Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 A TÖRTÉNELMI KÁLVINIZMUS NYOMDOKAIN: REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI ÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN REFORMÁTUS HANGSÚLLYAL III. Amint az ugart szántottuk, s igyekeztünk igazsággal vetni, rájöttünk arra, hogy “kegyelem szerint” aratunk. Nem érdem szerint. Mert az érdem bizony nem túlsók volna. A templomlátogatásunk vasárnap délelőtt kielégítő, az öregek részéről példaadó. De ki ne vallaná be, hogy a rossz idő sokakat visszatart. Sokszor hallom aztán a sóhajtásos, multbanéző emlékezést: “Tiszteletes Ur, régen olyan szépen prédikált.” Bizony lehet, hogy ez igaz is. De telnek múlnak az évek. S nekünk egymástól tanulni kell. Akik szorgalmasan olvassák Bibliájukat, tanulmányozzák a Híradójukat az évkönyveket és olvasgatják a Reformátusok Lapját azok megfogják érteni, hogy a “kegyelemben” és a jó ismeretekben növekedni kell. Egymás biztatására, kölcsönös buzdítására szükség van. Hogyan taníthatnánk meg még a fiatalokat, hogy a hétköznapi istentiszteletekre, bűnbánati imaórákra illik eljárni?! Csak személyes példaadással. Az Urvacsorázók száma hat alkalommal ebben az évben is szép: 1420. A presbitérium ebben az évben is református hithüséggel és komolysággal dolgozott. Szükségünk van azonban fegyelmezettebb gyűlés látogatásra, a presbiteri teendők öntudatos, lelkész által nem diktált, nem sugalmazott végzésére. A hitbeli nagykorúság, türelmes, épitő hitgyakorlat még mindig elérendő cél. Fiatal presbitereink még mindig gyakran mondják, hogy hát mi mit tegyünk ott, sokszor nem is értjük mit beszélnek. Pedig, pedig itt a presbiteri gyűléseken kell kiizzadni, kiélni gyülekezetünk református színezetű, biztos vezetésének módját. Református Nőegyletünk jól tartja magát. Életük bizonyság, hogy a legegyszerűbb alkalmak is lehetnek jó alkalmak református kegyességük és hittestvéri szeretetük kiélésére. A Református Keresztyén Nevelés, ifjúsági munka éledező, vállalkozó készséget mutat. A Vasárnapi Iskolánk rendjében, Ifjúsági Körünkben, erősödő Énekkarunkban már érezni lehet, legalább kezdetleges formában, sokszor tiltakozó negativ magatartásban, szüleik hitének kedves vagy nem olyan kedves emlékeit. Egy-egy ének, imádság hirdeti, hogy amit szeretettel, igazsággal vetettünk, ültettünk el gyermekeink leikébe, az bizony megfogant. Paál Gyula — Baráti Körünk, Hitelszövetkezetünk hűséges vezetői és tagjai jól munkálkodtak. ★ ★ ★ “MINDIG VOLT ÉS MINDIG LESZ ANYASZENTEGYHÁZ” Minthogy Isten eleitől fogva azt akarta, hogy üdvözüljenek az emberek és jussanak el az igazság ismeretére, azaz a hiveknek a világból elhívott, egybegyüjtött serege, akik az igaz Istent az Ige és a Szent Lélek által a Megváltó Krisztusban igazán megismerik és helyesen tisztelik, és a Krisztus által ingyen felajánlott minden áldásban hit által részesülnek! (Második Helvét Hitvallás, XVII. fejezet.) A Biblia képekben tanít az Egyházról: az Ó- testámentum is inkább leírást ad: Isten népe azok, akik az Úrhoz tartoznak. Az Uj-testá- mentum pedig igazán képekben tanít: az Egyház a Krisztus menyasszonya, Isten házanépe, Krisztus teste, Isten városa, Isten veteményes kertje, szőllője, királyi papság, Isten temploma. A Heidelbergi Káté (54. kérdés-felelet) a pre- existens Krisztushoz vezeti vissza az Egyházat: “Hiszem, hogy Isten Fia, a világ kezdeteitől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szent Lelke és Igéje által, az igaz hit egységében magának az örök életre kiválasztott gyülekezetei gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja, s hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is maradok.” — Kálvin egyszerűen tanitja, hogy az egyház azoknak a hivőknek testületé és közössége, akiket Isten eleve elrendelt az örök életre. Tehát kegyelmi eszköz az Egyház, mentő eszköz a különös kegyelem világában. De a vallásos érzés, a hit-bizalom hála az emberi szívben sokkal egyetemesebb semhogy az Egyház mentő, kegyelmi munkájához köttessék. A történelmi kálvinizmus kuyperi megfogalmazásban mindig tanította, hogy az emberi életnek igazi célja Isten dicsőségének szolgálata, mely kiterjed egész életünkre. PAÁL GYULA Dr. Harangi László (Oberlin, O.) az év első három hónapjában szolgálatot végzett Niles, Crescent, Martins Ferry gyülekezetekben s a clevelandi West Side-on. Résztvett a keleti körzet lelkészgyülésén New Yorkban január 21-én, 22-én pedig a keleti egyházmegye lelkészi gyűlésén. Január 28-án jelen volt az egyházi sajtóbizottság évi gyűlésén Cincinnati, Ohio-ban, február 4-én Ligonierban a magyar református sajtóegység tárgyalásán, március 17-én a clevelandi márciusi ünnepség magyar szónoka volt a Bethlen Teremben.
