Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-05 / 7. szám
C. 8 BETTY SMITH: FELHŐKARCOLÓK ÁRNYÉKÁBAN (Regény egy amerikai család életéről) Copyright 1952 Harper Bros. E regény eredeti cime: A Tree Grows In Brooklyn. Fordította Kilényi Mária Harper Bros. engedélyével közöljük. (7) Flossie belelnijt a jelmezbe, amit este fel akart venni. így képzelték el errefelé a klondyke-i mulatók táncosnőinek öltözékét. Bíborvörös, testhezálló selyem felsőrész, alól számos réteg cseresznyepiros selyenisiífon alsószoknya bodroso- dik elő. A bal mell csúcsára feketebársony pillangó volt kitűzve. A fél ujj borsózöid selyemből feszült. Francié megbámulta a jelmezt. Flossie anyja kinyitotta a szekrény ajtaját és a kislány most a sorba aggatott tarkaszinü ruhákat nézegette. Flossie hat különböző színű testhezálló felsőrészt varrt magának, hozzá ugyanannyi alsószoknyát és vagy húsz selyemujjat. Többféle színösszeállítást, minden elképzelhető színben. Minden héten kieszelt egy újabb összetételt, igy készült az uj jelmez. Jövő héten égszínkék felsőrész alól bodorodik majd elő a cseresznyepiros alsószoknya s a felsőrésznek fekete selyemből lesz félűj ja.-És igy tovább. Két tucat szorosan összecsavart, vadonatúj selyemnapernyő állt még a szekrényben: ezek voltak a dijak, melyekkel a zsűri a legjobb jelmezt jutalmazta. Flossie megtartotta a napernyőket; szívesen mutogatta a gyűjteményét, mint ahogyan az atléták büszkék a serlegeikre. Francié boldogan nézegette a sok napernyőt. A szekrényekben a “sok” a gazdagság illúzióját kelti, bármilyen haszontalan holmi is legyen felhalmozva. Francié gyönyöködött a jelmezekben, de közben valami szorongás fogta el. Nézte a tarka, fényes, habzó színeket, a cseresznyepiros, narancs- sárga, világoskék, vörös, sárga selymet és valahogyan úgy érezte, hogy a ruhák mögött valaki rejtőzködik. Hosszú, sötét köpenyegbe van burkolva, koponyája vigyorog, a keze csont, s a ra- gyogószinü selymek mögül Henryre leselkedik. ' V. Mama hatórakor jött haza Sissy nénivel. Francié-nagyon megörült Sissynek, aki a legkedvesebb nagynénje. Imádta, el volt tőle bűvölve. Ami azt. illeti, Sissy szörnyen érdekes életet élt. Harmincöt éves koráig háromszor ment férjhez, 'fiz gyermeket szült és mind a tiz meghalt, alighogy megszületett, Sissy azt szokta mondani, hogy Francié az ő gyereke. Sissy gumigyárban dolgozott. Ami a férfiakat illeti, roppant csapodár a természete. Sissynek nyugtalan fekete szeme van, göndör, fekete haja és tisztabőrti, pirospozsgás arca. Hajában cseresznyepiros szalagot viselt. Mama a halványzöld kalapjában ment a színházba. Ebben a kalapban u.>an a bőre, mint az üveg tetejen a tejszín . Kicserepesedett bőrű szép kezére fehér pamutkesztyűt huzotbebből az alkalomból. Izgatottan beszélgetve jöttek föl a lépcsőn, a színházban halott tréfákat ismételgették, ezen mulattak. Sissy ajándékot hozott Francienek; egy ku- koricacsőpipát. Belefujt és egy gumikakas ugrott ki belőle és megdagadt a pipa fején. Sissy a gyárból hozta el ezt a kis játékot. Gumijátékot is gyártottak ugyanis abban a gyárban, ahol dolgozik. De ezek a játékok csak a látszat kedvéért készülnek. A tulajdonképeni hasznot másféle gumicikkek hozzák: ezeaet a vevők suttogva szokták kérni az üzletben. Francié abban reménykedett, hogy Sissy náluk marad vacsorára. Sissy közelében minden vidám és csillogó. Sissy megérti a kislányokat. A többi felnőtt úgy bánik a gyerekkel, mintha az vaiami kedves, de szükséges rossz volna. És Sissy ? Sissy más. Az ő szemében a gyerek igen fontos emberi lény. A mama unszolta a testvérét, maradjon. Sissy mégsem maradt. Hazamegy, azt mohdja, kipróbálja, hogy szereti-e még a férje. Mama ezen jót nevetett. Francié is nevetett, bár ném értette, hogy Sissy mit akart ezzel mondani. Nénje megígérte, hogy megint eljön hozzájuk a jövő hónap elsején s elhozza a füzetes regénye-fcsa äa tő am liunaase a ,míV.. AMERIKAI MAGYAR SZÓ December 7, 1952 két. Azután hazament. Jelenlegi férje egy ponyvakiadónál dolgozik. A bácsi minden hónapban kap egy-egy példányt a megjelent magazinokból: csupa színes borítékba kötött szemmi történet, vadnyugati, detektív regény, spiritiszta történet és hasonlók. A bácsi elsején kap a raktárból egy hosszában összecsavart, uj, sárga spárgával átkötött tekercset. Sissy rögtön el szokta hozni Francienek a csomagot. A kislány mohón falt a füzetes regényeket s a kiolvasott ponyvát eladta féláron a szomszéd papirkereskedésben. A pénz a mama konzervdoboz-takarékjába került. Sissy elment. Francié ekkor elmesélte, hogy megrémült a péknél a mocskoslábu Öregember miatt. — Otobaság — mondta a mama. — Az öregség nem is olyan szomorú. Nem ő az egyetlen öregember ezen a világon. Nincs egyedül. Vannak társai, más öregemberek. Ne gondold, hogy az öregember nagyon boldogtalan. Nem vágyakozik olyan dolgok után, mint mi. Csak a meleget kívánja, a puhára főtt ételt és a magaformáju öregek társaságát s ezekkel szívesen elbeszélget a múltról. Verd ki a fejedből azt a bolondságot. Idővel mindnyájan megöregszünk. Meg kell szoknod ezt a gondolatot. Francié tudta, hogy a mamának igaza van. És mégis... örült, hogy a mama másra tereli a beszédet. Megbeszélték kettesben, hogy a jövő héten milyen ételeket főznek a szikkadt kenyérből. Nolanék jóformán csak szikkadt kenyéren éltek. Milyen csodalatos ételeket készít belőle a mama! Vész egy szikkadt kenyeret, leforrázza, tésztává gyúrja, sóval, pici borssal, kakukfüvel, apróra vágott hagymával megfűszerezi és ha olcsó a tojás, egyet belekever s a pépet a sütőbe teszi. Megsüti szép barnára rfiártást csinál félcsésze erős ketchup-ból, ehhez vesz két csésze forró vizet, ecetet, olajat, egy löttyintés erős kávét, liszttel behabarja és ráönti a ropogósra sült tésztára. Jó, forró, Ízletes és laktató étel. A maradékot vékonyan fölszeletelik másnapra. A szeleteket forró disznózsírban kisütik. A mama nagyon finom kenyérpuddingot is tud csinálni a szikkadt kenyérből: éhhez cukrot vesz, fahajat és egy penny ára almát, vékonyan felszeletelve. Mikor a pudding barnára sült, egy kis cukrot old fel és a tetejére önti. Néha csinál egy ételt, amit úgy hiv, hogy “Weggeschmissen”. Ez pontosan annyit jeienc, hogy olyan kis kenyérmaradékokból készült, amiket máskor eldobnak. Palacsintatésztát csinál lisztből, vízből és egy tojásból, picit megsózza, belemártogatja a kenyérdarabkákat, azután bőséges forró zsírban kisüti. Mig a tészta sül, f rancié lerohan a cukor- kásboltba s vesz egy penny ára barna kandiscuk- rot. Ezt a nyujtófávai összetörik, aztán közvetlenül tálalás előtt megszórják vele a zsirbasült tészta tetejét. A félig megolvadt kristályszemek pompásan ropognak az ember foga között. A szombati vacsora pirosbettis étkezés. No- lanéknái szombaton kisütött hús is van vacsorára! Forró vízben beáztatnak egy kis cipó szikkadt kenyeret, hozzákeverik a tizcent ára fasirthust, amibe egy hagyma lett beledarálva. Só és egy penny ára összevágott petreszelyem adja meg az aromáját. Kis gombócokat formálnak belőle, zsírban kisütik és forró, erős ketehup-mártással leöntik. Ezekenek a gombócoknak is van nevük: Frikadellen. Furcsa szó, a két gyerek mindig nevet rajta. Jobbára ezeken a szikkadt kenyérből készült ételeken éltek, kondenzált tejen, kávén, hagymán, krumplin; az utolsó pillanatban egy pennyért vettek még hozzá valami édességet. A gyerekek né- ha-napján kaptak egy banánt. Francié azonban narancsra meg ananászra vágyott és különösképpen mandarinra, de mandarint csak karácsonykor kapott. Ha Francienek maradt valahonnan egy pen- nyje, Keksziormeiéket vett rajta. A fűszeres sta- mciit csinált; a papiros tölcsért teletöltötte az édes keksztörmelékkel. A kekszes dobozban fennmaradó törmeléket nem tudja másként eladni. Mama kiadta a gyerekeknek az utasítást: ha van egy pennyd, ne végy se cukrot, se süteményt. Végy egy almát. De mi egv ilyen alma? A nyers krumpli viszont nem került semmibe a gyerekeknek. Volt idő, különösen a hosszú, sötét tél végén, amikor semmi sem Ízlett Francienek, akármilyen éhes is volt. Ez volt a savanyúság évadja. Francié kivett egy pennyt a bögréből. Elment egy boltba, a Moore Streetre. Ebben az üzletben csak erős, fűszeres, ecetes-sós-vizben úszkáló savanyúságot árultak. Hosszú fehérszakállu fogatlan pátriárka trónolt az uborkáshordók fölött. Fejebubjan apró, fekete sapka. Kétágú, nagy hosszú fa- csiptetőt tartott a kezében. Francié azt kérte, amit a többi gyerek: — Kérek egy pennyért “kóser” uborkát. A zsidó kereskedő szúrós, vörösszéllü, apró szemével ránézett az ir gyerekre. Csúfolódást érzett a szavaiból. — Goj! Gaj! — köpte felé. Francié nem akarta megbántani az öreget. Nem tudta, hogy ez a szó tulajdonképpen mit jelent. A gyerekek olyan értelemben használták: idegenszerü és mégis jó. A kereskedő persze ezt nem tudta. A gyerekek azt beszélték, hogy öreg az egyik kádból csak a “gojokat” szolgálja ki: ebbe a kádba minden nap beleköp vagy még rósz- szabhat csinál belé. Bosszúból teszi. De a szegény öregre senki sem tudta ezt rábizonyítani. Francié nem is hitt a szóbeszédnek. „ Az öreg foltos fehér szakállába átkokat mormolva kavargatta a kádat a csiptetővel. f rancié a kád fenekéről kért egy uborkát, erre rettenetesen feldühősödött. Forgatta a szemét, belemarkolt a szakállába. Végre kihalászott egy szépvastag uborkát, zöldes-sárga, kemény véggel. Kis darab barna papírra tette. Francié beletette a pennyt az öreg ecettől fölmart tenyerébe, de az csak háborgott s visszavonult a bolt Ieghátulsó séegletébe. Itt aztán lecsillapodott. Üldögélt, bólogatott a szakállába s álmodozott a régi időkről, ott túl az óvilágban. Az uborka estig tartott. Francié szopta, rágcsálta. Tulajdonképpen nem ette meg, csak kóstolgatta. Olyankor, amikor nap-nap után csak kenyeret meg krumplit ettek otthon, Francié gondolatban savanvuu borkát szopogtatott. Maga sem tudta, miéi't, de az egynapos savanyúság után megint Ízlett neki a kenyér meg a krumpli. Igen, a savanyúság remek dolog; előre örül neki az ember. VI. Neely hazajött. A mama elküldte a gyerekeket a hétvégi húsért. Ehhez a fontos feladathoz a mama részletes utasítást adott. — Vegyetek flassiernál öt cent ára levescsontot. De a darált húst ne ott vegyétek! Menjetek Wernerhez. Vegyetek darálnivaló vastagszeletet, tiz centért, de nehogy a tálból adja!-Vigyétek el hagymát is. . — \ " A két gyerek sokáig állt a kapu előtt. A mészáros nagysokára észrevette őket. — Tessék ? kérdezte végre. • Francié kezdte az üzleti tárgyalást. — Kérek tiz centért vastagszeletct. Darálva ? — Egészben. — Most volt bent egy hölgy. Vastagszeletet vett huszonöt centért, darálva. Kicsit többet daráltam le neki, a tálon van a maradék. Pont tiz cent. Becsületszavamra. Ebben a pillanatban lett ledarálva. v ’ n' " Franciét előre figyelmeztette az anyja, ne üljön fel neki. Ne vegyen a tálból húst, ‘ akármit mond a mészáros.-— Nem, köszönöm. Anyu azt mondta, vastagszeletet hozzak, tiz! centért. A mészáros dühösen vágta le a darab húst, lemérte .lecsapta a papírra. Be akarta csomagolni. Francié ekkor remegve megszólalt: — Jaj, egész elfelejtettem.-Anyu azt mondta, tessék mégis ledarálni. — Vigyen el az ördög! — Az ember feldarabolta a húst, beletömte a darálóba. — Becsaptak megint, gondolta elkeseredetten. A hús friss, piros csigákban jött ki a darálóból. Összeszedte a markában, éppen a papírra akarta csapni, amikor... — Anyu azt mondta, a hagymát is tessék belevágni — szólalt meg a kislány. Félénken tolta a pultra a hazulról hozott meghámozott hagymát. Neely. a háta mögött lapuit, a kisfiú szerepe abból állt, hogy szükség esetén erkölcsileg támogassa a testvérét. — Te jó Isten — robbant ki erre a mészáros. Két husbárddal dolgozva aprította a hagymát a húsba. A kislány figyelmesen nézte, tetszett neki a bárdok száraz csattogása. A mészá- ros összeszedte megint a húst, lecsapta a papírra és rábámult a kislányra, Francié nagyot nyelt. Az utolsó kívánsága a legnehezebb. A mészáros csak úgy remegett belül. Sejtette, mi következik. Francié egy szuszra kimondta: — És kérek egy darab szirosát, amibe a húst kisütjük. (Folytatjuk)
