Reformátusok Lapja, 1971 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST *Jlálaadás napján Ha fejed imára hajtod És kéred az Úrnak áldását, Mondj szívből fakadó hálát És köszönd meg az Ő jóságát. A földi élet minden napján Ő őrködik és vigyáz reánk, Míg botorkálunk vakon a földön, Ő árasztja reánk áldását. Pilgrim atyáink igaz hittel Borultak térdre e napon, Hálát adva az új hazáért, Hol éltek-haltak szabadon. Idejöttünk koldusszegényen, Kopott tarisznyánk üres volt, Menedéket adott e föld, Kenyeret, munkát és otthont. Sírt a szívünk szülőhazánkért, Melyet feledni nem tudunk, Magyar hűséggel, magyar lélekkel Szolgáljuk, áldjuk Amerikát, De örökké szeretni fogjuk A drága magyar szülőhazát. Kemény Júlia-------------»» • »»-------------Az advent értelme Alapíge: Zsoltárok 40:2-4a. Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! A mai napon a keresztyén élet csodálatosan gazdag szakasza kezdődik és ismétlődik meg: az advent. Jóllehet, a keresztyén ember örök adventben, örök várakozásban él a színről-színre való látás boldog megérkezéséig; az évenként megismétlődő adventi időszak mégis csodálatosan drágább és kiemelkedőbb szakasza életünknek. Az adventi időszak várakozás a Szabadítóra. A várakozók seregében van a bűnös ember, a kereszt alatt szenvedő, küzdő-könyörgő egyház. A várakozók seregében van összetöretettségében és szétszórtságban élő nemzetünk és benne van az az egész emberiség. Sokan tudatosan, sokan öntudatlanul várnak valakire vagy valamire, sokan tán meg sem merik vallani, vagy tagadják, hogy egyetlen reményük csak a szabadító Krisztus lehet. Csodálatos ez a várakozás! Izráel népe évezredek óta várakozással tekintett a jövendőbe, s várta a megígért szabadítót. A megpróbáltatás keresztje, a nemzeti katasztrófák alatt, az elhurcoltatás idején az eljövendő szabadítóról álmodtak Izráel vénei. Róla dúdoltak altató dalt a bánatos anyák gyermekeik ringó bölcsője mellett, Róla regéltek a nagyapák unokáiknak.. . Az eljövendő Szabadító képe úgy rajzolódott ki jövendőt fürkésző szemeik előtt, mintha már valóban előttük állott volna daliás alakjával, hogy megszabadítsa hozzá kiáltó népét. Hittek benne, akárcsak a székelyek Csaba királyfi eljövetelében. Csodálatos a várakozás! Vártál már te is édesapád, édesanyád, vagy hitvesed megérkezésére, a hazatérés napjára, a fogság idegen földjéről hazatérésre, koncentráló tábor vagy tömlöc mélyéről szabadulásra, vagy arra a kimondhatatlan boldog alkalomra, mikor szabadon térhetsz haza szülőföldedre... Az adventi várakozás sokkal több ennél! Az advent töviskoronás Királya a bűn, a kárhozat hatalmából szabadít meg, hogy életed ege kék maradjon, hogy életed örökkévaló legyen. Az adventi várakozás gazdagságát lehetetlen föltárni egy néhány perc alatt, azért csak néhány jellenző vonását vizsgáljuk meg a közelgő nagy Király dicsősége fényében: I. Az adventi várakozás /úttel köt bennünket az eljövendő Szabadítóhoz. Adventje tehát csak a hívő embernek van, és csak a hívő embernek jön el a Szabadítója. A Zsidókhoz írott levélben ezt olvassuk: “A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid. 11:1). Pál apostol pedig ezt mondja: “Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelen valók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban”. (Róma 8:38-39). Ha nincs hitünk, hogyan várhatunk szabadulásra és szabadítóra? Hitünk legyen a jövendőbe nyúló kar, mely az eljövendő Szabadítóhoz kapcsol bennünket elszakíthatatlanul. II. Az adventi várakozás reménységgel tölti meg szívünket. Reménységünk nem “földiekkel játszó égi tünemény”, hanem a Szabadító eljövetelébe kapcsolódó hit gyümölcse, a hívő lélek mindennapi lelki kenyere. A reménység, mint egy mennyei sugár, világosítja meg zarándok útunkat, s erőt ad a to-
