Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-01-16 / 3. szám

“Educate and im form the whole mass of the peo­ple. They are the only sure reliance for the preserva­tion of our Liber­ty.'-Th. Jeffersom.%j*d^i Vol. II. No. 3. Friday, January 16, 1953 N. Y. ÁRA 10 cent Entered as Second Class Matter Dec. 31, 1952 at the Post Office of New York. JN\ Y. under the Act of March 2, 1579.------------------------------------- iV5a-a-A-a-a-a-A-a-a-a7la-ia-a-a-aVaV\!^V^-a » d LEHAL LG A TJÁK-E AZ ON TELEFONJA T? KATASZTRÓFA A WASHINGTONI ÁLLOMÁSON * EINSTEIN ÉS UREY szót emel Rosenbergék ártatlansága mellett A Rosenberg-ügy hullámai nemcsak Amerika, hanem az egész világ minden országát elöntötték már. Már nemcsak a népi demokráciák, hanem a nyugati országok közvélemé­nye is hangos szóval sürgeti a kegyelmet az állítólagos kém­kedésért elitéit Rosenberg-házaspár számára. Az amerikai sajtó, amely hosszú ideig hallgatásba burkolódzott, már nem tud tovább elzárkózni a nép egyre nagyobb tömegeinek til­takozása elöl és egyre több teret ad a tiltakozó megnyilvá­nulásoknak. A Rosenbergék megmentéséért folyó küzdelem Ameri­kában legutóbb három világhírű atomtudós megszólalása kö­vetkeztében fokozódott, mert hiszen atomtitkok kiszolgálta­tására irányult az állítólagos “kémkedés céljaira szőtt ösz- szeesküvés” vádja. Dr. Edward Condon a közismert atom­tudós, a halálos Ítéletet kihirdető Kaufman bíróhoz intézett | levelében azt mondja, hogy az egyetlen tanú, Greenglass ál- j tál a “befelé robbantó lencséről” hat évvel az 1944-ben el-1 követett állítólagos kémkedés után készített szabadkézi rajz semmiféle értékkel nem bir, mert aki készítette, nem is­merte a lencse alakját s az ilyesmit semmiféle szabadkézi rajz alapján nem lehet továbbítani. Utána megjelent a másik világhírű atomszakértö, dr. Harold C. Urey, Nobel-dijas tudósnak h N. Y. Timeshoz irt levele, amelyben alaposan megokolt véleménye szerint kifej­ti, hogy Rosenmbergék vallomása hihetőbb, mint Green- glassé, aki terhelőén tanúskodott ellenük. Megjegyzendő, hogy dr. Urey kimondott kommunista és szovjetellenes beál­lítottságú ember. ■Végül a legnagyobb tudós, Einstein Albert, a vi\gghirü Nobel-dijas fizikus, kért kegyelmet Truman elnöktől és ki­jelentette, hogy teljesen magáévá teszi “kiváló kollégájá­nak”, dr. Urey-nek indokait. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy az alábbiakban mi is közöljük dr. Harold C. Ui'ey levelét, amely az egész per­ről tömör, összefoglaló kritikát is tartalmaz. Az Ítélet végre­hajtásának félelmetes napja közeledik s reméljük, hogy ha vannak még kételkedő lelkek, a levél elolvasása után azt fog­ják mondani, hogy a Rosenbergéknek nem szabad meghalni, íme a levél (csekély rövidítéssel): Az utóbbi évek egyik leg­súlyosabb vonatszerencsétlen­sége történt tegnap délelőtt a washingtoni főpályaudva­ron, a Union Station-en. A bostoni expressvonat féke el­romlott és a vonat csaknem teljes sebességgel rohant be a pályaudvarra, ahol a sínek végetérnek. A vonat keresz­tültört a sínek végén levő gá­ton és ráfutott a perronra, bele az ott levő közönségbe. Az volt a szerencse, hogy a mozdonyvezető, mihelyt ész­revette a bajt, éles füttyjel­zéssel figyelmeztette az ál­lomást, hogy vonatját nem tudja kontrollálni. így a kö­zönség egy része még idejé­ben elmenekült. A vonat le­rombolt 1 ujságelárusitó ki­oszkot a csarnokban és aztán a csarnok alatt levő raktárba zuhant. Ez szerencsés fejle­mény volt, mert különben az egész vonat behatolt volna az állomás nagy várótermébe, ahol többszáz ember szoron­gott. Eddig 49 sebesültről je­lentenek. Nincs változás az autóbuszsztrájkban Michael Quill, a közlekedési munkások nevében elutasitotta két autóbusztársaság javaslatát, hogy polgármesteri bizottság közvetítsen a newyorki autóbusz sztrájk ügyében. Quill kijelen­tette, hogy nem fogad el olyan közvetítő bizottságot, amit a munkásellenes Impellitteri ne- j vez ki, de nem zárkózik el más közvetítő bizottság elől. “N.‘Y. Times Szerkesztőjének: Miután elolvastam a Rosenberg-ügyben elhangzott ta­núvallomásokat, úgy vélem, nem hallgathatom el kételyemet a verdiktet illetően és igy a következő pontokra kívánom fel­hívni a figyelmet: 1. Max Elitcher vallomása kétesértékü. Azt mondja, hogy ő és Julius beszélgettek ugyan kémkedésről, de vagy öt évig semmiféle adatot nem adtak át. Ez nem látszik valószí­nűnek előttem. 2. Sobell és Rosenberg közt semmiféle biztos összeeskü­vést nem állapítottak meg. 3. Nem állapítottak meg kapcsolatokat Ruth és David Greenglass kivételével senki mással... 4. Nem állapítottak meg kapcsolatokat Rosenbergék és Anatoli A. Jakolvlev közt sem. 5. A kormány vádja Ruth és David Greenglass vallomá­sára épült. Greenglass beismerte bűnét, de annakidején még nem Ítélték el és kegyelmet remélt. Greenglassnét nem he­lyezték vád alá, ügyét nem tárgyalták, ezzel jutalmazták meg tanúvallomását. Greenglassék és Rosenbergék közt csa­ládi viszály folyt üzleti okok miatt. A Rosenbergék vallo­mása teljesen ellentmond Greenglassék vallomásának. ROSENBERGÉK VALLOMÁSA Tárgyalást kérnek az Atlanti paktum megváltoztatására Rene Mayer francia minisz­terelnök bejelentette, hogy kor­mánya tárgyalást kezd Nyugat- Németországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Luxemburggal és Belgiummal az Atlanti paktum megváltoztatására. Ezek az or­szágok aláírták ugyan az úgy­nevezett európai hadsereget fel­állító egyezményt, de egyik or­szág parlamentje sem ratifikál­ta azt. Mint Eisenhower koráb­ban bejelentette, John Foster Dulles és Harold Stassen mind­járt az elnöki avatás után Euró­pába utaznak, nyilván azzal a céllal, hogy megállítsák az At­lanti paktum megváltoztatására irányuló törekvést, mely hátrál­tatná a német haderő visszaál­lítását. Rosenbergék vallomását hihetőbbnek találtam, mint a Greenglassékét, bár tudom, hogy nem vagyok az esküdtek előnyös- helyzetében, hogy láthattam és hallhattam volna a tanukat. Szokás-e, hogy kémeket karkörő órákkal és pipere- (Folytatás a 12-ik oldalon) Verekedés támadt az iráni parlamentben, ami­kor a jelenlegi ostromállapot meghosszabbításának javaslatát tárgyalták. SARTRE A BÉKÉRŐL Lásd cikkünket! 2-ik oldalon Ma már senki nem lehet biztos az Egyesült Államokban, hogy nem hallgatják le telefonbeszélgetéseit. Olyan módsze­rek vannak erre a célra, hogy 10,000 eset közül egyetlen egyben ha sikerül felfedezni az elrejtett huzalt, vagy egyéb készüléket, aminek segítségével a lehallgatás történik. Leg­több esetben a lehallgató központban lemezre veszik a beszé­deket s a készülék azonnal működésbe lép. mihelyt valaki felveszi a telefonkagylót. Kiknek a telefonját iiallgatják le? Rendszerint azokét, akikből valami titkot remélnek ki­húzni. Elsősorban azokét, akiket politikailag “megbiz- natatlanoknak” tartanak. A- mellett, hogy az országban I egyre inkább burjánzik az inkvizíció legsötétebb korá­ból fennmaradt névtelen fel­jelentés, a hatósági közegek a telefonon keresztül igye­keznek adatokat szerezni ál­dozataik ellen, ami lényegé­ben ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a névtelen le­velek. i A Reporterben leközölt, tü­zetes tanulmány szerint a kö­vetkezők számíthatnak legin­kább arra, hogy telefonjukat lehallgatják. A gazdag embe­rek, akiket*1 meg akarnak zsarolni, az üzletemberek, a- kiktől ezen az utón akarnak információt szerezni verseny­zőik, a szakszervezeti veze-, tők, a politikusok, akik ellen igy akarnak anyagot gyüj-j teni ellenfeleik a választási j kampányra, a közhivatalno­kok, kiknek elejtett szavaiból következtethetnek a speku­lánsok, a kommunisták, vagy azok, akiket a kommunizmus iránti barátsággal gyanúsíta­nak s végül mindazok, akik nem hajlandók vakon elfo­gadni a hivatalos politikát s a kormánytisztviselők, akiket igy ellenőriznek, hogy kikkei érintkeznek s kikkel barát­koznak. Lényegében ez azt jelenti, hogy igen kevés olyan személy van az Egyesült Ál­lamokban, akinek telefonját időközönként le nem hallgat­ják. Mindez azt jelenti, hogy az alkotmány által szentnek tartott és biztosított egyéni jogok egyáltalán nem létez­nek a telefonlehallgatók előtt. A telefontársaságok mindenütt együttműködnek a hivatalos telefonlehallgatá­sokkal, azonban a magánügy nökségek is igen könnyen lehallgatják a kiszemelt ál­dozat telefonját. A telefonlehallgatás és a kormány A new yorki telefontársa­ság beismerte, hogy a város­ban már 1895 óta alkalmaz­zák a telefonlehallgatást s a telefontársaság minden eset­ben együttműködött a rend­őrséggel, mely igy akart bi­zonyítékokat szerezni. Több ilyen telefonlehallgatás nyil­vánosságra került és több esetben a telefonbeszélgeté­sekből szerzett bizonyítékok alapján Ítélték el a bűnöző­ket. A módszert ma már nemcsak a new yorki rend­őrség alkalmazza egészen nyíltan, de más városok rend­őrsége is. Mint a Reporter megjegyzi, a polgárság több­sége nem tiltakozott a tele­fonlehallgatások ellen mind­addig, amig az a bűnözőkre vonatkozott. A prohibició ide­jén sok alkoholcsempészt ál­lítottak bíróság elé a telefon- lehallgatásból merített bizo­nyíték alapján. Ezeket a bi­zonyítékokat azonban még ezek ellen sem fogadta el minden esetben a bíróság. Ma azonban odáig fajult a hely­zet, hogy jóformán teljesen megszűnt a telefonbeszélgeté­sek magánjellege. A huszas években, a Pal­mer korszak idején a telefon- lehallgatás állandó eszköz volt a radikálisok és a szak- szervezetek elleni hajszában. Washingtonban tömeges til­takozások történtek a telefo­nok lehallgatása miatt s ezek hatására J. Edgar Hoover, az FBI főnöke, 1929-ben egy kongresszusi bizottság előtt Ígéretet tett, hogy nem fog­ják alkalmazni a telefonle­hallgatást, mert az “etikát­lan”, ámbár nem törvényte­len, mert az igazságügymi­niszter rendelete megengedi. Természetesen soha nem szüntették meg a telefonle­hallgatást. Végül a tiltakozá­sok annyira fokozódtak, hogy 1943-ban a Kongresszus tör­vényt hozott, mely 10 ezer dolláros pénzbüntetéssel és két évig terjedhető f egy ház­zal sújtja azokat, akiket raj­ta kapnak a telefon lehallga­tásán s ugyanazon törvény megtiltja, hogy az igy szer­zett bizonyítékot bárki ellen is felhasználhassák. Akár a demokraták van­nak kormányon Washington­ban, akár a republikánusok, a telefonlehallgatás egyaránt folyik. A kormány saját nyo- j mozó ügynöksége, az FBI az, | mely legtöbb telefont lehall- ! gat, de az egyes kongresszusi bizottságok is versenyeznek I vele s egyenesen szakértőket I tartanak alkalmazásban a le- i hallgató készülékek elhelye- I zésére. Az igazságügyminisz­térium és a törvény Hiába hozták meg a tör­vényt, az igazságügyminisz­térium soha nem tett semmit annak végrehajtására s ügy­nökségei tovább folytatták a telefonok lehallgatását. J Edgar Hoover, az FBI ve­tője kifele állandóan- elité G ■ 'Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom