Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-02-01 / 2. szám
? és-SZÓRAKOZTATÓ * OLVASMÁNYOK ^ ARCKÉPEK: Gárdonyi Géza A század végén megindult realista áramlat egyik magyar iró-képviselője, Gárdonyi Géza, 100 évvel ezelőtt, 1863-ban született. Gárdonyit nem annyira müveinek tartalma, mint inkább stílusa és előadásmódja teszi realistává. írói módszerének egyik eszköze az, hogy az események hátteréül a hétköznapi valóság egy darabját mutatja be apró, élesen megfigyelhető vonásokban. Szeme valóságos tükör, amely semmit sem merit a képzeletből. Másik eszköze a cselekménynek apró időbeli mozzanatokra való felbontása. Előadásában egy-egy esemény pontosan meglátott részletek összefüggő sorává válik. A realizmus azonban csak külső megjelenése Gárdonyi Géza művészetének. Egy mély lelkierő áll mögötte, amely elbeszélő müveiben burkoltan, kis vallomásaiban pedig nyíltan is megmutatkozik s ez a magyarázata annak, hogy Gárdonyi más utakra tért, mint a legtöbb realista iró. Ez a mély erő: Gárdonyi hite egy anyagfeletti világban. Abban az időben, amikor Gárdonyi a férfikorba ért, a klasszikus világnézet már bomladozóban volt. A kor Írói, tudósai a világban csak anyagot, fizikai és kémiai folyamatokat láttak, az emberben pedig csak nyers ösztönöket és szenvedélyeket. Gárdonyi az első jelentős szépiró Magyarországon, aki a realizmust, a valóság pontos átélését egybe tudta kapcsolni a lélekbe vetett hittel. Ez a hit különös módon olvadt össze Gárdonyi egyéniségében a realitás szere- tetével. Nem arra vitte rá, hogy elszakadjon a valóságtól, hanem arra ösztönözte, hogy a való életben az egyszerűséget, a közvetlen, bensőséges, természetes életet keresse. Érdeklődése a valóságnak azokra a GEORGE HERBERT: TEMPLOMABLAK VAS ISTVÁN FORDÍTÁSA Örök igédet hogy hirdetheti az ember? Csak repedt üveg. Uram, a te kegyelmed ad neki fényes és transzcendens helyet: templomod ablaka lehet. Csak amikor magadat az üvegre fested és életed süt át a szentbeszéden, úgy nyer növekedve tüzet és szint és glóriát a gyöngeség és tompaság. Doktrína s élet, ritka keverék, színnel a fény, erőt ez ad. Csillog s enyész az, ami csak beszéd, és felfogja a szavakat a fül, de nem az öntudat. területeire irányult, ahol az anyag és a lélek találkozik, ahol az élet egy-egy apró mozzanatában meg lehet figyelni a lélek megmozdulását. Ilyen terület számára először is a természet. Beleéli magát a természetbe. Növényben, bogárban, az állati és növényi élet száz apró mozzanatában fölfedezi azt a célszerűséget és azt a szépséget, amely túlmutat az anyagi világon. Másik területe: a gyermek, a harmadik: a nép. Különösen itt mutatkozik meg egyéniségének mindkét oldala. Reális szemmel nézi a népet, tehát meglátja benne a nyerset, a rosszat, az ösztönöset is. Mégis vonzódik a néphez, mert ezeken túl a romlatlan, egyszerű lelket is látja benne. Kitűnő arcképeket, életképeket rajzolt a magyar nép jellegzetes alakjairól, éles szemmel vette észre bennük az örökemberi és a különleges faji vonásokat egyaránt. Bámulatraméltó pontossággal eltanulta beszédmódjukat s az ebben megnyilvánuló sajátos, talpraesett paraszti észjárást. Gárdonyi negyedik jellemző területe: a magyar múlt. Ezt is a realista szemével nézi, a legnagyobb költői hitelességre törekszik. Aprólékos, mozzanatokrabontó módszerrel támasztja fel egy-egy elmúlt kor emberének hétköznapi életét. Háttérül azonban nem a múlt embereit, hanem inkább a maga egyszerű, bensőséges embertípusát állítja. Gárdonyi Géza tanítónak indult. Három évig tanitóskodott is különböző dunántúli községekben. Kisebb elbeszéléseivel már fiatalon magára vonta a figyelmet, aminek a következtében abbahagyta a tanítást: előbb vidéken, aztán Pesten lett újságíró. Ezt se folytatta sokáig. Amikor irói pályáját megalapozta, lelke hajlamát követte, elhagyta a nagyvárost és visszavonult Egerbe. Ott is halt meg 1922-ben. Mindvégig csöndes megnyugvással szemlélte az életet és szeretettel fordult a szenvedők és a gyengék felé. Hitt abban, hogy még a szenvedésünknek is van értelme: “Ahányszor sírunk, a lelkünk utána tisztább, nemesebb, jobban megértjük és megbecsüljük egymást”, Írja egyik munkájában. Gárdonyi Géza életművének nagy jelentősége abban rejlik, hogy szembefordult kora anyagias világnézetével és közelebb hozta irodalmunkat a magyar élet valóságához és a magyar múlthoz. Történelmi regényei közül legismertebbek: Egri csillagok, A láthatatlan ember és Isten rabjai; társadalmi regényei és novelláskötetei közül pedig: Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes, Szunyoghy Miatyánkja, Két katicabogár stb. Költeményeket és színdarabokat is irt. Az alább közölt három gondolat idézet Gárdonyi Géza vallomásaiból. Gárdonyi vallomásaiból Magyar vagyok, tehát magyaroknak magyarul kell Írnom; az irodalom pedig nem parádé, hanem szol-
