Amerikai Magyar Szó, 1953. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1953-06-18 / 25. szám

June 18, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 11­1769-ben, egy szeles ta­vaszi napon, a bécsi császári: palotában egy francia tudós' bűvészkedett. Mária Terézia | is ott volt. Mihelyt a francia! befejezte mutatványait, a ki­rálynő magához intette a po­zsonyi magyar kamara egyik tisztviselőjét, aki fölényes mospllyal kisérte a kísérle­teket. — No, mit szól a franciá­hoz, Kempelen? — Különb dolgot is t.udok ennél! — válaszola a ma­gyar. — Szavánál fogom, fiatal­ember! — mondotta a ki­rálynő. De Kempelen Farkast nem hagyta el rendületlen nyu­galma s mosolya azután sem. Hazament. Hanem Bécs és Pozsony közt nagyot, gondol­hatott, mert mikor Pozsony­ban leszállott a határról, ez­zel nyitott, be feleségéhez: — Fabábut készítek, amely sakkozni tud. Majd megírni-; tatom nekik! Pontosan hat hónap múlva jelentette az udvarnak, hogy elkészült a különb dolgával. Vitte is legott a Burgba. Ott egy nagy teremben állították fel Kempelen találmányát: egy magas asztalt, amely minden oldalról le volt zárva. J A feltaláló egymásután' nyitogatfa fel az asztal olda­lait s megmutatta a nézők-' nek egy gép lezárt szerkeze-' tét. A kerekeken tologaható asztal mögött egy török ba­sának öltözött fabábu ült,. Előtte, az asztal lapján, egy sakktábla. S a bábu bárkivel, aki hozzáült, elsakkozott. Még pedig olyan kitünően, hogy; soha senki sem tudta legyőz­ni. Midőn a játszma elkezdő­dött, Kempelen egy fogan­tyúhoz nyúlt s felhúzta, mint egy órát. At,tói fogva a gép egyenletesen ketyegett a játszma végéig, vagyis, amig a basa-bábu mattot nem adott ellenfelének. De Kempe- i len gépembere még többet is tudott. Egy ábécés tábla be­tűire mutogatva válaszolt szó­beli kérdésekre. Aztán vörös elefántcsont korongocskákkal sebesen elvégezte a sakktáb­lán az Euler-féle lóugrásos feladványt. Ámult-bámult a császári udvar. De elámult a sakkozó gép láttán nemsokára egész Európa. Kempelen gépembe­re túlszárnyalta a XVIII. szá­zad minden mechanikai cso­dáját, amely csodákban tud- ' valevőleg hitt ez a század, mert az emberi észt minden csodálatos tettre s talál­mányra képesnek tartotta. A magyar automatáról olyan irodalom keletkezett,, ami­lyenhez hasonlót nem igen találunk. Már 1782-ben a svájci Báselben megjelenik a pozsonyi Windischnek, Kern-1 pelen tudós barátjának köny-i ve, a sakkozó gépről. A fel­világosult II. József király két évi szabadságot adott, Kempelennek s megbízta, jár­ja be Európát, mutogassa gépét. Kempelen vonakodva tett eleget a királyi felszólí­tásnak. Windisch is Írja, hogy nem becsülte sokra a gépembert. Azt mondta róla, nem több, mint egy szóra­koztató játék. S ebben igaza is volt Kempelennek, mert a gépben — ma már tudjuk — ember volt elrejtve; egy ki­váló sakkjátékos. Nem is kép­zelhető a dolog másként. De Kempelen életében erre soh- se jöttek rá, azután sem hit­ték el olyan könnyen. Bészélőgép siketek számára — Írógép vakok számára Szemfényvesztés volt ugyan a sakkozó gépember, de ra­gyogó szemfényvesztés. Ed­gar Allan Poe; a kiváló ame­rikai költő, 1835-ben tanul­mányt irt róla. Pedig t.udta, mi a titka. A sakkozó gépet nagyon felkapták a kortár­sak, ilyesmi bámulatot kel­tett. De az igazi Kempelen Far­kas sokkal nagyobb tudós és feltaláló volt, mint amennyit egy mechanikai bűvészmu­tatvány elárult belőle. Kem­pelen a XVIII. század nagy feltalálója volt. Csak részben ismerte igy a világ. Igazi találmányokat állított az em­beriség szolgálatába. Már Windisch ir említett, könyvében Kempelen beszélő­gépéről, mint világrászóló ta­lálmányról. Úgy történt a dolog, hogy Kempelen egy­szer találkozott egy siket,né- mával. Megsajnálta s elhatá­rozta, beszélőgépet készít si­ketnémák oktatására. Akko­riban már foglalkozott az emberi beszéd keletkezésével. Irt egy német könyvet, egy fiziológiai hangtant. E mü tudományos úttörő jelentősé­gét azóta is mindmáig első­rangúnak imeri el a szaktu­domány. A “Mechanismus der menschlichen Sprache” — ez a könyv cime — 1791- ben jelent meg. Kempelen érdeme, hogy felismerte a ke­mény és lágy mássalhangzók közti különbséget s az elté­rést a magánhangzók s a mássalhangzók képzése kö­zött, Elméleti megfigyelései vezették olyan gép összeállí­tására, mely híven utánozza az emberi hangot, szavakat és mondatokat ejt ki. A gép­ben megvolt, az emberi tüdő­nek megfelelő fújtató, a hangszalagokat helyettesitő sip, ott voltak az orrüreget pót,ló nyílások s a száj üreget utánzó tölcsér. Még érdekesebb volt Kem­pelen írógépe. Ehhez is a gyakorlati segítségnyújtás vezette. Egy barátjának vak lányát lept,e meg vele 1799- ben. Az Írógép hasonlított a maihoz, csakhogy billentyűin a betűk domboruak voltak. A vak leány egyébként énekes­nő volt és levelezni tudott Kempelen Írógépén Pozsony­ból egy Németországban élő müyésztársával. Az egykorú pozsonyi újságban, a “Press- burger Zeitungéban cikkek jelentek meg Kempelen Író­gépéről s a lap közölte a vak leány hálálkodó leveleit is. A schönbrunni szökőkút és a Ferenc-csatorna gőzgépe De nézzük csak további al­kotásait. 1770-ben Kempelen megépíti a pozsonyi hajóhi­dat. Mikor a pozsonyi várban kiszárad a nagy kút, vízveze­téket épit s a városi kutak­ból látja el vízzel a dombon lévő várkastélyt. 1772-ben a bécsi császári nyári palota, Schönbrunn kertjében ma is használatos hatalmas szökő- kutat szerkeszti meg. Úgy készítette el, hogy a hegyről leomló viz nyomásával moz­gásba hozott egy vízmentes körbefutó hengert, amely fel­szöktette a vizet. 1776-ban Kempelen részt vesz a budai királyi palota építésében. A budai Várszínházát Kempe­len tervei szerint építették. 1770 és 1780 közt megszer­kesztette gőzgépét, egyidő- ben az első orosz és angol gőz­gépkonstruktőrökkel, de füg­getlenül tőlük. ‘ Ugyanakkor feltalálja a forgattyut, is. 1788-ban szabadalmazták Kempelennek egy másik gőz­gépét, amely tulajdonképpen egy kezdetleges turbina volt már. Az első Kempelen-féle gőzgépnek nagy hasznát, vet­ték a Ferenc-csatorna építése során. 1794-ben kidolgozta Kempelen egy Adriához veze­tő országos csatorna tervét, mely a Dunát s Budapestet közvetlenül összekötötte vol­na a tengerrel. Lángész volt Kempelen Farkas. Bármihez nyúlt, ab­ból életrevaló s messzehat,ó dolgot csinált. S mindezt tulajdonképpen mellékesen végezte, estén­ként, és vasárnaponként dol­gozva találmányain. Hisz na­pi elfoglaltsága a kamarai tisztviselőé volt. A kamara akkoriban megfelelt a mai pénzügyminisztérium hatás­körének. De hivatalában is, az állam kezében is, lángész volt a nagy feltaláló. Tudták róla, hogy minden helyzetben feltalálja magát s minél bo­nyolultabb a história, annál vigabban dolgozik Kempelen. Kényes ügyeket bízott rá a király» bizhatott is. Kempe­len a legellentétesebb felada­tokat is varázslatosan, simán oldotta meg. S amikor elké­szült, hasonló gyorsasággal megírja néha kötetekre ter­jedő jelentéseit az udvarnak. Ekkortájt Kempelen Farkas | a bánáti telepítés kormány- biztosa. Aztán a hétéves há­ború rokkantjait telepíti le. Majd az összes kamarai ma­nufaktúrák és növényterme­lő telepek felügyeletével bíz­zák meg. E tisztében posztó­gyárat építtet Apatinban és orosz lenmagot ültet el a Bácskában. Sőt mi t,öbb, ott a Bánát­ban, ahol akkor a földesúri jogokat nem a nemesség gya­korolja, hanem a császár hi­vatala : Kempelen kisérlet­j ként paraszti faluközösséget | hoz létre. Egy 1768 február 17-én kelt 270 oldalas Bács­kából küldött, jelentésében beszámol egy faluról, ahol a parasztok együttesen szánta- nak-vetnek s' közösen osztják el a learatott gabonát» Egy másik nagy hivatalos megbízatása a magyar egye­tem áthelyezése Nagyszom­batból (a törökök miatt, volt ott) Budára. Kempelen ezt is kitünően -oldotta meg, akárcsak egy harmadik kirá-; lyi megbízást: a magyar só-; bányák jövedelmének föl­emelését. Életrajzírói beszá-l mólnak arról is, hogy tehet-! séges festőművész volt, könyvi veit maga látta el rézmetsze-j tekkel. Hagyatékából tudjuk,; verseket irt; Bécsben ma is■ őrzik egy színmüvét, amelyet! az udvari színházban mutat-1 tak be. ! Forradalmár demokraták barátja Ez a sokoldalú, rendkívüli' I ember egyike volt azoknak, j ! akik a XVIII. század végén a magyar társadalom reform; ját akarták végrehajtani. : Kempelen nemcsak kortársa j a magyar jakobinusoknak, de i velük egy gondolaton élt. Nem véletlen, hogy neveze- j tes hangtani müvét Born Ig- nácnak ajánlotta. Annak a Born Ignácnak, akiről tud­juk, hogy Bécsből pártfogol­ta a Martinovics-Hajnóczy mozgalmat» igazgatója lévén akkor a bécsi természettudo-, mányi múzeumnak. Hivatali főnökei, a kevély; udvari emberek s a pozsonyi városi magisztrátus állandó- j an hadilábon állanak Kempe-j lennel. Féltékenyek rá. Félnél., tőle. Kempelen néha úgy tü ' nik fel a kutatónak, mini kortársa, Jókai hires “Rai ! Ráby” cimü regényének hő i se, Ráby Mátyás, aki egy | maga folytat háborút a ma­radi vármegyével. Kempelen, akárcsak a többi felvilágo­sult magyar Írástudó s pol­gár, a haladó gondolkozása királyhoz fordult segítségért. A királyi tekintély védelme alatt élt és dolgozott. Térdet hajtott egyetlen ur előtt, hogy elkerülje a szapora térdhajli- tást a többi hatalmasság előtt. Ha pihenni akart, vi­déki birtokára vitette magát, Gombára, Nagylégre vagy Hódosra. A nyarat mindig ott töltötte. Csallóközben ott volt a nép, a parasztság, a- melynek nyelvéről, fonetiká­járól azt írja, hogy “a ma­gyar kiejtés magvas s nyel­vünk zengése heroikus.” II. Lipót halála után más világ járja. I. Ferenc, ez a minden haladást gyűlölő s elnyomó uralkodó pallóssal sújt le a budai Vérmezőn a forradalmi demokraták veze­tőire. Elhallgat, beburkolód- zik mindenki, aki forradalmi gondolatok tüzét hordozza. Kempelen is visszavonul, akárcsak a korszak legna­gyobb közgazdasági forradal­mára, Berzeviczy Gergely. Leginkább csallóközi birtokán él ezután. Nyugdijával vala­mi baj volt. 1804-ben felcihe- lődik Bécsbe, ott éri a halál, ott temetik el a 18. század legnagyobb magyar feltalá­lóját, és tudósát. ^ Szalatnai Rezső. Gyöpösfőy Kázmér levelei Kérdezi tőlem, hogy mi uj ság errefelé, hát annyit mondhatok, hogy van elég sok újság. Az egyik legna- ! gyobb újság az, amit a mi- j nap olvastam a N. Y. Times- | ban, hogy asszongya: “Átad­ták áz elnöknek a programot az okos koponyákban való j hiány (dearth of brain po­wer) megszüntetésére.” Hát igy tudtam meg, hogy nálunk nagy a' hiány az okos emberekben. Eddig azt hit­tem, hogy Washington tele van okos emberekkel. Most aztán kiderül, hogy elnöki intézkedésre van szükség az eszes emberekben való hiány megszünetésére. Már pedig én azt mondom, hogy ez sértés Amerika né­pére. Van itt elég ‘brain po­wer’, csak persze, akinek esze van, az kétszer is meg­gondolja magát, mielőtt kor­mányalkalmazásba lép. Mert áhhoz valóban nem kell sok ész megérteni, hogy mi vár az olyanokra, akik az eszüket néha a nép javára akarják felhasználni. Az egyik ipse kiugrott a 16-ik emeletről, mert az Amerika- ellenes Bizottság kopói nem hagytak neki nyugtot. A má­sik, valami Kaplan nevű, egy teherautó elé vetette magát. Állítólag McCarthy üldözte a halálba. És igy tovább. Dehát nem is gondolják az urak komolyan, hogy hiány van agyakban. Nem is kelle­nek nekik az okos emberek. Mi több: félnek tőlük, mint a hétnapos nehézségtől. Itt van például annak a Conant oak az esete, a Harvard Egyetem elnökéé. Amikor németor­szági főbiztosnak jelölték, a tőkéslapok nagy ricsajt csap­tak. Miért? Azért, mert, azt hitték, hogy Conant okos ember és még valami okosat talál csinálni Németország kérdésében. De azért mégis megkapta a kinevezését és utólag meg- ! állapíthatjuk, hogy a tőkések aggodalma alaptalan volt. Conantól nem kell félni. Ol­vasott, ugyan sok könyvet, de ő mégis tanulatlanul fog | meghalni, mint sok jó pap. I Attól tartok, hogy ez a be­harangozott nagy hajsza az j okos emberek ut.án tulajdon­képpen McCarthy trükkje. I így hát, ha majd tudják, kik az okosak, akkor egy-kettőre beidézik azokat az Amerika- ellenes Bizottság .elé, rájuk rivalnak, kikérdezik őket ösz- sze-vissza, addig, amig ellen­mondásba keverik őket,. Ak­kor aztán ‘hamis eskü’ vádja alatt eltehetik őket jó pár évre. Hát kedves Eufrozina né­ni, ez az újság minálunlc j ezen a héten. Majd megint ! Írok a jövő héten Eufrozina néninek. Pá! Unokaöccse, Kázmér de Gyöpösfőy. NEW YORK. — “South Paci- fic” a Pulitzer-dijat nyert zenés színdarab sokféle rekordot vert. Most fejezte be 4-ik évét a Ma­jestic Theatreben, ahol 1949 áp­rilis 7-én kerül először a szín­padra és azóta állandóan telt j ház előtt játszották. Most öt ! hétre Bostonba viszik. Junius 29-én ismét New Yorkban hoz­zák színre a nagy Broadway T-heatreben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom