Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-09 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR Sfcó January 9, 1953 150 NŐ Á 170 MÁRKA Részletek az 1. G: Farben elleni perből Gubcription rate in New York, N. Y. and U. S. A. $4.00 — Canada $5 — Foreign $6 per year. Pulished by the Hungarian Daily Journal Association, Inc. iffii 130 East 16th Street New York 3, N. Y. MÉRLEG A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGÁRÓL (Folytatás az 1-ső oldalról) íárt, amiből az adók levonása után kevesebb költőpénze maradt, mint 1923-ban. Igaz. hogy'az amerikai családok 75 százalékának évi jövedelme nem éri el az 5,000 dollárt, de megvan a reményük, hogy gazdagok lehetnek. Ugyanaz a reményük meg van az amerikai családok 10 százalékának is, melynek jövedelme nem éri el az évi 1,000 dollárt, vagy a 15 százaléknak, melynek jövedelme 2,000 dolláron alul marad. “Ezek nem proletárok,” Írja a lap. “nem a tömeget al- katják, hanem bajban lévő emberek.” Vége a régi rossz időknek, itt a mai jó idő — haditermelésből Beismeri a lap azt is, hogy a két világháború között a felső 5 százalék húzta az összjövedelem 28 százalékát, de a helyzet megváltozott, mert most már a fnagas adók, leszámítása után csak az összjövedelem 17 százalékát húzzák. A második világháború előtt elenyészően kevés volt a jövedelmi adó, jóformán semmi. Az adók levonása előtt az 5 százalék jövedelme magasabb, mint a két háború között volt, j de erről természetesen hallgat a lap. A jövőt illető jóslatban a legnagyobb szerepet az játssza, hogy megszűnt az országban a munkanélküliség. A Life két képet közöl egymás mellett. Az első képen 1938-ban rendőrök tartják vissza az 5,000 főbőlf álló tömeget, mely 100 portási állásért gyűlt össze. A második kép egy mai munkanélküli hivatalt ábrázol, melyben három ember lézeng válogatva az üresedésben álló munkahelyek százai között. Természetesen arról is hallgat a lap, hogy 1948—49-ben, mikor a háború utáni visszaesés első szele csak éppen megérintette az országot, a munkanélküliek száma azonnal közel 3 milliója ugrott fel, nem beszélve másik hat millióról, mely csak a hét egy részét dolgozta végig. A koreai háborúval meginduló őrületes fegyverkezés és az uj háborús készülődés felszívta ezeket a munkásokat, de a bánya, az automobil és más békés célokat szolgáló iparban ma is igen sokan vannak, akik csak a hét egy részében dolgoznak. Csak akkor leszünk igazán gazdagok, ha gazdaságunk a békés termelésen fog alapulni . . . Hetenként lenne alkalmunk Írni azokról a perekről, amelyek a nácikorszak borzalmai körül különböző országok bíróságai előtt folyamatban vannak. Újabb és újabb gaztettek és gyalázatosságok kerülnek nyilvánosságra. Fájdalom, gaztettekben és gyalázatosságokban a'hitleri korszak kifogyhatatlan. Nincs terünk arra, hogy valamennyi perrel foglalkozzunk, az a per azonban, amelyről most irpk, annyira a kor- és a rendszer lényegébe vág, hogy be kell számolni róla. Az I. G. Farben cimii német mam- mutvállalatról van szó, a- melyről eddig pontosan azt tudtuk, hogy szoros kapcsolatban volt és van Wall St.-i nagy konszernekkel és hogy Kruppékkal együtt oroszlán- rész illeti meg őket abban, hogy Hitlert uralomra juttatták. A némát nagytőke, a nemzetközi monopolkapitalistákkal karöltve, Hitlertől várta, hogy megsemmisíti a német kommunista mozgalmakat, és meg fogja támadni a Szovjetuniót. Az a per, amely most folyik a frankfurti bíróság előtt, teljes meztelenségében tárja fel, hogy a német nagytőke és annak élén az I. G. Farbenindustrie, Németország leghatalmasabb kémiai vállalata, aktiv részes volt a Hitler rendszer bűneiben és a nácii'ezsimet arra használta fel, hogy rabszolgamunka által növelje azt a maximális profitot, amelyre a monopolkapitalizmus szakadatlanul tör. E perben olyan adatok kerültek nyilvánosságra, amelyeket egyetlen történetiró sem nélkülözhet, ha a nemzeti szocializmus és fasizmus igazi lényét, természetrajzát, mozgató rugóit valaha híven meg akarja Írni. A pert az I. G. Farben ellen Norbert Wollheim, a “Zentralband der Juden in Deutschland” és a “Norddeutscher” elnöke indította meg a frankfurti bíróság előtt. Norbert Wollheim a nagy német vegyipaii céget kártérítésért perli az ő munkaerejének erkölcstelen s törvényellenes kihasználásáért, amit az egyik náci munkatáborban 1943 januárjától 1945 januárjáig vele szemben elkövettek. A felperes az elvégzett munka ellenértékeként 10 ezer márka kártérítést követel. Wollheimot a nácik 1943- ban tartóztatták le Berlin- Hallenseeben és 200 más munkaképes fiatalemberrel együtt Auschwitz mellé, a buna-monowici KZ-lágerbe hurcolták. Ebben a táborban az I. G. Farben a második világháború végén 30 ezer embert foglalkoztatott; ezek között 10—15 ezer kényszer- munkás,, jobban mondva rabszolga volt. A kereset előadja, hogy az I. G. Farben személyzete a foglyokkal szemben tanúsított brutalitásban és kegyetlenségben még ' az SS-hóhérokat is felülmúlta. A vállalat személyzete úgy Való az, hogy hazánk a világ legfejlettebb iparával rendelkezik s a világ leggazdagabb országa. Ez örömmel tölt el bennünket, annál is inkább, mert az idegenből bevándorolt munkások millióinak, akik magukkal hozták tudásukat és akaratukat, nagy részük volt ezen ipar és gazdagság létrehozásában. Ezek a milliók azonban, a bennszülött amerikaiak millióival együtt egy békés Amerikát építettek s békés életet reméltek családjaik és az egész világ számára. Az amerikai munkásság, hála a Roosevel New Deal je által lehetővé tett szervezkedésnek, a nagyipar urainak leghevesebb tiltakozása ellenére is kivívta azt, hogy életszínvonala valóban | Emelkedett, ebbe azonban a felső 5 százalék soha nem nyu- j godott bele s mihelyt Roosevelt lehunyta szemét, minden | törekvés odairányult, hogy amennyit csak lehetséges vissza- | vegyenek a munkásoktól, akiknek életszínvonalát sikerült leszállítani az inflációs áremelkedésekkel. 1953-ban az Eisenhower-kormánnyal teljesen a nagyipar emberei ülnek a hatalomba. A szélsőséges reakciót szolgáló Henry Luce lapjainak ezekután valóban meg van az ■oka, hogy reménykedő képet fessenek a jövőről. Ami azonban az amerikai munkásságot és a népet illeti, még a jobboldali szakszervezeti vezetők is beismerik, hogy sötét a helyzet s hogy a munkásság elleni törekvéseket csakis a munkásság teljes egységével lehet megakadályozni. Szipolyozzák a huny- Emelnek az hótulajdonosokat üveggyárak A szövetségi lakáshivatal fél százalékkal felemelte a 4,750 dolláros vagy annál olcsóbb házakra adott kölcsönöknek kamatlábát. Eddigelé csak 4 és háromnegyed százalék volt megengedve, ezután már 5 és egynegyed százalékos kamatot kell fizetni azoknak a hitelintézeteknek, amelyek ezzel az üzlettel foglalkoznak. WASHINGTON. — Az árrög- zitő hivatal megengedte az üveggyárosoknak, akik gépek segítségével gyártják az üvegből készült cikkeket, hogy maximális áraikat 7 százalékkal felemeljék. A kézzel készült üvegcikkek gyártása, fényűzés! cikkekről lévén szó, már korábban lekerült az árellenőrzési listáról. kezelte a foglyokat, akiknek’ túlnyomó része természetesen zsidó volt, mint saját rabszolgáit, akiknek életéért éppen úgy nem tartozott senkinek felelősséggel, mint a- hog.v hajdan a római- nagy- birtokosok azt tehettek rabszolgáikkal, amit akartak. Norbert Wollheim először magánál a vállalatnál követelte keservesen megdolgozott kétévi munkájának bérét. A milliárdos I. xG. Farben az igényt elutasította. Ez érthető. Ha fizet, önként beismeri, hogy bűnös a lágerek szerencsétlen áldozatainak tragikus sorsában. Ezenkívül azt hitte, hogy a per során részben nem akadnak tanuk, kik igazolják mindazt a sok borzalmat, ami az I. G. Farben munkatáborban történt, részben bízott abban, hogy a bíróság előtt ő is sikerrel érvényesítheti azt a kifogást, hogy “felsőbb parancsra” cselekedett. A tanuk azonban várakozáson felül szép számmal jelentkeztek. Kurt Posner, hamburgi ötvenéves kereskedelmi alkalmazott részleteket adott elő, mindjárt az első tárgyalási napon, a monowici táborban alkalmazott embertelen bánásmódról. Robert Waitz strassburgi tanár azt vallotta, hogy a foglyok szállása és ellátása elmond- hatalanul gyötrelmes volt. 3-4 “rabszolga aludt egy ágyban egy takaró alatt, a legnagyobb hidegben. A ba- rakok Hitetlenek voltak. A kenyérben, amit odadobtak nekik, szalma volt és a virsli, amivel etették őket, nem húsból, hanem főzelék-félékből gyártották. Gyógyszerekről nem gondoskodtak; az emberek tömegesen haltak meg. Az I. G. Farben megtagadta, hogy a szulfamidokat, amelyeket maga gyártott, a betegek számára kiutalja. Az IG munkavezetői a foglyokkal szemhen a római ólombányák rabszol gahajcsáraihoz méltó kegyetlenséggel viselkedtek; hajszolták, verték, rúgták őket. “150 nőt 170 márkás egységárban” Tudvalevő, hogy az I. G. Farben ellen már a nürnbergi nemzetközi bíróság előtt folyt eljárás. Ekkor a vállalat 13 alkalmazottját Ítélték el, akik azóta persze már régen szabadlábon vannak és újra vezetik az üzemet. A nürnbergi per során bebizonyítást nyert az, hogy az auschwitzi tábor parancsnoksága gyakran adott el zsidó nőket a német vegyi gyáraknak kísérleti célokra. Két hivatalos levél jutott akkor a bíróság kezébe az auschwitzi tábor irattárából. Az egyikben közli a IG az auschwitzi hóhérokkal, hogy kísérleti célokra neki nőket szállítanának, hogy rajtuk a kénsavnak az emberi testré gyakorolt hatását kivizsgálják. A másik levél leleplezi azt az aljas embervásárt, amelyet a világnak ez az egyik legnagyobb vállalata a boldogtalan zsidó nők körül folytatott, akiknek “egv ségárát” sokallta. íme, m; írtak az auschwitzi parancsnoksághoz : “Megkaptuk a válaszukat, az az egységár, amelyet önök — darabonként 200 márkát — kérnek, igen magas. Kérjük, mérsékeljék áraikat és küldjenek számunkra azonnal 150 nőt 170 márkás egységárban.” Ehhez hasonló cinikus és szívtelen vásárt még az ókor rabszolgakereskedői sem űztek. íT" Az I. G. Farben azonban —és ez különösen jellemző— most sem tagadta meg magát.- Mentőtanut állított a frankfurti bíróság elé, aki annak idején, mint építkezési szakértő működött Ausch witzban, s ilyen minőségben, sűrűn járt a monowici lágerben is. Az illető úgy találta, hogy a munkatempó egyáltalában nem volt “pokoli” és egyébként is a foglyok munkája aránytalanul kisebb értékű volt,, mint amilyet a szabad munkások teljesítettek. Ezt a kijelentést a tanú nem enyhítő körülményként tette azoknak az emu reknek csökkent munkaképes ségére vonatkozóan, akiké1 szalmakenyérrel, paraj-virsli vei és korbácsütésekkel ete tek, hanem mint bírálat- hogy nem dolgoztak elege Ez a per minden üg érvnél jobban bizony*».] a, hogy a hitlerizmus és fasizmus azonos a nagytőke kiszolgálásával. A nagytőke nemcsak pénzelte és megszülte Hitler uralmát, hanem mindvégig együttműködött vele. A nagytőkén természetesen nemcsak a német nagytőkét kell érteni. Az I. *Ü. Farben legszorosabb szerződési és együttműködési viszonyban volt a Royal Dutch Shell és Standard Oil Co. című vállalatokkal. A Standard Oil és a Farben felosztott? egymás között a világ szinté tikus benzigyártását. Szerződésük a Farbent jelentette h vezető kémiai konszernnek a Standard Oilt, RockefeF vállalatát ismerte el vez olajtársaságnak. A Stand;. Oil segítette elő Hitler fegv verkezését azzal, hogy na fontosságú katonai szabac mait az I. G. Farben rend kezésére bocsátotta. A má dik világháborúban a konszern uj titkos szerződ kötött, amely biztosító mindkét fél számára a há rus nyereségek elosztá: Mialatt a német és az ami kai nép fiai elhulltak a c tatereken, a német és ami kai nagytőke igyekezett a vérükből maximális prof: kisajtolni és mialatt a Roc feller-intézet humanistái követelték, hogy a háborúi őrizzék meg az emberies szellemét, addig az I. G. I ben lágerjeiben sínylődő i szolgák — főleg zsidók kénytelenek voltak az IG Rockefeller kolosszális nyi ségeinek növekedéséért tűket áldozni. (Budape:% £ AMERIKAI £1 F Magyarázó Editorial Office; 22 Ease 17th Street, New York 3, N. Y.
