Amerikai Magyar Szó, 1952. október-december (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952-11-07 / 3. szám

November 7 1952 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Irodalom - Művészet - Tudomány ... mii IMI MMI.mil I IMII MIM MIMII IMMMIMMMI» MIMI MIM I I MIMII IM.MIM^M.M, DARVAS JÓZSEF: “TANULJUNK MÓRICZTÓL” _ i Sorozatos ünnepélyek ke­rekében -méltatták Magyaror­szágon a nagy magyar iró, Móricz Zsigmond működését, halálának 10-ik évfordulóján. Az alantiak szemelvények Darvas József közoktatásügyi miniszter beszédéből.) — Tíz esztendeje, hogy meghalt a magyar prózairo­dalom eddig legnagyobb alakja, a kritikai realizmus hatalmas tehetségű megtes­tesítője, a felszabadulás előtti magyar valóság döbbenetes erejű megmutató ja: Móricz Zsigmond. ★ — Móricz Zsigmond hatal­mas irói jelentősége minde­nekelőtt abban áll, hogy ál­tala, müveiben érte el a ma­gyar széppróza eddigi legma­gasabb csúcsait. Az volt ő nekünk — magyar mértékkel mérve — mint az oroszoknak Tolsztoj vagy Gogoly, vagy mint a franciáknak Balzac. ★ — A proletárforradalom bukása után súlyos és nehéz válság esztendei következtek Móricz életében. Az ellenfor­radalom vad hajszát folytat ellene. A irodalomból kitagad­ták, az irodalmi társaságok kizárták, írásait — a Nyuga­ton J kívül —- egyetlen lap sem közölte. — De Móricz nem tört meg — nem lett áruló. Nem állt be azoknak a kortárs-iróknak a sorába, akik meakulpéva verték a mellüket és hamut szórtak a fejükre forradalom alatti “tévedéseikért.” Mi őrizte őt meg? A néphez, a parasztsághoz s — ami nála ettől elválaszthatatlan volt — Ady emlékéhez való hűsége. Ady ugyan már nem élt, — de forrón élt Móriczban a magyar progresszióért való közös harcaik nagy élménye. Ady örvénye ebben a nehéz időben már nem ragadta magával, mert nem volt, meg­szűnt — de segítette megóv­ni az eltévelyedéstől, az áru­lástól. ★ — A Boldog ember: Joó Györgynek, ennek a jobbágyi lét s a feudálkapitalista vi­lág határán küszködő kispa­rasztiak a történetében a feudálkapitalizmus emberte­len, elbirhatatlan rendjét mu­tatja meg. A legtisztább rea­lizmus ez — maga a szin va­ló. Ebben az időben szinte “divat” volt parasztromanti­kusnak lenni — ám Móricz most vetkőzi le teljesen ré­gebbi paras zt-á brázolása egyes romantikus jegyeit. Gazdag, élettel és szinnel teli paraszti világ az, amelyet ő ábrázol — de nem idealizált, így nem lehet, tovább élni: ezt mondja. Nem jelzőszerüen — hanem a valóság megmu­tatásával. Egyetlen ember életének a története — s mégis benne van az egész pa­rasztság, élete, sorsa. A nyers valóság mögött alig látjuk az iró elrendező erejét — s mégis a parasztember Joó jyörgy. darabos elmesélése caiista remekművé emelke- ik, nemesedidk. — Az egyéni általános ér- /ényüvé emelni s az áltálá­i losan jellemzőben gazdag ár- íyalatossággal ábrázolni az gyeni sajátosságokat: a rea­ls ta alkotómódnak ez a fő enemzöje mindig nagy erős­ége volt Móricznak —- de nőst még jobban kitelj ese- lik. Nemcsak a “Boldog em- oer’-ben, hanem az ezt köve- ő regényekben: a Betyárban, ,z Árvácskában, a Rózsa ■Sándorban is. A népélet szö- evényes ősi anyaga, s a tár- adalmi valóság rideg törvé- lyei a népmesék színes áim< i a lázadás hördülő kiáltást /orrnak össze bennük egyre .eljesebb szintézissé. — Az ország rohan a nyílt fasizmus és a háború felé. Móricz ellentállása, szembe­nállása a rendszerrel, egyre teményebb lesz. A “hivatalos .íagyarország” ellenségessé­ge vele szemben pedig mind nyíltabb. Móriczot egy pilla­natra sem ingatta mge a fa­sizmus demagógiája — sőt nagyon érthetően kifejezte megvetését, elutasítását. Ezek ben az esztendőkben lassan- lassan szinte úgy kívülre szo­rul az irodalmi közéletből, mint a kommün után; köny­veit még kiadják, de a lapok mind fölmondanak neki, írá­sait nem közük. De ő most sem torpan meg. A Kelet Né­pe körül megpróbálja kiala­kítani a magyar haladás szel­lemi táborát; szervez, renge­teget ir, állandóan az orszá­got járja, terveket keres s igyekszik megvalósítani a pa­rasztság erősítésére, öntuda- tositására: szinte elég a rop­pant aktivitásban, amint aki úgy érzi, hogy 'a sors utolsó, nagy alkalmat készít. Nem akarja elkésni — s megható, lázas igyekezettel nyúl oda mindenhez, kicsi és nagy tervhez, amiről úgy hiszi íogy segít. S közben müvei >en, zugatja a népíorradalon harangját. — A végső választ a nagj férdésre, hogy hogyan sza oadulhat fel a nép — ő má. íem tudta megadni; A pa rasztság Írója volt —' nem tudott találkozni a forradalmi I munkásosztály szemléletével, I amely a választ is megadhat­ta volna neki. Nem volt neki ) idegen a munkásosztály — ez ! kitűnik müveiből is és külö- |nősen tudják ezt azok, akik | vele, körülötte éltek —, de ' nem tudott összeforrni vele. ■ József Attiláról, a nagy pro- | letárköltőről való emlékezésé­ben mondotta:- “Úgy tűnt I fel, mintha régen nagyon kö- ! zel volnánk s valami gát tar- j tott volna távol, ketten vala­kik, egymásra utaltak s nem érintkezhetők. Közös atmosz­féra, kozmikus távolság. Folyton élnek számomra lel­kek, kikkel lehetetlen egybe- gyülni s mégis együvé tar­toznak. .. folyók csak a ten-, gerben találkoznak s ott egy­uekavarodva, felsóhajtanak. ikkor kellett volna. . ★ — Tíz évvel ezelőtt, ami­kor temettük, csak nagyon kevesen álltuk körül a kopor­sóját. Halála első évforduló­ján Hain Péter pribékjei ólál­kodtak a sir körül. Ma egy egész nemzet — a szocializ­must építő Magyarország szabad népe tiszteleg nagy írója emléke előtt. A, kérdés­re, amelyre ő csak kereste, égőn a választ — a történe­lem megfelelt. Kínjai füstjét izétfujta a szél — ragyog az :g a termővé vált “nagy láp” eiett s valóban: ahogyan ő ta 1919-ben: “köröskörül ,'iritanak a fák s a lelkek.” nmai: ma valóra válnak. A arasztság, amelyért élt, küz- lött s elégett — szabad. És lton van, hogy müveit, kul- urált parasztság legyen. Az ‘áttörhetetlen közeg alól” fel­tört s egyre magasabbra ér az ő népe. A nemzeti kultúra j egysége, folytonossága, a- j mely emésztő gondja, törő­dése volt — megvalósult. Szakadékaiban nem kell már összetörniük vagy tragikus magányban bolyonganiok a legjobb magyar tehetségek­nek. ★ — S, mi: büszkék va­gyunk rá, hogy ilyen nagy, haladó Írónk volt, élt, alko­tott. KÖNYV­SZEMLE €< BÜROKRÁCIA ÉS DRÓTSÖVÉNY” — Müvei most élnek csak igazán; — most jutnak el azokhoz, akikről s mindenek- felett, akikért szóltak — s tanítják egész népünket. Ta­nítják arra, hogy milyen volt j a múlt, amelyből kiszabadult) a hős szovjet nép segítségé­vel, a munkásosztály vezeté-l sével. És — a múlt tanulsá­gain erősödve — erősitik a jövőért, is küzdeni. — Tanuljunk tőle mi, utó­dai s örökösei, magyar irók is! — Az örökség, mely tőle s általa a haladó nagy iró- dődökről szállott ránk, sokra cötelez! — Tanuljuk meg úgy, olyan negmaradó művészi érővé, tbrázolni a mi mai valósá­gunkat, ahogyan ő ábrázolta íz akkorit. — Tanuljuk meg tőle a vá­lság megismerésének azt az dázatos szenvedélyét, aho­gyan ő irói módon igyekezett meghódítani az egész ma­gyar világot. Neki ez csak részben sikerült: — nekünk hagyatott szándékát betelje­síteni. S ez nekünk ma köny- ayebb is, nehezebb is, mint neki volt. ő csak a paraszt­iágban volt igazán otthon — lékünk otthonul adatott az :gész ország, széles tereivel, tz egész nemzet, mélységei­vel és magasságaival, ő lent­ől, a mélyből nézte s akarta nozditani a jobb felé a ma­gyarság életét — nekünk nár megadatott az is, hogy íeghóditsuk azt az eszmei íagaslatot, ahonnét beláthat­tak az egész országot az gész világot, ahonnét felelni A Civil Rights Congress most adta ki 25 centért Sen der Garlin kitűnő tanulmá­nyát és ismertetését arról, nogv hogyan is néz ki “a McCarran-törvény — gyakor­latban.” Cime: “Red Tape and Barbed Wire.” Beveze­tést hozzá William L. Patter­son, a CRC vezetője irt. Nathan Witt, a kitűnt ügyvéd és alkotmányjogi szakértő, az alábbiakban fej­ti ki véleményét Garlin mun­kájáról, amelynek elolvasó sát a legmelegebben ajánljuk olvasóinknak: Hihetetlennek tartottam, írja Witt, hogy valaki ilyen alapos és eredményes munkát legyen képes végezni — még hozzá ily röviden és világo- vsan — mint Sender Garlin a McCarran-törvény történeté­nek elmondásával. Nemcsak összegezte e törvény legfon­tosabb intézkedéseit, hanem még azt is, ami számomra, mint ügyvédnek, rendkívül nehéz lett volna, kitünően ecseteli e hosszadalmas és bonyolult ügynek jelentőség- teljes kihatásait. Már amikor az alkotmány- jogot tanultam, a szabadság amerikai értelmezésére vo­natkozó bizonyos elveket el­fogadottnak tekintettek. Az egyik az, hogy a gondolat- és a szólásszabadság védelmére az alkotmány első függeléke figvelmezeteti a kormányt, hogy nincs joga előírni az amerikai népnek, milyen fel­fogást szabad vallania és mi­lyent nem. A másik elfoga­dott alapelv az, hogy alkot­mányjogi rendszerünk alap­ján a bűncselekmény szemé­lyes dolog és senkit sem le­het felelősségre vonni mások cselekményeiért vagy néze­teikért. Egy harmadik alap­elv, hogy valakit csakis tet­teiért. Egy harmadik alap­I egész angolszász büntető bí­ráskodásnak ez az alapfelfo­gása a legrégibb időtől kezd- í ve. Politikai és felfogásbeli kérdésekben a “társulás ál­tal elkövetett bűncselek­mény” tana talán a legvesze­delmesebb elv a jelenlegi hü- vösháboru hisztériában. Ez a tan ugyanis teljesen aláásná az előbb felhozott három alapelvet, amelyet mindenkor adottnak tekintettek. A McCarran-törvény a “kommunista akciószerveze­tek” és a “kommunista front- ! szervezetek” meghatározásai­val, e-szervezetek nyilvántar­tásával alkotja alapját a “tár­sulás által elkövetett büncse- lekmények”-re vonatkozó fel­fogásnak. Ha valaki a legtá­volabbi kérdésben vall is olyan felfogást, amely szem- benáll a kormány céljaival, e 'kusza és laza törvény alap­ján megváldoható, hogy “a kommunista világmozgalom” céljait segíti. Ha valaki pél­dául tiltakozik a házbéreme­lés ellen, már kiteheti magát ennek a vádnak. I Sender Garlin hosszú gya­korlata az amerikai demok— ráciaellenes erők leleplezésé­ben alkalmassá tették őt e fontos könyvecske megírásá­ra. Legnagyobb érdeme, hogy bebizonyítja, hogy a McCar- ranizmus, nem pedig a “kom­munizmus” veszélye fenyege­ti az országot. Az amerikai demokrácia és a Bill of Rights tiszteletbentartásáért vívott küzdelemben ez a kis könyv — nagy fegyver. lehet irói módon, a teljees igazság' szavával a történe­lem mai kéiMéseire. S né­pünk mai kérdéseire. Csak akkor leszünk méltók hozzá, az ő emlékéhez, ha meghódít­juk magunknak ezt a magas­latot. Mi nem élhetünk és nem alkothatunk már úgy, hogy Csécsén, Balmazújváro­son, Ozorán, Orosházán vagy Budapesten vagyunk csak igazán otthon — az egész nemzet akarja, hogy fiai le­gyünk. S hogy azok lehes­sünk — Móricz is segít ben­nünket. Tanuljuk meg tőle a nép, a haza forró szeretetét s azt a nagy belső eltökéltsé-! get, ami őt hajtotta, hogy) nem saját irói elképzeléseihez j akarta formálni a valót, ha-| nem az eleven valóságból) igyekezett választ találni ar- [ ra, amit a nép, a történelem- kérdezett. —Járjuk, mint járná ő is, ha közöttünk lenne még: az országot s írjuk, amit a ma parancsol! SÁNDOR STEFI 40 éves színésznői jubileuma November hó 9-én most vasárnap vasárnap este 8 órai kezdettel a 210 East óöth Street alatti YORKVILLE CASINO-ban Színre kerül: “Pesti primadonna Amerikában” zenés operett, newyorki magyar színészekkel LUKÁCS PÁL ünnepi beszéde utána nagy műsor, amerikai és magyar sztárokkal: MOLLY PICON FELLEGI TERI KAPITÁNY ANNY KŐSZEGI TERÉZ CZOBOR ERZSÉBET SÁNDOR STEFI EMERY DEUTSCH MEZEY ZSIGMOND STEFAN BALLARIM RAKOSSY TIBOR KULCSÁR ENDRE ENDREY JENÓ DR. FELEKY LÁSZLÓ zeneszerző kiséri a műsort Jegy ára előre S3, a pénztár­nál $3.60 adóval együtt 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom