Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Az efézusiakhoz küldött levél 4. részének 11-13. verseiben azt olvassuk, hogy . ő adott egyeseket apostolokul, egyeseket prófétákul, egyeseket evangélistákul, egyeseket pedig pásztorokul és tanitókul a szentek töké- letesitése végett szolgálat munkájára, a Krisztus testének épitésére, mig valamennyien eljutunk a hitnek s az Isten Fia megismerésének egységére, teljes férfiasságra, a Krisztus teljességéhez mért nagykorúság mértékére.” Ezekben a versekben tehát arról beszél a levél Írója, hogy micsoda helye van a különböző rendkívüli szolgálatoknak az egyházban. Azt állítja, hogy a próféták és evangélisták és a pásztorok és a tanítók Isten ajándékai az egyházhoz. Ilyen ajándék volt Dr. Tóth Sándor is, aki az úttörő lelkészek egyike volt s vele a század első tizedének vándorpapja szállt sirba! Mi, akik közelebbről ismertük életét, tudjuk, hogy nevelni, tanítani szeretett volna. Tanitó-mester akart lenni! Amikor feleségével együtt 1909 szeptember havában Amerikába érkezett, az volt a reménysége, hogy angolul is megtanul és akkor “a három külföldi nyelv ismerete alapján majd csak meghívják valamelyik hazai theológiai szemináriumba tanítani.” Isten végzése más volt felőle, de azért 1922-től 1936-ig magyar tanár volt Lancasterben! Dr. Tóth Sándor “szüleitől tudta meg, hogy gyermekkorában, mikor a pesti part egyik bérelt lakásából fent a negyedik emelet ablakából a dunai hajókat nézte, kijelentette, hogy vagy hajóskapitány lesz, vagy iróujság.” Az amerikai magyar református egyházi életünk hajójának valóban többször állt a kapitányi hidján! De dacára annak, hogy kitűnő lelki- pásztor, egyházi szónok, református theológus, tanító, tanár, szervező és vezető egyéniség volt, mégis “iróujság” lett belőle. Már kis diák korában gyönyörű dolgozatokat irt. Később pályadijakat nyert. A genfi egyetem theológiáján történelmi kutatásokkal foglalkozott s az ott talált fontos kéziratokat a Magyar Tudományos Akadémia adta ki. — Ugyancsak Genfben gyűjtött össze adatokat a Svájcban tanult magyar diákok életéről, amiről egy 250 oldalas munkát irt. Ezt a fontos — saját kezével irt — történelmi értékű munkát ma is Genfben őrzik a Claparede család értékes hagyatékai között. Dr. Krüzsély József genfi református lelkésszel szerettük volna 1959-ben ezt a müvet magyar, angol és francia nvelven kiadni. Úgy tudom, hogy a Magyar Egyházkerület kész tenni ez ügyben valamit és ajánlatokat — a kivitelre — köszönettel fogad a Kerületi Tanács. Dr. Tóth Sándort személyesen, névszerint és írásaiból mindenfelé ismerték. Ő lett az Amerikába sodródott magyar reformátusok írója, atyja és barátja. O volt kortársai, de az uj nemzedék tagjai között is az egyik legmozgékonyabb és legtöbbet dolgozó egyházi ember. Az első amerikai írása a tonawandai magyarokhoz kiküldött körlevél volt, melynek eredménye a North Tonawanda-i templom lett. A Nyugati Egyházmegyének 1911-től 1922-ig volt jegyzője. Megindította az első nyomtatott gyülekezeti lapot Amerikában “A MI ÉLETÜNK” címén. Ugyancsak ő lett szerkesztője a “JÓ EGÉSZSÉG” cimü lapnak is. Négy éven keresztül a “SZABADSÁG” cimü napilapnak volt a munkatársa. 1917-ben megírta és kiadta a “REFORMÁTUS KÁTÉ”-t, melyről a szakértők azt írták, hogy “magyar nyelven ez a káté a legteljesebb összefoglalása a magyar református hitnek.” Mint a “BETHESDA LELKÉSZI KÖR”-nek a tagja szintén számos vallásos elmélkedést és kiadványt irt. Úgyszintén rengeteg leckét és tanításhoz szükséges anyagot irt a 350 növendékből álló vasárnapi iskolája és a 650 gyermekből álló nyári magyar iskolája részére Clevelandban. Karcagon és a budapesti Kálvin-téren meg Kőbányán tartott prédikációit Takaró Géza — akkor még kőbányai — lelkész szép előszavával adta ki “A CSONKA TÖRZS JÖVŐJE” cimü könyvben. Magyarországi látogatásának másik emléke volt a “HALLELUJA” énekeskönyv kiadása, amihez a Bethesda Lelkészi Kör meg a clevelandi első egyház vasárnapi iskolája általa küldött 50,000 korona adományt. Mint lancasteri tanár “nyomtatványokkal, pamf letekkel, körlevelekkel is terjesztette a jó hirt.” — Majd szerkesztette és kiadta a “LANCASTERI LEVELEK”-et és állandóan cikkezett úgy az egyházi, mint a világi lapokban. Lefordította magyarra és kiadta az Egyház uj alkotmányát és törvényeit. — A Magyar Egyházkerület és a négy egyházmegye szabályzatát is ő készítette el. Mint magyar titkár megindította az “ISTEN MUNKATÁRSAI” cimü kiadványt az elöljárók és presbiterek részére. A “PÁSZTORTÜZEK” cimü szakközlönyt pedig a lelkészek számára. Ágoston Sándor püspök — a régi latin költőt idézve — ércnél maradandóbb emléknek nevezte. Mint magyar református lelkipásztor, tanár és titkár sokat irt! Az “iróujság” gondolata nem hagyta nyugodni és 1933 nagypéntekjén DR. TÓTH SÁNDOR, a szerkesztő és iróember
