Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Dr. Havadtőy Sándor: HUSVÉT A húsvéti történet a legszebb esemény, melyet valaha is hallottunk, de a legnehezebb, ha arról Írnunk kell . Talán azért van ez igy, mert hiányzik belőlünk a húsvéti hangulat és élet. A tanítványoknak, kik a Krisztus feltámadását átélték, nem volt ilyen nehézségük. A látottak és hallottak alapján egyszerűen nem tehettek mást, minthogy elmondják szóban és írásban mindenkinek azt, ami husvét- kor történt. Megértették a kereszthalál fájdalmának a titkát és hitet tettek a feltámadt Krisztusról. Megsejtették, hogy valami olyan uj dolog tört be a világba, mely már mindeneknek előtte létezett ugyan, de ami most lett nyilvánvalóvá először az emberiség életében: Az Isten örökkévaló élete és hatalma felragyogott a kegyetlen és reménytelen földön. Két rendkívüli esemény világított erre. Az első volt az üres sir. Nem csak a tanítványok győződtek meg erről, hanem még a Jézus ellenségei, a zsidók és a rómaiak is, kik mindennek gondosan a végére jártak. A főpapok a számukra kellemetlen körülményt egy körlevéllel próbálják ellensúlyozni mondván, hogy a tanítványok bizonyára ellopták a holttestet. Főként a rómaiaktól tartottak, akik akaratuk ellenére egyeztek bele a Jézus keresztrefeszitésébe. Még kiderül, hogy ártatlan vért ontottak! A tanítványok, kik a legilletékesebbek e tekintetben, különösen pedig János a szeretett tanítvány, arról tesznek bizonyságot, hogy az üres sir a Krisztus feltámadásáról beszél. Jánosra az üres sírnak a megpillantása olyan mély hatást tesz, hogy úgy értelmezi, mint a húsvéti hit legbiztosabb alapját, noha addig még csak eszébe sem jut, amit maga Jézus mondott és amiről az írások szóltak, hogy fel kell támadnia a halálból. Pál az üres sirt analógiába állítja a páska ünnep sorrendjével: Megöletett a páska ünnep előestéjén, mint az ünnepi vacsorára szánt bárány, feltámadott a páska ünnep második napján, az első gyümölcs ünnepén, mint aki első gyümölcse lett a feltámadásnak. Az üres sir üzenetét alátámasztja a második rendkívüli esemény — Krisztus megjelenéseinek a sorozata. Először magdalai Máriának jelenik meg a negyedik evangélium leírása szerint. Az első keresztyének igyekeztek elhallgatni ezt a találkozást, mert az akkori idők törvénye és szokása szerint a nők tanúsága nem volt hiteles. Ez a tény is élő bizonyítéka annak, hogy Jézus megjelenésének történetei nem a minden áron való bizonygatás koholmányai, hanem történeti valóságok, melyeket a tanítványok kénytelenek elmondani és leírni. Jézus aztán találkozik Péterrel, Jakabbal, ki testvére volt, a tanítványokkal és a hívők egész sokaságával. Megjelenéseivel mindig egy-egy fontos üzenetet kíván közölni szeretteivel. A megvetett és lenézett Máriának azért jelenik meg, hogy megmutassa jóságát, Péternek, hogy megbocsásson és a gyülekezet pásztorává tegye, Tamásnak, hogy higyjen és ne legyen hitetlen, a tizenkettőnek pedig, hogy kiadja a parancsot — kereszteljetek meg és tegyetek tanítványokká minden népet. Krisztus olyan közel jön hozzájuk, hogy velük együtt eszik és iszik és engedi, hogy megérintsék sebeinek helyét. De a test, melyben Krisztus közöttük jár, már egy uj, az örökkévalóság emberi ésszel fel nem fogható és meg nem magyarázható teste. Krisztus feltámadása egészen más, mint a Lázár, vagy a naini özvegy fiának a feltámasztása. Mig ezek felébresztése a gyógyítás kategóriájába esik, Krisztus feltámadásában az Isten örökkévaló élete és hatalma lesz nyilvánvalóvá. A tavaszi megújhodáshoz sem hasonlítható, amint azt sokan gondolják, mert Krisztus élete az egészen uj, soha nem változó élet, mely eddig rejtve volt. Nem csak azért hiszünk Krisztusban, mert igaznak fogadjuk el a feltámadásának történeteit, hanem mert életnek ura, halálnak legyőzője, mert él és uralkodik. Igazán csak akkor tudunk hinni a húsvéti feltámadásban, ha előbb megbékülünk vele, engedelmeskedünk neki és engedjük, hogy ujjáteremtsen. Hogyne támadt volna fel, mikor megbocsátja vétkeinket és keblére ölel, mint tékozló fiukat! Hogyne tudnánk, hogy a Megváltónk él, mikor egy halott nem tud megvigasztali és megbékéltetni. De mennyire tudjuk, hogy feltámadott, mikor irgalma végigcsordul rajtunk nap, mint nap. Péter első levele ezt úgy fejezi ki, hogy az Isten “az ő nagy irgalmassága szerint ujjá- szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által.” Ez
