Reformátusok Lapja, 1963 (64. évfolyam, 1-9. szám)

1963-08-01 / 7. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA UJ VETÉS A RÉGI BARÁZDÁBA Irta: Nt. Csutoros István Első Magyar Presbiteriánus Egyház lelkipásztora Cleveland, Ohio Az elmúlt XIX. évszázad utolsó harmadá­ban az Amerikába vándorolt kálvinista magyarok száma annyira növekedett, hogy az ősi hitben való megtartásuk érdekében szükségessé vált számukra a magyar református egyház-szervezet kiépitése. Ezt a sok nehézséggel, küzdelmes fáradtsággal járó pionir munkát a cél és fela­dat magasztosságától áthatott lelkületű, magyar- országi lelkészek vállalták. Mint jó pásztorok, utánajöttek a soha sem könnyű magyar sors rendeléséből Amerika földjén szétszóródott nyáj­nak, akiokba terelték: egyházközségekbe szervez­ték őket. Minthogy az egymástóli nagy távolságokat ma már percek, órák alatt, valósággal felfaló “kare”-ról az uj bevándorlóknak az időkben még csak álmodni sem lehetett, a személyes találkozások, összejövetelek, mondhatni, lehetet­lenek voltak. Ennek, a megerősödés és tovább­fejlődés útjában álló nehézségnek áthidalására egyetlen lehetőség volt: a szellemi kapcsolat megteremtése az Írott szó utján. Ez a felismerés késztette a pionir lelké­szeket az Amerikai Magyar Reformátusok Lap­jának életrehivására. És 1900. évben, a minden kezdet rögös utján elindult a lap. Alapításának és megerősitésének érdeme Nt. Harsanyi Sándor, Dr. Kalassay Sándor, Dr. Csutoros Elek lelké­szeket illeti és azokat az érdemes lelkipásztor társaikat, akik a megkezdett munkát folytatták és fejlesztették, amihez a módot és lehetőséget a fiatal egyházközségek tagjainak áldozatos anyagi támogatása adta meg. E magyar református egyházilap-alapitás Istennek tetsző üdvösségét bizonyitja egyházi életünk kiterebélyesedése: a kezdetben alig egynéhány tagból alakult egyházközségek ma már számos helyen az ezret is túlhaladó tag­létszáma; érdemeit gyarló emberi szónál kü­lönbül méltatja és messzebbhangzóan hirdeti a már százra tehető magyar templom harangjá­nak magyar kálvinistákat hivogató, megerősö­dött hangja. A Lapot annak idején elindító szükségesség: az összetartás erejének igénylése ma is fennáll, sőt fokozódott, mert a természetes kezdeti ne­hézségek helyébe újabbak és veszedelmesebbek támadtak. Az egész keresztyénséget fenyegető atheizmus megkezdte döntő támadását és alat­tomos férgek rágjak az amerikai kálvinista tölgy gyökereit is és aggasztó vihar tépdesi koronáját. A Magyar Egyházkerület átvette a Lap kiadását. A testvér-egyházközösség, a Presby­terian egyház képviselőjével értekezletet tartott ez ügyben. Bár mindkét egyházi főhatóságnak van igen termékeny és színvonalas angol nyelvű iratterjesztése és ezeknek második és harmadik generációs tagjainak előfizető-olvasói is — de a régi és uj magyar bevándorlók számára ezek nem pótolhatják a magyar egyházilapot. Tehát nem uj lap megindításáról van szó, hanem a régi folytatásáról — ugyanazon név alatt, a régi célkitűzéssel, azonos szellemben és formában. Próbáljad ki — támogassad a Lapot és olvasgassad. Fontos a magyar egyházi lap azok számára is, akik idegen ajkúak között elszige­telten élnek, vagy várostól távol, tanyákon laknak s ezért nem járhatnak magyar temp­lomba. Úgyszintén az ágyhoz kötött, vagy a házon kivüli jövés-menésben gátolt betegeknek; ezeknek valósággal életszükséglet. Ezt a célt is hiven szolgája az egyházi lap; ne sajnálja hát senki — nem is annyira a lap­tól, de inkább a saját maga érdekében — az évi $2.50 előfizetési dijat. Szükség van a lapra a “Nyelvében él a nemzet” örök igazsága alap­ján is — melynek fokozott a jelentősége éppen a mai időkben, mikor a háború vihara oldott kéveként szórta fiainkat a nekünk testvértelen, idegen nagyvilágba. A magyar nyelv életben maradását is hiven és eredményesen szolgája a lap. Lap-alapitó és fenntartó elődeinknek sok nehézség árán szüzföldet kellett megmunkálniok; de kévésükből sokat áldozva megállták a he­lyüket s gazdag örökséget hagytak ránk. Legye­nek áldottak a még élők s az eltávozottak haló poraikban. Mennyivel könnyebb kell legyen nekünk, akiknek munkáját már feltört és dúsan termőnek bizonyult föld barázdái várják. Erő­sen közel az őszi szántás-vetés ideje; a tarlók várják a munkáskezeket; ezért ezzel a szám­mal mi is újból megindítjuk a Lapot. A szerkesztők és munkatársaik szolgáltatják a szellemi-vetőmagot — lelkésztársainké a lelki­talaj előkészítésének, majd abba a jó mag, lapunk magyar betűi elvetésének magasztos fel­adata — és valamennyi hittestvérünk, egyház tagunké a vetést gondozó, kalakas munkában való részvétel kötelezettsége. És ha mi, össze­fogva mindvalahányan, az Ur igazsága szerint mérlegelve lehetőségeinket — áldozunk az üd­vös célra, ha Tsten híveihez méltó hűséggel szolgálunk az Ő gazdaságában, akkor részesei is leszünk az aratásnak. Kövessük áldozatkész elődeink példáját s ne essünk áldozatává a jólét veszedelmének: a közönyösségnek. Rajtunk, rajtad múlik, testvérem, hogv uga­ron ne maradion a barázda — el ne némuljon Amerika földjén a magyar szó s a magyar harang. És hogy ki ne aludjon a magyar- lélek benned és utódaidban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom