: sáért egynapos tüntetést rer . deztek. Peyer rájuk uszitoi ta a rendőrséget. S az épitc . munkások Svájcban megtai tott nemzetközi kongresszi sán verte a mellét, hogy az vezetésével harcolták ki magyar munkások a nyolc órás munkaidőt. (Azok a ma gyár munkások, akiket lefc gatott.)

Nagyot sercintett, amiko mindez a fülébe jutott. A öntudatából még többre nen igen tellett. S egy ropogósr; sült cipóval útnak eredt. Ka landorlegények is hizlalták ; képzeletét, úgy érezte, má sutt kell “szerencsét próbál ni.” Franciaországban, Bul gáriában járt, Kis-Ázsiábai is megfordult. Azután ismé hazahuzta valami. Itthor legalább értette a nyelvet, a melyen semmibe vették, is merős volt a táj, ahol ide génként kezelték és égés: sereg ember akadt, akiknél a szemevillanásából olvastc ki, hogy ők is menekülnének innen ész nélkül, de épper ezért itthon kell maradniok mert valami csak lesz mosl már.

Ez a “valami csak lesz' itthon tartotta, ugyanakkoi azonban egyik munkahelyre a másikra űzte, mind töbt italt kóstoltatott vele, de ugyanakkor könyvet is' nyomott a kezébe.

★

A felszabadulás után a Ganz Hajógyárba került £ ott dolgozott “kalappénzért.’ Ez azt jelentette, hogy kalapban hordta haza a pénzt, amelyért egy pakli dohányt sem kapott s mégis úgy érezte, hazatalált. Ha lassan is — mert Tóni a gyors megoldások embere —, de alakul, formálódik már az ő világa. Az újpesti Bányagépgyárhoz helyezték, ott dolgozott egyhuzamban három évig. Amikor Sztálinváros építése hírét meghallotta, sok minden kavargóit a fejében. Ott kéne dolgozni. És Felhösi Ferenc, a munkásból lett mérnök — “Vihar Ferkó” néven emlegetik Sztálinvárosban, mert viharos lendülettel fekszik mindig a munkának —, aki ismerte Tóni képességeit, kikérte Lénárt Antal ácsot. “Ilyen ember kell oda — mondta —, elviszem magammal.”

És Tóni, azaz Lénárt Antal, sztahanovista csillagot, oklevelet kapott Sztálinvárosban 3 kétszer is pénzjutalomban részesítették.

— Ha elkészültem egy óázzal —— mondja —, nagyon aoldog és megelégedett vagyok. Éjszaka is felkelek negnézni, minden rendben /an-e körülötte. Hiszen a niénk, vigyázni kell rá.

Elmondja még, először kissé húzódozva, majd nekidu- •álva mágát, hogy mennyi ninden játszott közre, mig

I lehiggadt, boldog ember vált I belőle, aki csak akkor hagyja el a kuckóját, ha a brigád valamelyik tagjának az ügyében jár el “Zeneiskolába jár egyik brigádtagom, négyen szakérettségiztek, ketten művezetői tanfolyamot végeztek” — már sorolná is tovább, de eszébe jut, hogy önmaga újjászületését akarta megmagyarázni.

— üuoszor is minden megváltozott körülöttem. Nem maradhattam olyan, mint egy divatjamúlt szalmakalap. Azután meg nemcsak az egészen nagy dolgok simitgatják, fa- ricsgálják az ember természetét. Az összetartás... az igen, meg a törődés a másikkal. Hogy szurkoltak értem a szaktársak, amikor télikabátot mentem venni, nehogy benézzek a kocsmába. Már- csak azért is tartóztattam, magam, nehogy elrontsam örömüket. Mert büszkék rám. A mi Tónink — igy hívnak. “A mi Tónink ebéd közben is a könyveket bújja.”

Befejezésül megemlítem neki, hogy az előbb hallottam, amikor “Vihar Ferkó” úgy dicsekedett valami külföldi vendégnek: “A mi Tónink azt vállalta, hogy a Tűz— állótéglagyár oszlopaival, tartóival a kitűzött időre elkészül. És most már a-Hill- pallókat rakják fel, ami nincs is benne a vállalásban.' Már túlteljesítenek a betyárok.”

— Hát persze, hogy túlteljesítünk — mondja Tóni jgyszerüen. — Megtetézi az.. ;mber, amit a családjának ad_ [gaz ?

Palotai Boris.

Szebenyei József felhívása

Ha az olvasó megengedi egy kis személyes kéréssel fordulok- hozzá. Először meg akarom köszönni azoknak a néhányaknak, akik felfigyeltek a négy hételőtti kérelmemre a Magyar Szóban, hogy támogassák az én. Magyar Magazinomat, hogy lehetővé tegyék a munkásságomat a napilap körül is. Sajnos nem volt olyan eredménye ennek a kérésnek, mint amilyet vártam. Most tehát itt kérem meg az olvasókat, hogy tekintettel arra,, hogy nem számíthatok csak a haladószellemü m u n kásságra, hogy a Magazint fenn tudjam, tartani, itt is megkérem mindazokat, akiknek csak módjukban: van, hogy fizessenek elő a Magyar Magazinra, amiből minden, uj előfizető az elmúlt két évi és az 1953. évi számokat kapja meg egy évi öt dolláros előfizetésért. Hat hónapra való érdekes olvasnivaló. A cim: 101 West 78th. Street, New York 24, N. Y.

Köszönöm előre is.

Schenectadyban a C. I. 0~ acélmunkások uniója visszautasította az American Locomotive Co. által ajánlott 11 és fél cent órabér javítást,, amellyel a több mint 9 hete folyó sztrájknak akartak véget vetni. Az eredeti követelés 16.8c órabér és egyéb javítás a munkaviszonyokon,, amelyek nélkül a 6000 mun- cás nem hajlandó ismét felvenni a munkát.

A VÁNDORMADARAK ORSZÁGA