Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-04-01 / 4. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA ban képzelte magát és zugva-bőgve harsogta a mennyei igazságokat, bizonyára azt hivén, hogy ma most ezek mindjárt meg is térnek. S a hatás, nevetés vagy csendes csodálkozás a felett, hogy mi lelte a tiszteletes urat, hogy úgy ordit és kipirosodik? Furcsa teremtményei ezek a fehérek, jobban mondva ezek az angolok az Istennek, fordul meg a legtöbb ember agyában ilyenkor a gondolat. Igaz, bevallom, nekem sem voltak különb gondolataim, se otthon, se Mandzsúriában olyan magasan repülő prédikációk, illetve prédikátorok felett. Ez akadály a kinai beszédben és a segítségnek egy módja van: elszakadni a mi retorikai módszerünktől. Nincs itt arra nézve hely most, hogy egy csomó példát soroljak fel arra nézve, hogy lesz a kinai beszédben “az égen”-ből “künn a mezőn”, “az ur”-ból “disznó”, a “Halál”-ból “eső” vagy “drágakő”, stb. Égő Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA A VÁD A vád súlyos volt. Gyilkosság. A fiatalember a vádlottak padján: halálsápadt. Merthogy tökéletesen ártatlan volt, de nem tudta bizonyitani. Ellene viszont hat tanú is felvonult. Az államügyész megrázó erejű vádbeszédben halált követelt annak fejére, aki embertársa életét kioltotta. Az esküdtek komor arcáról könnyű volt leolvasni a várható Ítéletet. A védelem ugyan még hátra volt, de ezek után kinek maradt volna csak a leghalványabb reménysége is? Mikor a védelem képviselője, egy nyurga, vékonypénzü fiatal ügyvéd felállott, a teremben mindenki úgy érezte, hogy az ügy már le is zárult, a fiatalember lakolni fog, tehát a formalitásoknak is eleget kell tenni. Valamennyi tanúhoz ugyanazt a kérdést tette fel: — Mivel tudják bizonyitani, hogy a vádlott, védencem, jött ki abból a házból, amelyben a gyilkosság történt? A vallomások hajszálpontosan egyeztek egymással: — Felismertük! — Éjszakának idején? — kérdezte az ügyvéd. — Igen. Gyönyörű, holdvilágos éjszaka volt és igy minden kétséget kizáróan láttuk, hogy ki volt a gyilkos. Mikor az utolsó tanú is lelépett az emelvényről, a Törvény ifjú bajnoka előbb a Bíróhoz, majd az Esküdtbiróság tagjaihoz fordult. Egy kalendáriumot mutatott fel és mindenki kiváncsi volt, hogy mit akart vele? — A tanuk valamennyien azt állították, hogy a gyilkosság éjszakáján, a holdvilág fényénél ismertek fel védencemet, akinek kezében még a véres kést is látták. Védencem viszont képtelen bizonyitani, hogy ő a kérdéses időben, ágyában édesdeden, az igaz emberek nyugodt lelkiismeretével aludt. A vád hat tanújával szemben, úgy látszik, hogy a védelemnek nincsen tanúja. Pedig van. Itt van a kezemben, ez a kalendárium! Az államügyész izgatottan ugrott fel helyéről: — Kérem a Tisztelt Biró Urat, hogy az Ügyvéd urat tiltsa el az ilyen trükköktől! A Biró leintette a felszólalót és odafordult a fiatal ügyvédhez: — Folytassa! — Tisztelt Biró Ur, Tisztelt Esküdt Urak, ez a kalendárium nem trükk, ez a kalendárium a kérlelhetlen igazság tanúja. Mert eszerint a kalendárium szerint a gyilkosság szóban- forgó éjszakáján, nemcsakhogy nem volt holdholdtölte, hanem fogyó hold, de a mondott időpontban a hold még fel sem jött az égre, tehát az egész vidéken szuroksötétség uralkodott. — A többit már szinte orditva kellett mondania, a kitört lármában, kavarodásban. Védencemet tehát, még ha ő lett volna is a gyilkos, a holdvilág fényénél felismerni nem lehetett, ha nem volt holdvilág. Kérem a tanuk letartóztatását hamistanubizonyság címén! ★ ★ ★ A vádlott könnyekkel a szemében szorongatta védője kezét, akinek lángelméje a meg nem érdemelt, biztos haláltól mentette meg. Ugyanez az ügyvéd, jóval későbben egy Nemzetet mentett meg az összeomlástól. Mert ennek az ügyvédnek a neve: Lincoln Ábrahám volt! A MOUNT EVEREST megmászására amerikai expedíció indul ez év tavaszán. A hegymászók vezetője Dr. William Unsoeld, a Nepálban működő amerikai Peace Corps vezetője, ki azelőtt filozófia tanár volt az oregoni egyetemen. Már eddig több expedícióban vett részt, úgymint a Makalu és a Karakorum megmászásában. Good luck, professor!
