Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952-12-05 / 7. szám
December 7, 1952 5 MI ÚJSÁG AZ ÓHAZÁBAN? MtLUUJtiOuo MAGYAR TajAK (BUDAPEST) Az édes hazának és az édes anyanyelvnek szépségeivel kétszeresen lebilincseli az olvasót VARGA DOMOKOS kis könyve: Megujhodó magyar tájak. Úti kalauz: végigvezet annak az uj Magyar- országnak némely megkapóan szép vidékén, amely egyre szembeszököbben rajzolódik rá a régire. A természet átalakulásáról szól ez a könyv, azzal az ihletettséggel, amit Petőfi úgy mondott, hogy “Szellő lehel rám, sejtés halk szellője, — Hogy jövőbenézzek.” Onnan is indul el Varga Domokos utaikalau- za, talán pontosan ugyanarról a helyről, ahol Petőfinek mutatta meg magát az Alföld olyan szeretetreméltónak, mint amilyen a szabadság maga. A kiskunságról, meg a Karcag, és Kisuj- szálás közötti pusztaságról ir a könyve elején, ahol régen, Petőfi Idejében még tényleg uttaian vizivilág volt. Ez is egyike lett azután azoknak a vidékeknek, amelyeket már “forró mezők”-ként hagyott ránk az esztelen, földharácsoló kapitalizmus, mert becsapolási lázáben kiszikkasztotta a földet, hogy majd utána sorsára bízza. Aszály lett a sorsa. Hogyan költözteti vissza ezekre a kiégett földekre az életet az ötéves terv7? Hogyan csalogatják feljebb a talajvíz cseppjeit? Hogyan telepíti vissza szinte szálanként a füvet? Hogyan szeliditik kegyelmesebbre a pusztító szelek járását? Erről a minden izében összefüggő, tervszerű uj honfoglalásról szól Varga Domokos könyve. "Lángolt a gondos ész, a szív remélt” — idézi bevezetőjében Vörösmartyt és igy folytatja: “Több mint száz év múltán most jött el megint az ideje a merész, nagy álmoknak, bátor terveknek. A mi szemünk is, mintha megbabonázták volna, egyre világosabban látja a holnapi Magyarországot. Úgy néz a jövőbe, mint tiszta tükörbe, ott toronyosutnak előtte a vas és acé^városai, ott iveinek a hidak, ott rohan a földalatti, mig emitt fiatal erdők hajladoznak, csatornák gsjkja csillog, gyapotbugók milliárdnyi lámpács- kája világit és tízesével hasítja a barázdákat az uj magyar lánctalpas traktor. Hogyan változik folyók futása, szelek járása és még a nap is hogy ad majd több éltető, kevesebb tikkasztó meleget. Hogy ujhodik meg mindenestől ez a szivünkhöz nőtt föld: hazánk.” A könyv jórészt az Alföldről szól. Olvasása 'közben talán ezért is kell annyit Petőfire gondolnunk. No meg a stílusa miatt is. Varga Domokos azt a hagyományt folytatja, amit Petőfi kezdett az Úti levelekben. Az élő beszédnek az az irodalmi formája — amit ebben a könyvében Varga Domokos elért — a magyar leiró próza legszebb emlékeit idézi. A hárommillió hold homok sorsa például olyan izgalmas, olyan drámai történet, mint egy uj szabadságharcé, mint egy uj honfoglalásé. Az is. Mintahogy az egy másik fejezet tárgya is: Szikes földek feltámasztása. Lehetetlen megindultság nélkül olvasni az öreg László János örömét, aki négy esztendeje ületeti a fákat a Hortobágyon és most hirül hozzák neki, hogy őzet láttak futni a Borzas felől a malomházi uj erdősítések felé: “Öz a Hortobágyon! Nagyobb jutalom ez neki, mintha arany csillagokkal raknák teli a mellét. Az erdőbe, amit ő ültetett a puszta közepére, idekívánkozott az őz. Kibújt a bozótból valahol a Hortobágy szélén körülszimatolt s könnyű, karcsú lábaival nekivágott a végtelen mezőnek. Futott, futott egyenesen az uj erdők csábitó sűrűje felé. Odaért! S már el is rejtette, magába fogadta a fiatal vádon.” Ilyen szemléletes, nem; ilyen személyes — a táj és a tájnak, a fejlődése Varga leírásaiban. Mindent úgy mutat be, ahogy az emberhez köze van. Ezért olyan ebben könyvben minden — a szél, a növényzet, a traktor, a homok — mintha lelke volna. Okos és kedves szavú kalauz Varga Domokos könyve. Úgy bontakozik ki belőle a megújuló magyar Alföld képe, ahogy Petőfi megírta: “Jó ismerősei, barátai előtt Leteszi fátyolét, S rajta vesz merően a megbüvölt szem, mert Tündérkisasszonyt lát.” a magyar erőiESTáNS EGYHÁZAK A BÉKÉÉRT A Debrecenben tartott novemberi országos református zsinat záróünnepe határozati javaslatot fogadott el. “Megállapítja a zsinat, — mondja a határozat — hogy az egyezmény, amelyet egyházunk hitbeli döntésben 1948-ban a magyar állam kormányával együtt kötött, változatlanul jó gyümölcsöket terem egyházunk, népünk s a béke nagy ügye javára.” A továbbiakban meleg üdvözletét küldi a zsinat J. HROMÁDKA prágai theol. processzornak, a Béke Világtanács tagjának, akit a varsói tegyetem a világbéke ügyének hathatós és hűséges szolgálásáért most tüntetett ki a diszdoktori címmel. Kimondja a zsinat, hogy “a világfeszültség mai súlyos helyzetében a keresztyén hit és lelkiismeret kötelező parancsa • szerint az egyház legelső kötelességei közé tartozik szembeszállni a háború fenyegető veszélyével.” Mindenben magáévá teszi a zsinat BE- RECZKY Albert-püspök, lelkészi elnök megnyitó beszédének megállapításait és áldást kér PÉTER János püspöknek, a Béke Világtanács tagjának a béke ügyében végzett minden szolgálatára. Az Egyházak Világtanácsához intézett üzenetben a Világszövetség felhívja a külföldi keresztyén egyházakat, hogy foglaljanak határozottan állást az időszerű nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való megoldása, a koreai háború azonnali megszüntetése, a Kínai Népköztársaságnak a UN szervezetébe való befogadása, Németország egységének béketárgyalások utján való helyreállítása mellett, KISS Roland, a zsinat világi elnöke foglalta össze végül a zsinat munkálatait. Nagy taps között hangsúlyozta: “Egyházunk haladó hagyományai arra köteleznek bennünket, hogy szüntelenül a haladás irányában keressük népünk szolgálatának legjobb lehetőségeit. Az az egyház, amely hátsó gondolat nélkül, cselekvőleg vállalja az Istentől megítélt múlt helyén az emberséges uj világ építésében a reá váró részt és a békességszerzéshez voló szolgálatot, bátorságosan mun- kálkodhatik olyan világban, amelyben 800 millió dolgozó akarja az emberséges társadalmi rendet és békességet az egész világnak. Mi biztosak vagyunk a hatalmas béketábor győzelmében, mert fegyvereink erősebbek, mint a háború táboráé. Az ő fegyverük a halálé a miénk az élt.- Ők halált ígérnek az emberiségnek az atomháborúban, mi uj életet a világbékében.” Este a nagytemplomban közös refomációs emlékünnepélyt tartottak a magyarországi egyházak, a debreceni gyülekezetek részvételével. Vető Lajos püspök megnyitó beszédében rámutatott a protestáns felekezetek jó egyetértésére. “Mi protestánsok — mondotta —- ősi magyar hagyományainkhoz híven felismertük helyünket és feladatainkat abban az uj világban, amit népünk politikai felszabadulása hozott magával. Legsürgetőbb feladatunk most mindenekelőtt a világbéke fenntartására és a még dúló, pusztító koreai háború megszüntetésére irányuló küzdelem mnél hathatósabb támogatása, ugyanakkor a magyar nép szociális felemelkedésének teljes erővel való előmozdítása.” Az ünnepi beszédedt PÉTER János püspök tartotta. A többi között ezeket mondta: — Ma a nép életének olyan szakaszában él egyházunk, amikor évszázados elmaradottság felszámolása történik és uj alkotásokban épül ki a nép uj élete. Amikor egy nép életében egy nemzedék ilyen feladatot kap, az' mindig nagy iramban él. Ez sokszor fárasztó, mindig igénybevevő, minden figyelemnek, erőnek odaszentelését igényli, de ugyanakkor kiváltságos, dicsőséges vállalkozás. Az ilyen nemzedék a saját életének odaszentelésével a szó szoros értelmében a jövőért él. Azt az elmaradottságot, amelyben fal- vaink és városaink egyaránt éltek, csak az alkotásoknak olyan iramban lehet felszámolni, amelynek az egész országban naponta tanúi, részesei vagyunk és amelynek további távlatait népünk ötéves terve mutatja meg nekünk. Ilyen helyzetben él az egyház igazi kincsével, az evangéliummal. Ez az örök és mindig uj “kincsünk” a nép ügyének szolgálatára kötelez. — Ma naponta tanulunk úgy élni, hogy ne csak magunkra, ne csak családunkra, ne csak népünkre, hanem az egész ma élő nemzedékre figyeljünk. December közepén tartják a világnépeinek küldöttei Bécsben a béke világnagygyülését. Erre készül most a mi országunk népe is. Az A SAJÓSZENT PÉT ERI ÜVEGGYÁRBAN — Magyarországi riport — Nagy üvegolvasztó kemencék sorakoznak a Sajőszentpéteri Üveggyár hatalmas munkacsarnokában. Fel-felvillan a kemencék tüzes torka — bent 1500 fokos hőben olvad, folyékonnyá válik az üveg. Az üveggyártás évezredes múltja és legkorszerűbb technikája együtt található itt a hatalmas csarnokban. A terem egyik részében, a régi kemencék körül emelvényeken 8—10 munkás dolgozik. Meritővassal vagy üvegfúvó pipával merítenek a fehéren Izzó, folyékony üvegből, lengetik, forgatják a levegőben az izzó gömböket, mojd formába' zárják és különböző alakúra fújják. A kemencéből kiáradó hőségben dolgozó emberek arcán csorog a verejték, mig a folyékony, izzó üvegből lámpaüveg, palack lesz. Ilyen nehéz, fáradságos munkával készül itt az üveg 1896 óta, mióta a gyár megépült — igy készítették a föníciai üvegesek is kétezerötszáz évvel ezelőtt. Kissé távolabb másfajta módszerekkel dolgoznak: néhányan a meritővasről gépekbe csorgatják az izzó üveget. Itt már az emberi tüdő helyett a gépek préselik sűrített levegővel a be- íőttes üvegeket, palackokat. De ez az eljárás is a régi módszerekhez tartozik — hiszen maguk a gépek is félévszázadosak már az üzemben. Az üvegfúvó pipák és a régi gépek mellett azonban mindinkább teret hódítanak a legkorszerűbb technikai eljárások és munkamódszerek. A munkacsarnok végében uj kemence áll, mellette a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett üveggyártó automata. Alig látni körülötte embereket. Mindössze egy gépész és egy gépkezelő irányítja a bonyolult szerkezetet. Az uj kemencéből kis gép adagolja az üvegcserepeket, melyek csatornán csúsznak az automatagép présébe. Mire a prések körülfordulnak, kész az üveg. A gép leszedőszerkezete szaporán adogatja ki az elkészült üvegeket, amelyeket aztán az edzőkemencébe visznek. A gép, amely percenként 30—40 darab 0.3—1.5 literes öblös üveget készít, egy,nap alatt száz dolgozó munkáját végzi el. Az uj géphez rövidesen felszerelik a szállítószalagot is, s ez viszi majd az vegeket az edző-kemencébe. Az üveggyártás legújabb módszereinek azonban még csak előhírnöke az uj kemence, s az uj automatagép. A jövő év végére már átalakul az egész gyár: gépesítik az üveg nyersanyagainak keverését és adagolását, s az üveggyártás nagy részét automatagépek végzik majd. Az ötéves terv során hatalmasat fejlődik a gyár — megháromszorozza termelését. A hatalmas csarnokban már épül az ország legnagyobb üvegolvasztó kemencéje. Az épitő- munkások egy része a gázvezeték csatornáit, mások a kádkövekből készülő kemencét építik, mely három automata gépet lát majd el olvasztott üveggel. Az uj gépek uj követelményeket állítanak az üzem minden része elé. Nemrégen készült el az uj fémöntőde, ahol az üveggyári gépeknél használt formákat gyártják s a közeijövőDen átépítik és tökéletesítik a gázfejlesztőt is. Az épülő uj országnak igen sok üvegre van szüksége. Az ezerszámra épülő lakásokba, az uj gyárak hatalmas csarnokaiba az üvegen át jut be a világosság, a napfény. A kutatóintézetek, laboratóriumok különleges, kemény, a vegyi- és hőhatásoknak jól ellenálló üvegeket igényelnek. Az elektromos iparban üvegselymet és szövetet használnak a kábelek, motortekercselések, transzformátorok, különböző elektromos berendezések szigetelésére. A gépkocsiipar számára mind több keményített biztonsági üvegre van szükség, az építőiparban válaszfalakat, lépcsőházfalakat, felülvilágítókat építenek üvegtéglából. Az üveggyártásnak segítségére siet a tudomány is. Magyarország üvegiparral foglalkozó kutatói, s az üveggyári dolgozók együtt munkálkodnak az üveggyártás fejlesztésén. egész földkerekség minden becsületes embere mozgásban van a béke ügyéért. Hol van a helye a keresztyén embernek ? Valahol csak igazán emberi sorsokat eldöntő ügy forog kockán, ott a keresztyén embernek mindig az emberséges, a békességes megoldás mellett kell sikraszállni. Ezért vagyunk mi a mindenek számára elkötelező evangélium szavával és mindenek számára elkötelező hittel a béke erői mellett, együttmunkálkodva a békességre igyekvőkkel. (E.T.) ÓS3? HfcV7 p- V "■ A AMERIKAI MAGYAR SZÓ
