Reformátusok Lapja, 1970 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1970-12-01 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 Ha nálunk született volna Népszámlálás volt Bethlehemben, — így szól a Karácsony története — s akkor született meg egy roskadt istállóban az Úr Egy Fia, Mária gyermeke. Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt pólyája, egyetlen takarója . . . meséli a monda . .. mert ott született! De Czegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon születhetett volna, az első Karácsony igaz történetéről így szólna ma a bibliai monda: Bozál ép az udvart seperte, János meg a jószágnak almozott. A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.. . a puli... az meg hátul kalandozott. Akkor ért a ház elé József. Jó tejszagot lehelt a méla csönd. Mária fáradtan alig vonszolta magát, s a kerítésen át József beköszönt. Bozál fogadta hangos szóval. — Mi szél sodorta erre kenteket? — Törvénybe mennénk, de beteg lett az asszony, s pihenni kéne, mert ránkesteledett. Kerestünk fődéit a korcsmában, de szállást a bérlője nem adott... hej, pedig az asszony utolsóban van már. De hiába! Nincs pénz, mert szegény vagyok. Egy istálló is elég lenne, Csak tető lenne már a fejünk felett. .. Rózái a seprőjét falnak támasztotta, Bodri a kiskapuig settenkedett. — Takarodsz vissza, beste lelke! Kerüljenek csak kietek bentébb! Talán egy ágy az csak akad majd még a háznál. . . Hogy elfáradt szegény, eszem a lelkét! — Szélesre tárta a kiskaput. Mária arca mint viasz: sápadt. — Ne ugass már Bodri! Hát nem látod, hogy vendég?! Eredj csak Péterke s szólj az apádnak! Jöjjön csak lelkem, segítek én ... Támaszkodjék rám!. .. Óvatost lépjen! . . . Úgy "úgy, lelkem! Kend meg csukja csak be a kaput! De siessen, oszt maga is segéljen! ... János is seb ten előkerült, kemény keze még a villát fogja. — Utasok... Nincsen szállásuk... S beteg az asszony. Behívtam őket! . .. Már mért ne tetted volna?! . . . — Az asszonynak vess tiszta ágyat. Az ember meg a lócán elalhat És valami enni is akad tán a háznál. .. Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak! A Bodri is oda sündörgött, Péter a butykossal máris kocog, s ameddig az asszony megvetette az ágyat, János kolbászt s egy köcsög tejet hozott. Máriát már fájdalom rázta, — a párnák közt csendesen feküdt, s amíg az asszony terít, megnyugodva látta, hogy János a szobába éppen befűt. A kemencében lángolt a tűz. Rózái az ágynál csendesen állt ott és lelkűkre a tiszta ágy friss párna-szaga, mint a békesség, csendesen leszállóit.... Kint az égen holdfény ragyogott; házra, tájra ezüstport hintett, s még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában ím, megszületett a régen várt kisded. A szomszédságban akadt bölcső. Nagy Andráséktól csipkés kis paplan, s négy-öt asszony zsibongott a szobában a kis teknő körül szép koraiakban. — Jaj, de szép fiú: — Nézd csak apjuk!. .. ujjongott Rózái, míg óva mosta ... És ígyen született meg az isteni Gyermek. ..: már hogyha nálunk születhetett volna! Alföldi Géza
