Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1953-01-09 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. 12) Ezek hát a Nolan-fiuk. Fiatalon haltak meg, úrtelenül, vagy erőszakos halállal. Könnyelmü- égük, züllött életmódjuk vitte sírba őket. John- iy kivételével egyik se érte meg a harmincadik tvet. Francié Nolan, a gyermek, egészen Romme- y-vér és egészen Nolan, őbenne is az irszármazá- u Nolanok indulatossága lobog; gyöngeségüket , a szépség szenvedélyes szeretetét is örökölte, dint a mozaik darabjai, úgy tevődött össze ben- íe Rommely nagyma miszticizmusa, mesemondó ;edve és az ő nagy hite az életben. És irgalma- ossága a gyöngék iránt. Rommely nagypapa kegyetlenül erős akaratából is volt valami a gyer- nekben. Szerette az életet, szerette a gyerekeket, nint Sissy néni. Szentimentális volt, mint John- íy, de nem örökölte apja szép vonásait. Szelíd /olt, mint Katie, de korántsem olyan acélos. Eb- iől a sokféle jó és sokféle rossz adottságból tevődött össze a gyermek. De nemcsak ezekből az adottságokból, ame- yeket születésekor magávalhozott. Formálta, alakította az a sok könyv is, amit a könyvtárban olvasott. A barna vázában viruló virág. Az udvar xan burjánzó fa is részévé lett életének. A sok •reserves veszekedés imádott öccsével. Katie titkos, kétségbeesett zokogása — az is ő volt. Az ipa szégyene, amikor részegen tántorgott haza. Ez mind ő volt, Francié. Mindez volt a gyermek, de nem csak ez. Valami más is. Azt nem a Rommelyektől kapta, sem a Nolanoktól; nem az olvasás tette azzá, nem a megfigyelés, sem a mindennapi élet. Valami, amit a születésekor kapott, valami, ami csak ő volt — ami a két család mindegyik tagjától megkülönböztette. Az, amit minden életrekelt lélekbe belé- alt az Isten — vagy ami Vele egyet jelent. Az a nagy-nagy másféleség, ami miatt nincs két egyforma ujjlenyomat a föld színén. Johnny és a felesége az esküvő után Wil- iamsbui'gba mentek lakni. Egy csöndes utcába, a Bogart Streeten vettek ki lakást. Johnny választotta ezt az utcát. A neve miatt. Tetszett neki ez az érdekes mélyzöngéjü szó: Bogart Street. Egy nagyon boldog esztendőt töltöttek itt: házasságuk első esztendejét. Katie belészeretett Johnnyba: tetszett neki, ahogy a fiú énekelt, ahogy táncolt, ahogy öltözködött. Feleségül ment hozzá, majd asszonyi módra az esküvő után nekilátott, hogy a férjét megváltoztassa. Rábeszélte a fiút, hagyjon föl az ínekes-pincér mesterséggel. Egy közeli iskolában kaptak mindketten állást mint takarító házaspár. Szerették ezt a munkát. Napjuk akkor kezdődött, amikor más aludni tér. Vacsora után Katie fölvette sonkaujju kabátját. Ez a kabát gazdagon volt paszománnyal díszítve — utolsó zsákmány a gyárból. Katie a fejére — főfő-sikknek, ahogy mondta — cseresznyepiros kötött sapkát csapott és Johnnyval kettesben munkába indultak. Régi, barátságos kis épület volt az iskola, örültek már előre, hogy’ott töltik'az éjszakát. Karonfogva mentek az utcán: a fiatal férj patent tánccipőben, az asszonyka magasszáru sev- rócipőben. Fagyos, csillagos éjjeleken egy kicsit futottak a járdán, egy kicsit csúszkáltak és rengeteget nevettek. Igen fontos személyiségnek képzelték magukat: saját kulcsuk volt az iskolához. Az iskola egy éjszakára az ő külön világuk volt. Dolgoztak. És közben játszottak. Johnny beült a padba, Katie volt a tanítónő. Üzeneteket firkáltak egymásnak a feketeáblára. Lehúzták a térképet, úgy szaladt le mint a roletta. A gumi- végű plcával az ismeretlen, idegen országokat mutogatták. A sok idegen ország, a sok ismeretén hangzású városnév álmélkodásba ejtette őket. (Az ember tizenkilencéves volt, az asszonyka ti- senhét.) Legszívesebben a díszteremben takarítottak, lohnny leporolta a zongorát s ujjai közben végigfutottak a billentyűkön. Leütött egykét akkordot. Katie az első sorban ült. Megkérte, énekeljen neki. S a fiú énekelt: annak a kornak érzelmes slágerét: “Jobb napokat látott valaha e leány”, vagy “Eleped a szivem utánad”. A szomszéd házak lakói fölébredtek. Feküdtek a meleg ágyban, álmosan hallgatták az éneket s igy suttogtak : — Nem tudom ki ez a fickó, de bizony kár érte. Kár érte. Színpadra való. Johnny föllépett a kis dobogóra. Azt mondta, ez a színpad és táncolni kezdett. Kecses volt, csinos, kedves — olyan szerelmes és úgy örült az életnek. Katie nézte a férjét és azt hitte, mindjárt meghal, olyan nagyon boldog volt. Két órakor lementek a tanítónők ebédlőjébe. Ott volt egy gázresó. Kávét főztek. A szekrényben egy doboz kondenzált tejet tartottak. A frissen főtt kávé csodálatos illattal töltötte meg a termet. Pompásan Ízlett a* rozskény ér és a szalámiszelet. Vacsora után néha bementek a tanítónők társalgójába s leheveredtek a plüssteritős díványra s összeölelkezve feküdtek ott egy darabig. Utolsónak a papírkosarat ürítették ki. Katie kihalászta belőlük az eldobott krétadarabkákat és a nem túlságosan apró ceruzavégeket. Ezeket hazavitte s eltette egy dobozba. Később, amikor Francié felnőtt, gazdagnak képzelte magát, mert nagyon sok krétája és ceruzája volt. Fölsikálva, ragyogó tisztán, befütve várta reggel az iskola a nappali portást, ők ketten hazasétáltak. Elmentek a pék előtt; a szuterrénben lévő műhelyből frissen sült kifli szaga csapta meg orrukat. Johnny leszaladt s hozta öt centért a ropogós, meleg kiflit, egyenesen a kemencéből. Hazaérve megreggeliztek: forró kávét és meleg cukroskiflit. Johnny reggeli után lerohant, megvette a reggeli lapot. Felolvasta az asszonykának s minden hirhez fűzött valami megjegyzést. Közben Katie takarított. Délben meleget ettek, pörköltet, metéltet, vagy valami más jó ételt. Ebéd után lefeküdtek, s addig aludtak, mig munkába kellett indulni. Havi ötven dollárt kerestek. Ez akkoriban a magukfajta emberek számára jó fizetésnek számított. Gond nélkül éltek. Micsoda jó élet volt... boldog élet, sok apró kalanddal. Olyan fiatalok voltak és olyan nagyon szerették egymást. Néhány hónap múlva Katie rájött, hogy állapotos. És a két ártatlan gyerek csak ámult. Meg voltak rőkönyödve. Amikor az asszonyka megmondta Johnnynak, a fiú nagyon megijedt. Eleinte egészen meg volt zavarodva. Nem akarta, hogy a felesége dolgozni járjon. Katie megmagyarázta neki, hogy már jó ideje “úgy” van, csak nem tudta biztosan, mégis dolgozott és nem ártott meg az egészségének. Erősködött, hogy jót tesz neki a munka: Johnny erre beadta a derekát. Katie tovább is munkába járt. De múlt az idő s egyre nehezebben mozgott. Már nem tudta feltörölni a port a padok alatt. Az utolsó hetekben az asszonyka csak azért ment a fiúval, hogy Johnny ne legyen egyedül. A tarka térítővel lete- ritett pamlagon feküdt egész éjjel, de már nem szerelmeskedtek rajta. Johnny maga végezte az egész munkát. Két órakor reggel ügyetlenül megkent kenyérszeleteket készített az asszonyának s hozta neki a tulforralt kávét. Még mindig nagy volt a boldogság. De amint telt az idő, Johnnyt egyre jobban nyomta a gond. December végén, egy fagyos éjszakán Katiét fájdalmak lepték meg. A pamlagon feküdt, türtőztette magát, nem akart szólni Johnnynak, mig el nem készül a munkával. Hazafelémenet éles fájdalom tépett belé, nem tudta visszatartani, feljajdult. Johnny tudta, hogy útban van a gyerek. Valahogyan hazavitte az asszonyát, ahogy volt, ruhástól ágyba fektette, melegen betakarta, s elrohant. Futott le az utcán Mrs. Gind- lerhez, a bábához. Könyörgött neki, siessen. A jó asszony azonban kényelmesen fogta fel a dolgot, Johnny őrjöngött. A bába előbb kiszedett a hajából vagy tizenkét bodoritóvasat. Nem találta a fogsorát: anélkül nem volt hajlandó a szülésnél segédkezni. Johnny segített neki megkeresni a fogsort. Végre megtalálták egy pohárban, kint az ablakpárkányon. A viz ráfagyott a fogsorra, ki kellett olvasztani, hogy az asszonyság betehesse a szájába. Amikor ez is megtörtént, a bába tett-vett még egy darabig: valami bűbájos képet eszkabált össze egy darabka megszentelt pálmalevélből, amit Virágvasárnap vettek el az oltárról. Hozzákötözött egy kis amulettet a Boldogságos Szüz- anya képével, egy picurka kék madártollat, egy tolikés letört pengéjét és egy száll füvet. Mindezt összekötözte egy darabka piszkos füzőzsinórral. Ezt a zsinórt egy asszony fűzőjéről vágta le: az January 9, 1953 asszony .arról .volt nevezetes, hogy tizpercnyi vajúdás után két ikergyerméknek adott életet. A bába ezután az egész vacakot meghintette szenteltvízzel. A szenteltvíz állítólag a jeruzsálemi forrásból származott, amelyből az Urjézus egyszer szóraját oltötta. Mrs. Gindler elmagyarázta a félőrült fiúnak, hogy ez a varázskép elvágja a fájdalmakat; biztos lehet benne, hogy könnyen fog megszületni a gyerek és szép lesz. Az asz- szonyság végre elindult. Mikor végül a lakásba értek, Katie, szegény, üvöltött fájdalmában. A lakásban alig lehetett mozogni, ott voltak az összes szomszédasszonyok. Álldogáltak, imádkoztak, ez is, az is a maga gyerekágyas tapasztalatairól beszélt. — Amikor az én Vincentem megszületett — mondta az egyik. — Én még keskenyebb voltam, mint ez a fiatalasszony — mondta a másik — és ekkor... — Azt hitték, nem élem túl — büszkélkedett a harmadik — de... örömmel fogadták a bábát. A férjet kitusz- kolták a lakásból. Johnny a lépcső elé ült. Reszketni kezdett, valahányszor Katié felsikoltott. Meg volt zavarodva. Olyan hirtelen jött az egész. Időközben reggel hét óra lett. Az ablakok zárva, voltak, mégis kihallatszott az asszony ordítása. Emberek mentek el a ház előtt, munkába igyekeztek. Fölpillantottak az ablakra, ahonnan a sikoltozás jött, majd a lépcső alján kuporgó Johnnyra néztek és az arcuk elsötétült. Katie egész nap vajúdott. Johnny nem tudott segíteni rajta — nem, nem tudott segitenh Estefelé nem bírta tovább. Elment az anyjához^ hogy valaki megvigasztalja. Megmondta az anyjának, hogy Katienek gyereke lesz. Az asszony erre jajvehzékelni kezdett, hogy majd Összedőlt fölötte a ház. — Végleg megfogott — siránkozott Ruthie. — Nem jössz te már vissza hozzám! — nem tudta a fiát megvigasztalni. Johnny erre felhajszolta Georgiet, az öccsét. Valamelyik vendéglőben akadt rá. A fiú éppen, egy táncot adott elő. Johnny letelepedett egy asztal mellé. Ivott és várta, mikor végez az öccse a számmal és megfeledkezett róla, hogy ilyenkor az iskolában a helye. Georgie végzett a műsorral, s most kocsmáról-kocsmára mentek, olyan helyekre, ahol egész éjjel nyitva tartanak. Megittak egy-két pohár bort és mindenütt elmesélték, milyen tortúrán megy keresztül Johnny. Az emberek részvéttel hallgatták. Italt rendeltek Johnnynak, megnyugtatták, ők is átmentek ezen a kínszenvedésen. Hajnal felé a két fiú az anyjuk lakására ment. Johnny kótyagos álomba merült. Kilenckor ébred. Érezte, hogy baj lesz. Eszébe jutott a felesége és túl későn, — eszébej ütött az iskola is. Megmosdott, felöltözködött és hazament. Útközben elment egy gyümölcsárus előtt, akinél “avo- cadók” voltak kirakva. Vett kettőt Katienek. Johnny nem tudta, mi történt otthon az éjszaka. Nem tudta, hogy a felesége irtózatos gyötrelemmel, csaknem huszonnégyórás vajúdás után hozta világra éjjel aft a kicsiny, vézna leányt. A szüléssel kapcsolatban csak az volt érdekes, hogy a csecsemő burokban született. Azt mondják, az ilyen gyermek arra rendeltetett, hogy nagy dolgokat vigyen véghez a világban. A bába titkon elcsente a burkot. Később a brooklyni hadihajókikötőben eladta két dollárért egy matróznak. Aki ilyen burkot visel, azt nem fenyegeti a vizbe- fullás veszélye, mondják az emberek. A matróz hitt a babonában: a nyakában egy kis flanelzacskóban viselte a burkot. Az éjszaka erős facs állt be. Johnny Jócskán ivott, észre sem vette. Az iskolában ezalatt kialudt a kazánfütés: őneki kellett volna megrakni a tüzet. A gőzfűtés csövei megrepedtek; a földszintet és az első emeletet elöntötte a viz. . Hazaért. Katie a sötét hálószobában feküdt az ágyban. A gyerek mellette, a hattyutollal töltött párnán. A lakás tisztán föl volt sikálva: rendbehozták a szomszédasszonyok. A szobában enyhe karbolszag terjengett meg a gyerekhintőpor édeskés szaga. A bába már rég elment. — öt dollárt kapok. A férje tudja hol a lakásom — mondta reggel a bába. Fogta táskáját és hazament. Elment, Katie pedig falnak fordította az arcát és lenyelte a könnyeit. Éjszaka azzal vigasztalta magát, hogy Johnny az iskolában dolgozik. (Folytatjuk)
