Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA az ő szerkesztésében jelent meg az “AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA” — “Istenhez könyörögve benne a lapnak már tátongó sirjából való feltámadásáért!” A lapot a Belmissziói Tanács — elnökségem alatt pedig — a Magyar Egyházkerület szolgálatába állította. így nem csoda, ha az Apportionment 9 százalékról 48 és fél százalékra emelkedett! Megirta és kiadta (1940-41-ben) a 25, 40, 50, 100 és 350 éves “JUBILEUMI EMLÉK- KÖNYV”-et, mely mellé még a Magyar Biblia megjelenésének 350-ik, az amerikai magyar református egyházi élet elkezdésének 50-ik és az “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” megindításának 40-ik évfordulóját tette. Ez a könyv a legnagyobb terjedelmű könyv, amit Amerikában magyar reformátusok valaha kiadtak. Tartalmáról vezetőink mind a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. Mint valami tükörben, benne látható addig végzett egyházi munkánk minden ágának leirása; emellett a Magyar Biblia ismertetése; összes gyülekezeteink addig való története — lelkészeinkével együtt; külön felsorolásban az eddig meghalt lelkészeink élettörténete is. Mindezeket 333 kép illusztrálja. Tiz évvel később az Evangéliumi és Református Egyház “MESSENGER” cimü angol lapjában irta meg az amerikai magyar református egyházi munka ismertetését, ugyanott közölve (1951-ben) az első országos térképet, ami amerikai magyar református gyülekezeteinkről bárhol is megjelent. Dr. Tóth Sándor pontos távlatból látta elhivatásának “rettentő” felelősségét. Számára a “Reformátusok Lapja” szerkesztésének ideje nem volt egyszerű magánélet, hanem “páratlanul rendkívüli eseményekben gazdag közéleti pályafutás!” Nincs egyetlen lelkipásztor Amerikában, aki annyi cikket, jegyzőkönyvet, jelentést, beadványt, kérvény, dolgozatot, határozati javaslatot, kiáltványt és levelet irt volna, mint Dr. Tóth Sándor. Ő szeretett és tudott szépen írni! Az Írás olyan szükséglet volt számára, “mint a muzsikusnak a fütyürészés.” írásait a Biblia zamatja járta át! Ezekben a sorokban inkább adatókat soroltam fel. Dr. Tóth Sándor szerkesztői és irói munkásságát méltatni fogja nemcsak ez, hanem az utánunk következő nemzedék is. Istennek adunk hálát életéért, talentumaiért és fáradságot nem ismerő munkásságáért! Most pedig még egyszer átadjuk a tollat a szerkesztőnek és Írónak a kezébe, aki a “Reformátusok Lapja” 1959 junius 15-iki számában igy szól és búcsúzik tőlünk: “Köszönöm, Testvéreim, hozzám való jóságtokat! És ha talán ti sem láthatnátok többé az én orcámat, kérlek, hogy úgy emlékezzetek reám, mint aki nagyon és igazán szerettelek mindyájatokat és aki most is “ajánllak titeket Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet titeket és adhat néktek örökséget mind a megszenteltek között.” DR. BÖSZÖRMÉNYI M. ISTVÁN DR. ALEXANDER TÓTH It was with a feeling of sadness and regret that I received the report that Dr. Alexander Toth had been taken from our dist by death on February 10. We all realise that our Church has lost a sincere, devoted and faithful leader whose many contributions made the life of our denomination richer and more purposeful. He was a devout Christian, and his scholarly manner and- education were always reflected in his many services to his Church. It is difficult to pay a fitting tribute to him in a few words. It was my privilege to be associated with Dr. Toth during the past years when he was the editor of the Reformátusok Lapja. There were many meetings of the General Council and Board of Business Management where I had the opportunity to learn to know him well. From the beginning, I was always impressed by his kind and genial spirit. Even if at times circumstances were such that would have justified him for being depressed and discouraged, he was always cheerful and ever respectful and understanding concerning the opinion of others. He offered his warm personal friendship to any who would accept. 1 feel that the words of Paul, “This one thing I do”, characterized his life. His Evangelical and Reformed Church, and the special manner in which he served his people of the Magyar Synod were ever near to his heart and his chief concern. For them, no sacrifice of time or ability was too much, nor any labor too great. Thoughts of self were never evident in his work, and his chief desire at all times was to be of service to others. Those who knew him will always cheerfully and gratefully remember him and his work. Our own lives have become richer for having worked with this humble servant of God. “He rests from his labors, and his good works do follow after him.” DR. ROBERT C. KIEME
