Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-12-05 / 7. szám

triiiutri op Amiia»ii«ló va«r«k__ j- Szebenyei József rovata - ■ — Búcsúzzunk el a Népszavától — Az elköltözött Amerikai Magyar Népszavához engem ré­gi és itt-ott szentimentális szálak kötnek. Mikor 1920 január 15-én visszaérkeztem Amerikába valami húsz évi távoliét után, Berkó Géza, Kende Géza meg Roboz Hugó vártak a hajónál, amint a hatalmas Mauritania lassan bekúszott. Napi két órai munkára szerződtettek havi 200 dollárért. Ro­vatot meg egy vezércikket kellett Írnom, ki­kötve szigorúan, hogy azt irok, amit akarok, olyan politikát, ami nekem jólesik. Én ugyanis nem szerettem a Horthyt, aki ak­kor folytatta a fehér terrorját a maga akko­ri gyilkosaival, Prónayval, a rablógyilkos kecskeméti bandával, akiknek a neveire sem emlékszem már. Nem is volt semmi baj pár hónapig, de egy szép napon az történt, hogy a vezércikkemben azt Írtam, hogy “Horthy”, a megboldogult Roboz Hugó, mint szerkesztő, kijavitotta “a Kormányzó”-ra. Vettem a kalapom és hazamentem. Berkó másnap visszasírt és megígérte, hogy ez nem fog még egy­szer megtörténni. Pár hét múlva megint megtörtént. Megint fogtam a kalapomat és mentem. Csak akkor tudott vissza­csalni Berkó Géza, amikor Roboz váratlanul otthagyta és el­ment Clevelandba a Kohányi-féle Szabadsághoz. Akkor évek­ig dolgoztam ott, de azt írtam, ami nekem jól esett, szóval tisztességes lap lett a Népszavából, az olvasóinak és voltam a kedvence és ma is a legjobb barátaim szerepelnek közöt­tük. És ma pont ezeknek akarok rovatot írni. Kérem is az olvasóimat, hogy adják át ezt a lapszámot a mai és régi Népszava-olvasóknak, hogy tudomásul vegyék, hogy mi az én véleményem a titokzatosan eltűnt Népszava ügyében. Azt tudják már biztosan, — hisz én is megírtam már hetekkel ezelőtt —, hogy Gombos ur, a Szabadság kiadója és “főszerkesztője”, megvette a Népszavát majdnem ingyen a most elhunyt Szántó Lajostól, azzal a számítással, hogy a íai)ot elviszi Clevelandba, szóról-szóra azt nyomtatja bele, mint ami a Szabadságban megjelenik, csak az Amerikai Magyar Népszava cimet hagyja rajta, tehát egy munkával és költséggel két lapot ad ki, szóval, ha a Népszava előfize­tőinek a fele marad is csak meg, akkor is szaporodik a Sza­badság előfizető-tábora valami 4—5 ezerrel, ami negyven— ötven ezer dollár egy évben, tehát majdnem tiszta haszon. A szegény meboldogult Szántó, aki a nyilasokat ezerszámra hozta be Amerikába, visszakapott az elvesztett 150 ezer dol­lárjából állitólag tiz ezret Gombos úrtól. (Ezt a szerencsét­len Szántót bizonyára a szegény zsidóhitü papája átkozhat­ta ki a világból, de bizonyára az elvesztett vagyona járult hozzá a szivszélhüdéséhez, amibe belehalt). Szóval Gombos ur igy akarja növelni a maga előfizetői­nek a számát 4—5 ezerrel, közben el akarja hitetni az ártat­lan Népszava-olvasókkal itt a keleten, hogy a Népszava to­vábbra is newyorki és keleti újság marad, ami persze tipi­kus éhes biznisztrükk, mert 24 órával később jelenik meg New Yorkban, mint az itt kiadott lapok. No meg a newyorki meg new jerseyi munkás magyarok nem nagyon kiváncsiak arra, hogy mi történik Clevelandban, meg Akronban, no meg Johnstownban, hanem elsősorban azt akarják tudni, hogy mi újság a maguk falujában. Hamarosan belátják majd, hogy micsoda trükk forog fenn és akik belátják, nem valószínű, hogy megújítják az előfizetésüket, amikor majd lejár. De persze ami megmarad, az mind tiszta haszon Gombos urnák, ő nem szentimentális a magyar olvasókkal szemben. Neki a dollár a szentimentje, az a fontos, hogy ki mit zsebel ki a Szabadság cimü reak­cióssá vedlett sajttakaróból, mert mihelyt megérezte, hogy jól fizet a vörösfalás, már ott állt az első sorban a vörös­falók között, őt csak az érdekli, ami kifizetődik, mint pél­dául az, hogy ő valami százezerért adta el a Népszavát ta­valy a Borshy-Kerekes-bandának, azok meg a Szántónak, holott Gombos ur csak tiz ezret fizetett Szántónak érte, ho­lott a szedő- meg a nyomógépek megértek húszat. Amit én itt tulajdonképpen mondani akarok, az az, hogy az én régi barátaim, a sok ezer magyar munkás, akik mindig egyztt éreztek velem még politikai kérdésekben is, gondolják meg, hogy nem érdemesebb-e megvenni a Magyar Szót minden pénteken a sztendeken, ahol New York és kör­nyéki híreket olvashat, érdekes cikkeket, humort, regényt, elbeszéléseket és azt, ami az igaz, nem azt ami a dohányt hozza. Mi nehezen küzdünk azért, hogy az olasóinknak az igazat mondhassuk el, azt az igazat, amiben mint munkás és haladószellemü emberek hiszünk és amiért hajlandók va­gyunk még koplalni is. Tehát nem politikát kínálok önök­nek, kedves magyar testvéreim, hanem érdekes és pompás szellemi táplálékot, izgalmas olvasnivalót és a világ folyá­sának a becsületes leírását. Ha megvesznek egyetlen pél­dányt az utcai árusoknál, vagy megrendelik a hétvégi Ma­gyar Szót, azonnal látni fogják, hogy igazat mondtam, mint ahogy mindig igazat mondok és mondtam, önök pedig ezt legjobban tudják. Leánnyá változott katona Miközben Koreában háború folyik és az Egyesült Nemze­tekben keresik a békés meg­oldás lehetőségét, az amerikai bulvárlapoknak egy nagy, vi­lágrengető szenzációja volt e héten, mely elsőbbséget ka­pott minden más hir fölött. Egy 26 éves bronxi polgár, aki George Jorgansen név alatt kiszolgálta idejét az amerikai hadseregben, a dá­ninai Koppenhágában Chris­tina Jorgensenné, az leánnyá változott át. A lapok egymás mellett közölték a csinos, 26 éves leány és a nemrégi Ge­orge képeit, mulatóhelyek és egyéb, szenzációs reklámra éhes vállalatok szerződési ajánlatokkal árasztották el a eány szüleit, miközben az ál­dozat még a koppenhágai kórházban várja, hogy végre­hajtsák rajta az utolsó műté­tet, mely teljessé teszi nemi átalakulását. Mert George Krisztinává történt átalakulása nem ment egészen simán, hanem több orvosi műtétet igényelt. Az! orvosok szerint egy esetben a millió közül megtörténik, j hogy a természet csalóka já-j tékot üz egy emberrel s bel­sejében az ellenkező nem szer­veit fejleszti ki, mint amit a külső mutat. Ez volt Kriszti­na esete. Még ritkábban elő­fordul, hogy mindkét nem szervei kifejlődtek ugyan­azon személyben, azonban, rendszerint csők evényesek maradnak. Krisztina Jorgensen tehát mint fiatalember hagyta el szülőinek bronxi otthonát s mint nő fog oda visszatérni. George Jorgensen, a lány apja, aki a város alkalmazá­sában áll, mint ács, azt hitte, hogy gyermeke éppen olyan nonnális, mint más fiuk. Krisztinát, aki a koppenhá­gai kórházban fekszik, el- özönlötték a riporterek, hogy a végén bezáratta előttük be­tegszobája ajtaját. “A leg­hülyébb kérdésekre akartak választ,” mondta később. “Olyanokat kérdeztek példá­ul, hogy pizsámában alszom-e, vagy hálóingben, hogy férj­hez, akarok-e menni s lehet-e gyermekem.” A fiúból lett leány nem akar világszenzáció lenni, de az olvasóikat különlegesség­gel tömni akaró lapok miatt ezt már nehezen kerülheti el. Nem volt hajlandó beszélni arról, hogy mint kezdődött átalakulása. “Ez túlságosan is az én magánügyem,” han­goztatta. Krisztina Jorgensen 5 láb és 7 incs magas, tetsulya 125 font, nyúlánk, de teljes egé­szében nőies jelenség. Mint elmondja: Ízlése és érdekköre teljesen azonos más nőkével. Egyetlen dologtól fél: attól, hogy majd ha kikerül, a kór­házból, az emberek ujjal mu­tatnak rá: “nézd csak, ez az a férfi, aki nővé változott.” “Igen sok, embernek defor­mált karja, vagy lába van, de senki nem leskelődik utá­nuk a kulcslyukon,” mondja. “A természet engem más mó­don deformált, kikezeltek be­lőle s most az emberek leske­lődnek utánam, mintha nem, tudom miféle csodabogár vol-1 nék.” Elmondja, hogy tanult j fényképész s hazatérése után foglalkozásában akar dolgoz-1 ni, de előbb kiállítja Dániában | egy színes filmjét, amit ott! készített. “Félek azonban, hogy az emberek inkább majd engemet akarnak látni, mint! a munkámat,” mondja. A leány szülei, akik Bronx-1 ban élnek, karácsonyra haza- várták lányukat. “Természe­tesen azt akarjuk, hogy haza­jöjjön,” mondja Florence Jorgensen, a lány anyja “Nagyszerűén, szinte hősie­sen viselkedett az egész idő alatt, a mi gyermekünk, akit szeretünk.” Elmondja, hogy j mikor először hallották, hogy George fiukból Krisztina lett, megrázta őket a dolog, de hamar kiheverték a rázkód- j tatást. Most azonban az a helyzet, hogy az újságok ál­tal felkavart szenzáció miatt Krisztina nem akar kará­csonyra hazatérni, hanem majd csak hónapok múlva. A napokban még .végrehajtják rajta az utolsó műtétet, ami már teljesen lényegtelen és utána végleg elhagyhatja a kórházat. Mialatt a szenzációra éhes lapok, mint világcsodát hir­dették be' az átválozást, az orvosok szerint az egyáltalán nem különleges valami. A new yorki Presbyterian kór­házban, mint egyik orvos el­mondta, 10 hasonló esetet ke­zelnek a jelenben. Egyik or­vos specialista szerint Krisz­tina valószínűleg esökevénves külső szervekkel született s belsejében kifejlett női szer­vekkel. Az ö esetét hamis hermafroditizmus név alatt ismeri a tudomány. Több mű­tétre van szükség, hogy ilyen esetben helyrehozzák a ter­mészet által elkövetett hibát. Az első' műtét célja inkább csak tüzetes vizsgálat. A má­sodik műtéttel eltávolítják a esökevénves külső szervet. A többi műtét már inkább a plasztikus sebészet hatáskö­rébe tartozik. Krisztina Jor­gensen hat műtéten ment ke­resztül s közben hormonin­jekciókat kapott, hogy hely­reállítsák mirigyeinek nor­mális működését. íme, ez a “világcsoda.” Emberöléssel vádolja egy orvos a hatóságokat BAD AXE. Dr. Ira ,D. McCoy a múlt héten kijelen­tette, hogy emberölés vádját fogja kéretni azok ellen, kik j az éltes Mrs. Elizabeth Ste-! Vens kilakoltatását végre­hajtották. Ez a Mrs. Stevens, egy Lapeer-megyei ö zv egyasz- szony, néhány nappal azelőtt! halt meg Detroitban. Már ak- j kor megállapította dr. Mc­Coy, hogy a kilakoltatással; járó szenvedések okozták ha­lálát, McCoy a háziorvosa! volt. Megállapításának logi- í kus következménye tehát az,1 hogy emberölés vádját akarja; most emeltetni mindazon | személyek ellen, akik részt- vettek a nyáron foganatosi-1 tott kilakoltatásában. A meg- í boldogult asszony a saját kis1 farmján éldegélt. A kilakoltatás amiatt tör-: ■tént, hogy Stevensné nem | tudta megfizetni a rá kive-i tett hozzájárulási összeget • egy farmbiztositó társaság­nak évekkel ezelőtt történt bukásával kapcsolatban. A. kilakoltatás nagy izgalmat keltett az egész megyében. Dr. McCoy, aki a kongresz- szusi választásokon is fellé­pett kongresszusi demokrata jelöltnek a távozó ellenjelölt­tel, Jesse P. Wolcott republi­kánus képviselővel szemben, az emberölési vád emelése végett a megyéhez fordul, mert ahhoz a megyei ható­ságok jóváhagyása szüksé­ges. A derék orvos emberölési vádat emelhetne Clark W. Gregory, a Lapeer-megye sheriff je, Carl Williams, az ügyészség egyik tagja, Mrs. Grace White, lapeeri ingat­lanügynöknő és Herbert Smith lapeeri ügyvéd ellen. McCoy doktor kijelentette, hogy vádemelést kér továb­bá “bizonyos állami rendőr­ség” és mindazon végrehajtó személyek ellen, akik részt- vettek Stevensné kilakoltatá­sában. I bo BM> AfeOin mVISBTimmMG T>OWM YoUR^tö 'RWSE...

Next

/
Oldalképek
Tartalom