Reformátusok Lapja, 1972 (72. évfolyam, 1-7. szám)
1972-02-01 / 2. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA GYÁSZSZERTARTÁS NÉHAI DR. MOÓR ARTÚR RICHÁRD, a Kálvin Egyházkerület ügyésze, Hartford, Conn.-i Magyar Református Egyház főgondnoka felett. * 1972. FEBRUÁR 4. CENTER CHURCH HARTFORD, CONNECTICUT ELŐFOHÁSZ - CALL TO WORSHIP ÉNEK—46:1 - PSALM Tehened bíztunk eleitől fogva, Uram! Téged tartottunk hajlékunknak, Mikor még semmi hegyek nem voltának, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva: Te voltál és Te vagy erős Isten, És Te megmaradsz minden időben. BIBLIAOLVASÁSA - HOLY SCRIPTURES: ÉZSAIÁS 43:1-12 Dr. Böszörményi István, Bridgeport, Conn. IMA —PRAYER: Dr. Bütösi János, South Norwalk, Conn. IGEHIRDETÉS - SERMON: Marsaiké József, Wallingford & Hartford, Conn. KÖZÉNEK - LELKIPÁSZTOROK A KOPORSÓNÁL — HYMN: 317:1 Térj magadhoz, drága Sión, Van még néked Istened! Ki atyádként felkaroljon, Szívét ossza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Máskép Ő nem is tehet; Sión! ezt hát jól gondold meg, S szabj határt bús gyötrelmednek! HOLY SCRIPTURE - PSALM 23 Rev. Alexander Havadtoy EULOGY - THE RT. REV. ARPAD L. BERETZ, Bishop — The Calvin Synod, Conference — UCC PRAYER-THE REV. JOSEPH KECSKEMETHY Passaic, N. J. HIMNUSZ - HUNGARIAN NATIONAL ANTHEM ALDAS - BENEDICTION * TEMETŐ - IN MEMÓRIÁM CEMETERY Wallingford, Conn. ELŐFOHÁSZ FELTÁMADÁS EVANGÉLIUMA: Dr. Böszörményi István IMA — Dr. Havadtőy Sándor ÁLDÁS ÉNEK — “Nincs már szívem félelmére” * Jézus mondja: “Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal!” (János 11:25-26) A KÜLDETÉS BEFEJEZŐDÖTT (Néhai Dr. Moór Artúr felett) Ézsaiás 43:1 Nehéz a fel-feltörő nosztalgikus érzések áradatát legyőzni és ezt mondani: csendesedjünk el, nyugodjék meg szívünk annak ellenére is, hogy ez a gyászszertartás nem egy óhazai, hanem itteni templomban megy végbe. Nem véletlen ez. Nem a sors szeszélye, hanem Isten tervének valóraválása abban és annyiban, hogy amikor emberek és nemzetek nem tudnak békességben együtt élni s szétszóródunk, mint “oldott kéve”, szétszórtságunkban legyenek közöttünk olyanok, akik vezetnek, bátorítanak és nem hagyják a reménység fáklyáját kialudni. Isten néhai Moór Artúrnak is ezt a nehéz szerepet adta. Ezért ő itteni életében nem csak egyeseké, hanem mindenkié volt. Először is Istené volt! Az Űr nem tett palástot a vállaira, de adott neki sokkal fontosabbat, a “küldetés” lelkületét. Lelkében, szívében volt Ábrahám áldozatkészségéből, Mózes törhetetlen hitéből, Jákob merész álmából, a menekülteket Isten nyájává-tevő Ezékiel szervezőképességéből. Hányszor láttuk életében a Szent Lélekkel megtelt Péter bátorságát, s a testében levő “tövistől” szenvedő Pál türelmét. Így nem csoda, hogy halk és békességes szeretetre intő szavai mögött, szüntelenül ott izott az a törhetetlen akarat, hogy ide szakadt népe, Isten népe legyen. Hogy Hartford magyarsága ne csak anyanyelvét beszélje, hanem Isten szavát is hallgassa, ne csak ősi szokásaiban, hanem Isten templomában is éljen. Ezért szervezte meg itteni egyházunkat, s lett annak ápolója, fenntartója, erőforrása haláláig. De nem elégedett meg ennyivel, hanem kiterjesztette munkáját egyházkerületünk nagy mezejére is, hol soha sem hordozta úgy magát, mint méltóságától eltelt vezető, hanem alázatosan, mint egyike a mi Urunk első szolgáinak. “Enyém vagy”. Ő szolgálatával, s annak eredményével válaszolt így Istennek: “Tudom, Uram!” Aki az Istené, az a közé is lesz! Amennyire igaz az a krisztusi figyelmeztetés, hogy csak az tudja felebarátját igazán szeretni, aki Istent is szereti, éppen úgy az is igaz, hogy csak az tudja magát a köz ügyének odaszentelni, aki Isten elküldöttje és kiválasztottja, s érzi is azt. “Enyém vagy!” Istennek ez a figyelmeztetése először megnyugtatja a lelket s azután pazarlóvá teszi. Erő-pazarlóvá. Artúr az volt. Nem kímélte erejét. Teljesen oda adta erejét minden szent és nemes ügynek. A háborúban nem csak katona volt, hanem a nemzeti ügy, jövendő harcosa. A menekült táborban nem csak a saját, hanem sorstársainak ügyét is intézte. Az egyházi életben nem csak főtisztviselő, törvényeink írója és magyarázója volt, hanem mindig készenlétben állott arra is: hol mentsen meg egy gyülekezetét, vagy hol békítsen ki egy gyülekezetei, hol válasszon egy új lelkipásztort. Nem volt olyan kopogtató magyar, ki-
