Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor lelkipásztor misszionárius levelei Mandzsúriából XI. Vizsgáztatás A keresztelésre előkészítettek tanulnak valamelyes kátét, de mi inkább a személyes és öntudatosabb beszélgetés formáját választottuk a vizsgáztatás formájául. Pár személyes kérdés után ilyen dolgok és kérdések jönnek elő: Mióta követi az Urat? Mióta az Űré? Mit tapasztalt az életében? Miért szokott imádkozni? Hol és hogyan tesz bizonyságot arról, hogy az Űré? Ilyen és hasonló kérdéseket tettünk fel, amelyeken keresztül lelki beszélgetésbe eredtünk és igyekeztünk meggyőződni, amennyire az embernek megengedhető, hogy tényleg nem emberi érdekből, vagy valami más célból, hanem az Ur iránti szeretetből akar csatlakozni a hivek közösségéhez. így az úgynevezett vizsgáztatás testvéri beszélgetés volt, de amelyben mind a két részről nagy dolgok folytak le. Bizonyságtevés arról, amit Isten tett velünk. Elfárad az ember az örömtől, amikor egyszerű kinaiak ajkáról hall bizonyságtételt arról, hogy mit tett az Ur velük. Mert utóvégre ők egy vagy kettő vagy három évvel ezelőtt még a földre borulva mutattak be áldozatot a bálványszobornak — mert utóvégre ezelőtt egy pár éve még nem tudták, hogy mi az Isten kegyelme és szeretete . . . És micsoda öröm látni, hogy mit tett a Lélek az ő és családjuk életében. Sok közülük nem tud sokat és részletesen beszélni a Lélek dolgairól, de annyit ragyogó szemmel elmondd: Tiszteletes ur, mielőtt megtértem volna, iszákos, haragos, káromkodó, gyűlölködő ember voltam, a családomban nem volt békesség, nem volt egyetértés, a szivemben egy csomó nyugtalanság volt, de most tudom, hogy az ilyen élet bűn és köszönöm a jó Istennek, hogy a szivemben béke és csend van. Ilyenkor mi vizsgáztatni való van itt még? Az egymásiránti felelősség Egy alkalommal egy tanitónő vizsgázott két tanitványával együtt: tanitó és tanitvány az Urnák elkötelezve. Hogy a két tanitvány a tanitónő munkájának eredménye a Lélek által, nem kétséges. Az ő megtérése máris gyümölcsöt hozott. Addig, amig ő készülődött a keskeny útra, addig gondja volt másokra is. Ezt nevezem én missziói lelkületnek. S ez az egymás iránti felelősség, ez az ami nincs meg nálunk és közöttünk. Hol volnánk mi, ha egyházunk minden tagja Isten előtti felelősségnek érezné, hogy másokat is közelebb vonjon Krisztushoz. Mennyi rendelet, mennyi kérdés, mennyi beszéd válna feleslegessé. Mennyire tisztázódna sok minden, ami most nem tiszta. Mennyire világos lenne előttünk, hogy azért senyved egy-egy kis gyülekezet a szegénység miatt, mert nagyon sok gyülekezet ezreket prédái selyemzászlókra, harangokra, hogy azért vergődik millió és millió pogány az Isten nélkül, mert sok keresztyén számára az Isten Igéje nem jelent semmit. A kinai nyelv különlegességei A kinai nyelvben rengeteg szó van, amelynek egy a kiejtése, csupán a dallama nem egy és ha nem fejezi ki az ember a szót pontosan, igen könnyű a félreértése, legtöbbször nagyon is komikus formában. A kinai nyelvben a “száj” és a “bűn” megjelölésére szolgáló szók igen közel állanak egymáshoz, csupán annyi a különbség, hogy az egyiket erőteljesen röviden ejtjük ki, a másikat pedig kissé elnyújtva és a végét felcsavarintva. Eszerint a két módszer szerint az értelem is kettő. A misszionárius ezt akarta kérdezni a vizsgázó tanitónőtől: Mit gondol, Péter apostolnak volt bűne? Mivel a rosszabbik módon ejtette ki a kinai szót, a kérdésnek ez volt az értelme: Mit gondol, Péter apostolnak volt szája? A kinai nyelvben nem lehet szavalni, nem lehet rapszodikusan szinészkedni a hanggal. — Gyűlölködő szót, szeretetteljes szót ugyanazon meghatározott tónusban kell mondani, mert különben vagy nem értik meg, vagy az értelem kárára megy sok minden. Kinában szegény szónoki hatásra vadászó, dörgedelmes hangú vagy fellengős prédikáló papok tehetetlenségükben sorvadásnak indulhatnak. Természetesen a nyelv ezen jelleme következtében sok lélektani pillanat megy füstbe s az áhítatot magunk- szerinti elképzelésben nagyon nehéz megvalósítani. De nem mondom, hogy nem lehet, csu- nán az áhitatnak uj kategóriáját kell kikeresni és feltalálni. Tanúja voltam egy dörgedelmes európai prédikációnak, ahol a szónokló valahol Angliá-
