Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-06-18 / 25. szám

June 18, 1958

Ez a szegedi emléklap az “Osztályosegyez- ség”-ről szól. Ne ijedjenek meg a szótól, fele se olyan körmönfont, mint amilyennek a hosszából gondolnák. es mindenki megértheti, nemcsak a szegedvidéki, mert az osztáiyosegyezség csak a neve annak a nyavalyának, amiben az egész ország beteg volt. Azaz, hogy — nem is annyira a betegség volt ez, mint a tünete, akár a magas láz, amellyel a szervezet védekezni próbál a fertőzés ellen. Az osztályosegyezség a kis paraszt- emberkék lázas, kapkodó, önfenntartó harca volt egy önző, csúf rendszerben, amely számukra semmiféle más éíetlehetőséget nem engedett. Föld volt az egyetlen bástya a teljes pusztulás és egy nyomorúságos tengődés élet között, esu- da-e, ha kézzel, körömmel, tán késsel is, ment a harc érte szülők és gyermekek és testvérek között. A nagy földbirtokosok rendszere az olcsó munkával ül a földön és minél jobban ül a földön, , annál olcsóbb a munka, mert annál több a földről kiszorított paraszt. Vagyis olcsó munkaerő drágítja a földet és minél drágább a föld, annál több az.egyre olcsóbb munkaerő. Ebben a csigavonalban mozgott a Habsburgok és Hor- thyék gazdagsága és ami aztán igy végbement — ennek a rendszernek a produktuma volt. A rothadás felülről terjedt lefelé.

Kogy nenezebben lehessen megérteni, azzal kezdem, hogy mikép is ment végbe ez a dolog. Hetipiacos nap lévén, heten a tanyáról beállítottak az ügyvédi irodába. .Két öreg cseléd, az ember alacsony, hajlotthátu, megtörtkérgü, sáros ünneplő csizmában, amely azért ünneplő csak, mert lakodalmát tartotta benne 85 évvel ezelőtt, amikor megkapta az apjától; az asszony feltette a fekete kendőt, mert a városba az való, kis egérszemei a kemény cserzett ráncok közül alig bújnak elő; hetvennek látszik, pedig'alig múlta az ötvenötödiket. A többi népek, a két házas fiú, 80 körül, az egyik elhozta a féleségét, a nagyobb lány férjével és a férjhez menendő a vőlegényével. A harmadik fiú, az István, nem jött el, de jobb is, a közjegyzői nyilatkozat ott van a legidősebbnél.

Az ügyvéd már tudja a dolgot eliilről-hátul- ról, mert azzal kezdi, mikor valamennyien leültek: “Hát itt vannak valamennyien, az Istvántól meg megvan a nyilatkozat. Rendben vagyunk, most értsék meg: öt gyerek van, a hatodik gyerek én vagyok.”

Jaj de messzire esne most a valóságtól az az ember, aki ezek után azt fantáziálná, hogy az ügyvéden emberbaráti roham vett erőt és csatlakozni akar a kis nehézsoru parasztcsalád világához. Nem, az ügyvéd csak azt mondta ki egyszerűen magyarul, hogy az ő dija munkájáért egy gyereFrész lesz.

Ami nem sok az ügyvédnek, nagyon is sok

ezekneK az embereknek. Hiszen hogy egy gyerekrészt megtakaríthassanak — az ügyvéd tanácsára a két iíu másfél napig itatta a kocsmában a fiatalabbat, az Istvánt, hogy 150 pengőért meg a bor áráért aláírja a közjegyzőnél, hogy lemondott a részéről. Hat azért nem jött el az István az ügyvédhez, hanem odahaza ott ül a kamrában, nehéz fejét támogatja és tűnődik, hogy mitévő legyen, mert otthon* most már nem lesz maradása. Nem sok választása van. A városban munkanélküliség van, igaz a nyáron elmehet napszámosnak másfél pengőért az uradalomba, de abból még szalonna-kenyér se marad télire. Mi lesz vele? Régebben, tán még ha vállalkozó kedéíyü volt, nagynehezen összekölcsönzött egy kis pénzt é§ kiment Amerikába gyárba dolgozni — de ennek is vége lett az első háború után. Mi lett Istvánnal — az. Istvánokkal, abban a világban? Kinek mi gondja volt rája, hogy a földről kiszorult sehonnai mivé lett, hiszen volt belőlük vagy másfél millió! Egy bizonyos — hála a háborúknak, ágyutöiteléknek jók voltak.

így az István. De' hát a többi? Mert most már megééthető, hogy mit csinált a család az ügyvédnél. Osztották a hagy vagyont, három hold 600 négyszegölet meg a rossz tanyát, udvart, egy tehenet, -32 csirkét, két lovat, két ládafiát, tüKrösszekrényt, meg egy ágyat — ötfelé, mert az István el van intézve hálistennek, az újdonsült fiú, az ügyvéd ur pedig ki lesz fizetve vészietekben, tojásban, csirkében. A bútort elviszi a menyasszonylány esküvő után, amikor ő a részében az árkbs düllő felüli rétet kapja és ott fognak lakni a leendőbeli szüleinél a kisházban, amialatt azt tessék érteni, hogy a nyári konyha tetőjét megigazítják, mert csöpög, abban tanyáznak és alszanak majd a nyáron, télen meg a konyhában. A férjezett lány kapja a tanya- udvart és kis kertet, kell is neki, mert a negyedik gyereket várja már, nem szégyentelenked- hetnek tovább hatan a konyhában az apósánál. Hogy megkapta a házat, kötelezte magát, hogy az öreg szülőket holtukig eltartják, odateszi őket a tiszta szobába, ők maguk a kisházban meghúzódnak, a gyerekek meg a konyhán alszanak. A nagyobb fiú része es$y tehén és a szol ő, vagy 600 öl, de inkább csak a károk mutatják benne, hogy mi volna benne, mert azt, amit szüretelnek a tőkékről — tán büszkebokor is meg tudná teremni. A szántó és egy ló jut a másik fiúnak és ő meg havi 5 pengőt ad bele az öregek tartásába.

így mondaná az _ egyezség, de igazságosan csak az ügyvédi irodán kellene igy nevezni — mert sokkal inkább háborús volt ez előtte is, utána is. Vagy15 éven keresztül unszolták a gyerekek: “Osszuk el a vagyont. Mi majd eltartjuk magukat.” De az öregek tudták jól, mi lesz, mi lehet csak a vége a nagy szegénységben és kótötIrta:

BÓDOG ANDRÁS

ték az ebet a karóhoz. Nem és nem! Veszekedés, meg verekedés is volt a dologban. Először az öregekkel, aztán egymás között. Ki mit kapjon ?# Még ökölre is megy a dolog nem egyszer, hogy mint osszák el a “több mint 3 holdas vagyont.” Végül az öregek beadták a derekukat. Talán a nyomorúság egy titkos törzsi törvényének engedtek, ha pusztulni kell — pusztuljanak az öregek, mint az alaskai indiánok vénei, akik önkent lemaradnak a téli pusztaságban magukban megfagyni, amikor gyorsan ken haladni, mert a törzs élete azon múlik, hogy utói tudják-e érni a villámsebesen utazó szarv/scsordát. Hiszen vállaljak a- tartást a gyerekek, de mind tudják, ez csak írott malaszt, annyit ér csak, mint az öreg munkája, amint eltotyorász a kapával, vagy az” anyó, hogy elpötyöröszget az unokákkal. A jóakarat még megvolna, de miből? Kicsi a megélhetés, sok a száj, a gyerekek és unokák az elsők és egy csöpp se marad a levesből, mire a lábos az öregekhez érne. A fiú is csak hol fizeti az 5 pengőket, hol meg adós marad. Tán aratásra megad 15-öt a legutolsó 6 hónap fejében. És itt meg nyolcán vannak a tanya és kis földhöz. A csirke, egy tehén ugyan mit hoz ? Kis napszám, hol volna, hol meg nincs. Keserves kényér adni és keserves az öreg szüléknek elfogadni. Tán jobb is volna, ha meghalnának. Kegyetlen torzsalkodások, csúf veszekedések napirenden, ezek a tehetetlenségből fakadó levezetői a nyomorúságnak. Az anyó reszketeg kezei elöntik a levest, rossz hallani, mi lett ebből. Amikor betegeskednek, nincs, aki gondozza őket .Minek is huzni ezt a . vergődést? Egy napon a tiszta szobából a pitvarba teszik őket, nem kell külön fűteni, bemelegszik a konyhából. Ijen ám, de ki bújna ki az ágyból éjnek évadján megrakni a tüzet rőzsével? Úgy fázott meg az öreg is a télen — nem is sokáig húzta a pitvarban. Nemsokára az anyó Í3 megszabadította magát a világtól. “Uram bocsá’, majd azt mondtam hál’ Istennek...” sóhajtott fel a lánya. De ez a szívtelenség mégse egészen tőle jött, hanem a reménytelen vergődésből, melyet egy önző és gonosz rendszer produkált és . tartott fent. >' |

Évek teltek és az unokák lassan felnőttek. A fir házasodna. És egy este elkezdte: “Osszuk el i vagyont, apám, és mi eltartjuk magukat. A Péternek meg kifizetnénk a részét.”

A “vagyon” most már csak a ház, kert, aprójószág, egy öreg tehén és háromnegyed hold. Négyen lennének hozzá. Kis napszám meg hol volna, hol meg nincs. És pár év múlva igy mondta az ügyvéd: “Négyen vannak gyerekek, én va- - gyök az ötödik.” "

Most légy okos, Domokos, és mondd meg őszintén, szép volna-e, ha ezt a történetet még igy tovább kellene, hogy folytassam?

BETTY SMITH:

ÁRNYAKÁBAN

FELHŐKARCOLÓK

(Regény kg? amerikai család életéröl) * 34

Copyright 1952 Harper Bros.

E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük.

(34) ~

— Amit ezek a demokraták a népnek adnak, kétszeresen vissza is veszik föle. Várj csak, mig mi, asszonyok is szavazni fogunk. — Johnny hangosan kacagott, de az asszony nem hagyta magát félbeszakítani. — Nem Kiszed, hogy mi is szavazni fogunk? Az az idő is eljön. Emlékezz vissza a szavaimra. Mi majd elintézzük ezeket a ravasz politikusokat. Rács mögé dugjuk őket — ahová valók.

— Jó. Tegyük fel, hogy csakugyan eljön az az idő, s a nők is szavazni fognak. Akkor szépen karonfoglak s együtt járulunk az urna elé s te úgy fogsz szavazni, ahogy én. — Az ember átkarolta az asszonyt s hirtelen mozdulattal a mellére szorította.

Ka'ie fölnézett rá s mosolygott. Francié ön- lcénytelenül megfigyelte, hogy a mama éppen úgy mosolyog, mint az a hölgy azon a képen,, az iskola dísztermében, akit Mona Lisá-nak hívnak.

A demokrata párt nagyrészt annak köszönhette a hatalmát, hogy korán hozzáférkőzött a gyermekekhez s a párt szellemében nevelte őket. A sarki hordár is tudja, hogy múlik az idő s aki ma iskolásfiu, az holnap választó lesz. A demokraták magukhoz édesgették a fiukát s a leányokat; Az asszonyoknak abban az időben még nem volt szavazati joguk. A politikusok azonban tisztában voltak vele, hogy a brooklyni nők nagy befolyást gyakorolnak a férjeikre. A kislányt pártszellemben nevelik: idővel férjhezmegy s gondoskodik róla, hogy az ura becsületes demokrata szavazólapon adja le a szavazatát. A Mattie Mahony Társaság a gyermekek megnyerése érdekében dolgozott. Minden nyáron hajókirándulást rendezett a gyerekek számára s azon a szülők is resztvettek. Katie mélységesen megvetette a pártot, de hát nem látta be, miért mulasszanak'el ilyen jó,alkalmat a szórakozásra.

Francié meghallotta, hogy elmennek a kirándulásra. Rettenetesen izgatott lett: a tízéves kislány ugyanis még sohasem ült hajón.

✓ Johnnynak nem volt kedve elmenni. Nem értette, hogy Katie miért ragaszkodik ehhez a kiránduláshoz.

Elmegyek, mert szeretem a mozgást s az életet —.adta meg a mama a különös választ.

— Ha te azt a zenebonát életnek nevezed, hát csak menj — mondta a papa.

De végül ő is elment. Úgy képzelte, hogy a hajókirándulás igen tanulságos lesz s kéznél akart lenni, magyarázgatni akart mindenfélét a gverekeknek. Forró, tikkasztó nap volt. A fedélzeten hemzsegtek a gyerekek, őrülten izgatott volt jnmaegyik. Föl-alá rohangáztak a hajón s

kis híja volt, hogy egy pár gyerkőc bele nem potyogott a Hudson-folyóba. Francié csak nézte, nézte az áramló vizet, s végül — először életében —- fejfájást kapott. Johnny elmesélte gyermekeinek, hogy egykor régen Henrick Hudson is ezen a folyón vitorlázott. Francié azon tűnődött, vajon Mr. Iludsonnak is felkavarodott-e ángyomra, mint őneki. A mama a fedélzeten ült, roppant csinos volt jáspiszöld szalmakalapjában s a sárga- pöttyes batisztruhában, amit Evy nénitől kért kölcsön erre az alkalomra. A körülötte ülő emberek nevettek. A mama élénken társalgóit, mindenki szívesen hallgatta. ^

Röviddel tizenkettő után a hajó kikötött egy erdős-völgyes öbölben. A demokraták kiszálltak, " Mindenki letelepedett a parton. A gyerekek összevissza rohangáltak, mentek felhasználni a jegyeiket. Egy hete ugyanis minden gyerek kapott egy utalványfüzetet, melyben tiz jegy volt, minden jegyre rá volt nyomtatva valami: “virsli”, “szódavíz”, “körhinta”, stb. A két Nolan-gyerek is megkapta a maga külön jegyfüzetét, csakhogy \ Franciét a ravasz fiuk rábeszélték, próbáljon sze- y rencsét a golyójátékon. Azt mondták neki, ha | szerencséje van, ötven utalványt is nyerhet s re- * / mekül fog szórakozni a kiránduláson. Francié azonban ügyetlenül golyózott, nem értett ehhez a játékhoz s persze gyorsan elvesztette a jegyfüzetét. Neely viszont kettőt nyert s összésen három füzete volt. A fickó jó szerencsével játszott. Francié megkérdette a mamát, nem kap-—. hatná-e meg az öccse egyik füzetét. A mama megragadta a kedvező alkalmat s prédikálni kezdett neki a Szerencsé játékról. (Folytatjuk)

ií

jó ' . AMERIKAI MAGYAR SZÓ