Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)
1963-01-01 / 1. szám
20 REFORMÁTUSOK LAPJA karját keresztbefonva kevély daccal fordul szemközt a tomboló tömeggel: — Hát úgy? No megválik, hogy ki itt az ur! A padokból vörös-lila arccal tódulnak ki a nemes urak — a gyermek megrettenve húzódik apja felé — s Wesselényi dölyfős mozdulatlanul áll a feléje kavargó orkánban. Egy bömbölő hang vág utat ekkor magának: — Ki vele! — Ki vele! — kapja fel a szót a báró kihivó nyugalmától nekivadult nemesség. — Ki vele! — ordítja az egész terem, forgók, obglárok villámlanak, kardot csapkodó indulattal zúdulnak feléjük a feldühödött urak, hogy a kis Wesselényi elfehéredik belé. — Vessük ki! Az ablakon! — Ne bántsák! — riad a gyermek ijedt kiáltása. — Az ablakon! — harsog közvetlen közelről a szilaj fenyegetés. — Ne bántsák! — rimánkodik a megrémült fiú. — Bátyám! — kiáltja elébük vetve magát és mentéjét fogja, karjába kapaszkodik a támadóknak. — Megálljon! Bátyám! Ne bántsa! De kitörődött egy gyermek rémületével, amikor felszabadult férfi indulatok mérkőznek. A vármegye tekintélye van szóban itt. — Dobjuk ki! — Egy kemény kéz ellóditja a belékapaszkodott gyermeket s a pecsétgyürüs nagy férfi öklök kinyúlnak Wesselényi felé. A gyermek megtántorodik. S abban a percben eltűnik arcáról a sápadtság, nehéz, sötét Wesselényi vér ömlik el azon, kirántja kardját s egy ugrással Wesselényi előtt terem. — Aki apám ellen egy lépést mer tenni még, azt keresztül döföm! — Hohó! Mi az öcsém! No nézd a kölyket! — Hanem a gyermekkar a vivóleckék gyakorlott mozdulatával villámgyors félkört hasit maga körül. — Kibédi uram kardja az ütéstől a levegőbe csapódik, s ahogy a kemény kis ökölben megáll az acél — az több, mint fenyegetés — az már bizonyosság. Egy rebbenésnyi csend támad, ahogy megtorpannak az izzó, elszánt fiú előtt. Száz nekivadult magyar — egy gyermek előtt. Aztán valaki elneveti magát. A lángoló gyermekarcról valami csodálatos derű és fény vetődik az indulatrángatta férfi arcokra — mások is nevetni kezdenek — a csuda tudja, hogy mi is volt a sérelmes itt! Egy roppant férfi kéz, Farkas Lázáré, csak neki van ilyen óriási marka, derékon fogja a gyermeket és magasra emeli az urak feje fölé. — Nohát: vivát! — kérdi mennydörgő hangján, éppúgy, ahogy az előbb azt harsogta: “Vessük ki!'’ — Úgy van, vivát! — csattannak fel a nemes urak és kézről kézre, adva összeölelgetik a kis Wesselényit. A napsugár valami fényesbe botlik ott künn és megszikrázik a téren — ott, ahol száz év múlva a nagy Wesselényi szobra fog állani majd. G. M. A myvespatc AZ ÉLŐ BIBLIA Újszerű angolnyel vü hanglemezsorozat került a piacra az elmúlt ősszel. Az album neve: The Living Bible. (Az Élő Biblia.) Mondhatnék: a vallásközi béke és megértés jegyét viseli. Hogy az elgondolás eszmei felhangjaiban ilyesmi cseng- bong, mi sem bizonyítja jobban mint hogy az ajánló tekintélyes egyházi kiválóságok sorában ott találjuk a yorki érsek, a londoni főrabbi és Dr. Billy Graham neveit. Ez önmagában nemcsak megnyugtató, de manapság egyenesen vonzó jelenség. Másik megnyerő vonása a lemezsorozatnak: Sir Laurence Olivier. Az ő művészi felolvasásában szólal meg az ótestamentumi szöveg. Telve a magasztos mélységektől a mérhetetlen magasságokig hullámzó biblikus világ kisugárzásaival. A kisérő muzsika rajza és stílusos hangszőttese fölött Sir Laurence szövege megmarad a rangsorban valóságos vezérszólamnak mindvégig. És ez talán a legmegnyugtatóbb a mai hallgató szempontjából. — Egyrészt időszerűen összefoglaló értelmet ad a héber elemek túlsúlya mellett is a szöveg és a hangokba vetítés formai sokszólamuságának, ami az egyházi jellegű zenei megnyilatkozások síkján még mindig a rokonszenves puritán egyszerűségre mutat vissza. A másik oldalon talán éppen ennek az egyszerűségnek önkénytelen felszínen tartása segiti a hallgatót, hogy a maga igénye szerint (időszerű szólammal élve) sikerrel “absztrahálja”, azaz elvonatkoztassa a Broadway-vidéki bársony és plüssel párnázott hangulatkereskedelmi cégek szokványos kirakati formáitól. Ezt igy is fogalmazhatnánk: előbb hallgassák meg a sorozatot ... jól és szépen szól az önmagáért és a tartalomért, ami benne és mögötte él. És csak aztán nézzenek a “külsőre”, amely igazán pompás. Kétség nem férhet hozzá. Ragyogó fehér bőrszövetkötésben jelent meg a tucatnyi lemez. A címlapon arany betűk hirdetik: His Master’s Voice. Minden lemezhez teljes szöveg és gazdag, művészi illusztráció tartozik. Az Élő Biblia: újszerű, érdekes és értékes. A pazar külső forma nem mindenkit zavar. — (L. A.) HÉT ÉVSZÁZAD MAGYAR KÖLTÉSZETE HANGLEMEZEN A magyarországi Állami Hanglemez Vállalat kiadásában nem régen jelent meg négy hanglemezen hét évszázad magyar költészetének antológiája “A magyar lira gyöngyszemei” cimmel. A közel négy órás irodalmi műsorban 78 vers szerepel. Megtalálhatók: János Pannonius, Balassi Bálint, Batsányi János, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Szép Ernő, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Gábor Andor és József Attila versei. A költeményeket Básti Lajos, Gobbi Hilda, Sennyei Vera, Benkő Gyula, Gábor Miklós és több más ismert előadóművész szavalja. AZ IGAZSÁGKERESÉSRŐL “Ha igazán szeretjük az igazságot, mindig izgatni fog bennünket annak megtudása, hogy a velünk ellenkező nézetüeket vájjon mi vezette rá erre az ellenkező nézetre. Akkor majd el kezdünk gyanakodni, hogy az ő meggyőződésbeli makacsságuk talán valami olyan dolognak a meglátásából ered, amit mi nem láttunk meg és akkor majd arra fogunk törekedni, hogy az igazságnak azt a darabját, amelyet mi fedeztünk fel, kiegészítsük az igazságnak az ő általuk felfedezett darabjával.” — Spencer.
