Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-01 / 3. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA tosabb mozgatóerejének a szeretetet és a hősiességet tartja. Makacs szkepticizmussal utasit vissza mindenféle igazságszolgáltatási és bosszuállási gondolatot. — “Semmi sem teheti az igazságtalanságot igazsággá, csak a kegyelem”, mondja az “A Masque of Mercy” c. munkájában. Istent alapjábanvéve egy Láthatatlan 'Valóságnak hiszi, a legteljesebb bölcsességnek, amelyhez az ember tudománya hozzá sem mérhető. A rendszeres templombaj árásnak még a gondolatától is idegenkedett, a vallásról azonban őszintén ezt vallja: “A bölcsesség feletti bölcsesség elérése felé a vallás a lélek tisztitószürője.” Amikor egy alkalommal valaki azzal vádolta, hogy nincs nagy képzelőtehetsége, a költő egy kérdéssel felelt vissza: “Azt akarod mondani, hogy nem túlzók?” Ugyanez a realista szemlélet tartja vissza attól is, hogy megpróbálja verseiben Isten terveit ACQUAINTED WITH THE NIGHT By ROBERT FROST I have been one acquainted with the night. I have walked out in rain — and back in rain. I have outwalked the furthest city light. I have looked down the saddest city lane. I have passed by the watchman on his beat And dropped my eyes, unwilling to explain. I have stood still and stopped the sound of feet When far away an interrupted cry Came over houses from another street. But not to call me back or say good-bye; And further still at an unearthly height. One luminary clock against the sky Proclaimed the time was neither wrong nor right. I have been acquainted with the night. BARÁTJA LETTEM AZ ÉJNEK FORDÍTOTTA: DR. NÉMETH KÁLMÁN Barátja lettem az Éjnek. Esős éjjel is kint sétálok. A városvégi lámpasornál is messzibb járok. Ma őrségbe ütköztem s röstelkedve magyaráztam Ki és mi üz ki folyton engem. Az űrbe meg az éjszakába . . . ? A sikátorból sikolyra figyeltem vissza . . . A sikoly nem nékem szólt, se a "Good-bye", Engem nem hivott senki vissza. A Holdat néztem újból, az égi ébresztő órát Valami álmos Angyal verte le A számlapját és a mutatóját. Az én időm mutatja mégis az Égen, Nem mondja, hogy minden jó volt De azt se, hogy minden rossz volt a földi téren. ★ ★ ★ Barátja lettem az Égnek. emberi módon magyarázni. Nem érdeklik az utópiák. Bölcsessége elfogad annyit, amennyit látván-hallván- érezvén megérthet az Úristen munkáiból és nem kutatja a lehetetlent. Haláláig fiatalos lelkesedéssel tanulmányozta a tudomány legújabb felfedezéseit, sohasem ismerte el azonban azoknak világirányitó szerepét. Istent valami ótestamentombeli hittel fogadja el, nem is annyira hiszi, mint inkább “féli”, mert erősnek és hatalmasnak tapasztalta meg. Hangja tele van szerénységgel és őszinte kételkedéssel, hogy amit majd ő felmutathat az Úristen előtt, az mind kevés lesz. Our sacrifice, the best we have to offer, And not our worst nor second best, our best, Our very best, our lives laid down like Jonah’s, Our lives laid down in war and peace, may not Be found acceptable in Heaven’s sight. Más szavakkal: Az ember erkölcsi ereje és hősiessége abban rejlik, hogy kicsinységének a tudatában él és ennek ellenére is igyekszik, kitart és tovább megy. A javarészben autodidakta farmer-költő művészi útját sokfajta építő kilométerkő jelzi. Egész életében tanult. Akiket példaképül állított maga elé, megegyeznek két jellembeli tulajdonságban: mertek kockázatot vállalni valami nemes ügyért és nem vágytak diktátorságra. Ilyen volt szemében többek között George Washington, “a nagyok legnagyobbika”; a rómaiak Cato-ja, akinek cselekedetei morális motívumokból fakadtak és Nehémiás próféta a Szent- irásból, akinek áldozatvállalását mindig az őszinte csodálat hangján emlegette. Robert Frost költészete Horatius és Wordsworth “pastoral” iskoláját követi, technikai kivitelezése pedig sokszor Robert Browning-hatást mutat. Intelligens, művészi hajlamú skót édesanyja hangja Burns és Scott verseivel összecsengve kisérte gyermekkorától kezdve egész életén át. Nagyon sokat olvasott s nagyon sok idézetet használt szellemes, humoros előadásaiban és közvetlen, baráti beszélgetései alkalmával. Szigorú fegyelmezettségre a nagy klasszikusok, választékosságra és ízlésre viszont saját belső ösztöne és a Viktória korabeli Írók egypár nemes alakja tanították. Sokszor hallottuk már azt a hasonlatot, hogy Amerika, az igazi amerikai szellem illusztrálására nem találhatunk megfelelőbb személyt, mint Robert Frostot. Nem is éppen azért, amit irt — hiszen témáinak skálája univerzális méretű — hanem azért, ami és aki ő személy szerint volt. Milyen volt? Kísérletező, konzervatív, romantikus, naturalista, hivő, kételkedő, pragmatikus, idealista, kiváncsi, hagyományokat tisztelő, szellemesen humoros, fegyelmezetten komoly, szerény és bátorkiállásu. Végül: kendőzetlen, jószándéku, játszani tudó és játszani szerető — gyermek. Ki hinné, hogy annyi nehézség, családi tragédia és gyász volt az életében?! Robert Frost meg tudta őrizni jellemét, erejét és színét korának különböző forgószeleivel szemben és helyt tudott állni, szerény tudott maradni személyes tragédiái közepette is. Nem szórakozott, nem pihent meg csak néha és akkor is csak egy-egy percre a sötét és mély fenyvesek tövében. Mindig tovább ment, mindig sietett. Várta a munka, a kötelesség, ígéreteknek kellett eleget tennie. Bölcsességének titka lett életének legnagyobb tanulsága is a számunkra: Felismerte és elfogadta az ember kicsiny voltát. Hogyan is ismerhetné meg az
