Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-05 / 7. szám
December 7, 1952 AMERIKAI MAG\ AR SZÓ 7 Irodalom - Művészet - Tudomány Irta: Parragi György Az elmúlt napokban elgondolkoztató, érdekes, különös vezércikket olvastam a Die Tat cimü zürichi újságban. A cikket egy velencei műtörténész, Giuseppe De Logu irta. A lap szerkesztősége azzal is felhívta az olvasó figyelmét erre a cik- re, hogy szokatlan formában külön szerkesztőségi bevezetéssel látta el. Cime igy iliangzott: “Komoly figyelmeztetés . Velence védelmére.” A lagúnák városáról, Velence omló köveiről szólt a cikk. Szinte kétáégbeejtő hangon festette le Velence pusztulásának, már a közeljövőben bekövetkező végnapjainak drámáját a cikkíró. Sokféle gondolat támadt fel bennem e cikk olvasása közben. Mindenekelőtt Velence haldokló szépségei mesteri festőjének, Byronnak velencei tárgyú írásai, különösen “Az ifjú Harold zarándokút ja“ cimü költői elbeszélő müve jutott eszembe, amelynek 1818-ban írott negyedik énekében már tragikus hangon szól Velence pusztulásáról. 1818 nem óta történt semmi Velencének, az európai kultúra egyik jellegzetes színhelyének megmentéséire. Az élők szava Velence megmentése érdekében éppen olyan pusztában elhanszó maradt Byron óta napjainkig, mint a nagy velencei halottaknak, a velencei festőiskola halhatatlan nagyjainak. Tiziánnak, Ve- j-onesenek, Tintorettónak, Carpacciónak, a Belliniknek tiltakozó és figyelmeztető szava. A svájci lap cikke ismét felvetette Velence omló köveinek pusztulását. A cikkben különösnek és elgondol- koztatónak nemcsak Velence pusztulásának szomorú körülményét találtam, de még inkább azt a módot amelynek segítségével a svájci lap és a cikkíró ezt a pusztulást, egy évezredes kultúra elsüllyedését egy SOS kiáltással meg szeretné akadályozni. Azt javasolja ugyanis a lap és a cikkíró, hogy az úgynevezett európai föderáció államai vállaljanak patronátust Velence egyes műemlékei, városnegyedei felett, az európai föderáció, amely különben csak papíron létezik, vegye pártfogásba Velencét, mint az úgynevezett “nyugati civilizáció örökségét. Amióta Byron az ifjú Harold zarándokútjának negyedik énekében vészjóslóan Inegénekelte Velence pusz-. tulását, úgy az olasz, mint a nemzetközi kapitalizmus álkultúrája közömbösen nézte az európai kultúra e szá- mottvatö helyének szétomlását. Az amerikai, az angol turisták, teli erszényü nagypolgári nászutasok Velencét nem Byronnak, von Platfen- nek, Thomas Mann-nak szemével és szivével nézték, hanem mint különleges kuriózumot, a lagúnáknak a szokástól eltérő építkezésű városát. Lefényképeztették magukat az eliszaposodott, bűzös lehelletü csatornák gondoláin és- természetesen úgy, ahogy a Szent Márk- téren etetik a galambokat. Velence a kapitalista álkultúrában ezeknek a fényképeknek a formájában él az ott járt gazdag turistákban, nem pedig mint Tasso, Tizian, Veronese, Aretino alkotásainak színhelye. Ezért is nem törődött és nem törődik Velence sorsával sem az olasz, sem az angol, sem az amerikai kapitalista társadalom. Az említett vezércikk oly benyomást tett az igazi kultúra minden hívére, mint az utszéli koldus alázatos, ön- | magát megaláztató kérése. i Nem tévedünk, amikor azt i állítjuk, hogy ez a megalázó i kérés a kapitalista hatalmasságoknál süket fülekre fog találni. És ez természetes. Számukra a civilizáció csak akkor jelent értéket, ha ez profittal, haszonnal, élvezettel jár. Tiziánt a műkereskedők dollárokban értékelik és nem mint halhatatlan művészt. Ha Velence pusztul, ám pusztuljon. Ami érték ott megvásárolható és elcipelhető, azt majd a műkereskedők idejében megvásárolják az Óceánon túlra, úgy, ahogy ezt ezidőszerint Asz triában, Nyugatnémetországban, F r a nciaország- ban és az olasz városokban már csinálják. A Velencével kapcsolatban megjelent cikk bizonyítja leginkább az úgynevezett n y u gáti ku-lturfilozófusok, jobban mondva halálmadarak, Toynbee professzor, a renegát Malraux, Madariaga, Heidegger, Camus. Sartre kuvikoló kesergéseinek alaptalanságát, amidőn a kultúrát keletről fenyegető veszélyről beszélnek és a kultúra megvédésének jegyében egy gyékényen árulnak a minden kultúrát teljes megsemmisítéssel fenyegető háborús gyújtogató Wall St.-i imperialistákkal. Az imperialisták “kultúrpolitikája” nem tud és nem is akar a pusztuló Velencén segíteni. Az a háború, amelyet a maguk profitjának .megtartása érdekében szeretnének kirobbantani és amelynek előkészítésén gonosz tervszerűséggel, lelkiismeretességgel dolgoznak, nemcsak Velencét, hanem a 'nyugateurópai c i v i 1 i z áció minden k u 11 u rcentrumát, minden műemlékét elpusztítaná. Törődtek-e a világháború utolsó heteiben, amikor már semmiféle hadicél nem indokolta, az egyik legszebb német kultui'városnak, Drezdának elpusztításával ? Elpusztították Drezdát csak azért, mert a teheráni, jaltai egyezmények értelmében és a Vörös Hadsereg felszabadító harcai következtében Di'ezda szovjet megszállásaié került. Ez a kulturaellenes nihilizmus jellemzi az imperialisták vandál koreai hadviselését is, ahol tudvalevőleg nemcsak a modern gyárakat kórházakat, iskolákat pusztítják el, hanem a több ezeréves műemlékeket is. A kultúra az imperialisták gyakorlatában vagy hazug jelszó, vagy business, üzlet. Ezzel szemben könnyű adatokkal bizonyítani, hogy milyen magasrendü ér.téke, megbecsülése van a kultúrának a Szovjetunióban, a népi demokráciákban, a Magyar Népköztársaságban is. A régi rendszernek Ady Endre, Móricz Zsigmond által oly keserűen korholt kui- turálatlanságára, sőt kultur- ellenességére jellemző az az adat, hogy a felszabadulás előtt csak 45 műemlék jellegű tárgyat tartottak nyilván. A felszabadulás után műtörténészeink h e 1 yszini szemlék során és az errevo- iiatkozó irodalom tanulmányozásából 7527 műemléket vettek nyilvántartásba. Ezekből ez ideig 1065-öt nyilvánítottak műemlék jellegűvé, védetté. Fenntartásukról az I állam gondoskodik. I A Budai Vár eredeti rekonstruálása, a Visegrádon folyamatban levő, igen nagyméretű1 ásatások, a budavári Mátyás-templom több milliós költségű helyreállítása, a régi rendszerben bűnösen elhanyagolt Árpád-kori hidegségé sopronfalvi templomon restaurálása, az ország számos helyén folyó régiségkutatások mindenki számára Világos módon mutatják be, hogy a népköztársaság kultúrpolitikája milyen nagy tisztelettel, megbecsüléssel ápolja a magyar múlt történelmi és művészi emlékeit, hagyományait. A Nemzeti Múzeumban csak a felszabadulás után csomagolták ki például azokat a hatalmas ládákat, amely ekbe több mint ötven évvel ezelőtt helyezték el az akkoriban végzett ásatásoknak tárgyait. Kormányunk áldozatkészségét, kulturforradalmunk nagyszabású körvonalait és perspektíváit bizonyítják a következő számok is: a múzeumokra 1949-ben 14 millió forintot fordított a kormány, 1951-ben 16.5 milliót, és 1952-ben már 21 millió forintot. Ez tette lehetővé, hogy múzeumaink, kiállító termeink tömegvonzása hatalmasan megnövekedett, és ro hamosan fejlődtek ki a múzeumok kiállító termei, ktij Viz alatt repülő madarak A buvármadarak csoportjába tartozó madarak roppant I fürgeségről tesznek bizony- i ságot a viz alatt és amig a [ viz alatt tartózkodnak, úgy | mozgatják szárnyaikat, mintha repülnének. Sebesvizü folyamok alján járnak vagy ;futnak, kutatva rovarok pa jorja, apró kagylók és héjas állatok után. Az alámerülés | idején szárnyaikat úgy is \ mozgatják, hogy lent tartsák magukat a viz színe alatt mert'hiszen testük súlya csak háromnegyede a vizének és i szárnymozgatásuk segítsége nélkül úgy feldobódnának a felszínre, mint a parafadugó. IA viz alatt repülő madarak száma elég nagy: vízirigók, kormoránok, stb. A kormo- ránok, amikor hal után vadászva vagy halászva a viz alá buknak, szárnyaikkal repülő mozgást végeznek, a pingvinek pedig, amelyek nem is tudnak repülni,' tol- latlan szárnyaikat mint evezőket mozgatják, és lökhaj- tással tartják magukat a viz színe alatt. Ki uralkodott a leghosszabb ideig a történelemben? A hatodik egyiptomi dinasztiába tartozó II. Pepi uralkodási idejét tartják a leghosszabbnak. James Henry Breasted egyiptológus szelönböző legváltozatosabb, leg- érdekfeszitőbb, 1 e g érdekesebb és legmüvészibb rendezései. Nem érné el kitűzött célját, népünk szellemi szinvo- lának állandó növekedését a magyar kormány áldozatkészsége, ha nem találna visszhangra, megértésre a széles tömegekben. De éppen az a tény, hogy a tömegek a kultúra iránti szeretetük- kel, a k u 11 u r forradalom jiagy céljainak felismerésével támogatják a kormány kultúrpolitikáját, bizonyítja, hogy sikerült a széles tömegekben felébreszteni a kultúra iránti szeretet, múltúnk történelmi és művészeti emlékeinek és hagyományainak megbecsülését. A számok beszélnek erről. A kiállítások látogatóinak száma a felszabadulás előtt nem csapott túl az 50.000-en. 1949-ben ez a szám felemelkedett 250 ezerre. 1950-ben 900.000-re, a múlt évben elérte a 2.5 milliót, és már a mostani időpontig az idei kiállítások látogatóinak száma 4 milliót tett ki, úgy hogy az év végéig a látogatók számát 5 millióra becsülhetjük. A magyar kulturforrada- lom lendületesen emelkedő grafikonját á b r ázolhat juk ezekkel a számokkal. Ez a grafikon azonban több mint egy mértani vonal. Nemcsak számokat fejez ki, hanem felsugárzó szemeket, feldobbanó sziveket, megvilágosodó értelmet, fénylő emberi öntudatot, kulturaszeretetet és hazaszeretetei. (Budapest.) rint II. Pepi Kr. e. 2566-ban lépett a trónra hatéves korában és 91 évig uralkodott XIV. Lajos francia király uralkodott a leghosszabb ide ig az ókori idők óta. 1643-ban ötéves korában lépett a trón ra és 1715-ben bekövetkezett haláláig, hetvenkét évig ural kodott. Túlélte fiait és unokáit egyenes ágon és utódja az ötéves dédunokája lett, XV. Lajos. Ferenc József 68 évig ült a trónon, 1848-tól 1916-ig. Az angol történelemben Viktória királynő viszi el a pálmát, aki hosszabb ideig uralkodott, mint bármely más királynő. 1837-ben jutott ebbe a jó állásba és 64 évig maradt ott 1901-ben bekövetkezett haláláig. Mi okozza a jégesőt? Sokan tűnődhettek mélázón, hogyan eshet jégeső forró nyári napokon, amint hogy főleg nyáron szokott előfordulni. Kis körzetben szokott esni a jég heves égi- háború közben. Többféle elmélet van arra nézve, hogyan jöt létre a nyári jégeső. Az egyik elmélet szerint jégeső úgy keletkezik, hogy az eső cseppek megfagynak, amikor ; hidegségi fokban váltakozó légrétegeken esnek keresztül. | Vagyis esőcseppeket a vihar szele oly magas légrétegbe sodor, ahl megfagynak. Meg fagyás után alacsonyabb 1 színvonalra hullanak, ahol . még több viz tapad hozzájut: ! és újabb felfelé sodró lég I áramlatok viszik oly magasságba, ahol újra megfagynak. Ez többizben megismét lődik, amig a jégesőszemet oly súlyossá válnak, hogy felemelkedő légrétegeken ke-» resztül leesnek. Az elméletek az a tény is alátámasztja; hogy jégeső csaknem mindig- abban az évszakban keletkezik, amikor nagyobb különbség van az atmoszféra felsőbb és alsóbb rétegei közt. Az eső nem tisztítja meg a levegőt í Az az elterjedt néphit, hogy az eső megtisztítja a levegőt, alaptalannak látszik. A US közegészségügyi hivatal 1936- ban tizennégy nagyobb városban méréseket eszközölt a levegő tisztaságát illetően, eső előtt, alatt és után és arra a megállapításra jutott, hogy a levegő piszoktartalma nem csökkent az esővel. Eső, hó, jégeső természetesen eltávolítja a levegő tisztátlan anyagainak egy részét, de a százalék oly kicsi, hogy nem. lehet elégséges ahhoz, hogy — amint a nép hiszi r»- attól a levegő megtisztuljon. Kik alapították a ,Yale-egyetemet ? A mai Yale-egyetem megalapításához az a mozgalom yezetett, amely tiz lelksé ösz- ezejövetelével kéz dödött 1700-ban Brandford, Conn.- ban. A lelkészek közül kiélné a Harvard-egyetemen végezte tanulmányait s igy a Yale- egyetemet a Harvard volt növendékei alapították meg. INNEN-ONNAN (Tudományos érdekességek) • 1 I I I I I I I I I I I I I 11 I I I M I 11II I I I I I I I I t I I 1 I 11 I I I 1 I I I I I I I 11 I I I I I II n ■ i ■ ■ I ■ • ■ ■ Ál ELŐ ÉS HALDOKLÓ KULTÚRA
