Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-04-01 / 4. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA DR. TÓTH SÁNDOR, A TANÁR Dr. Tóth Sándor hosszú, tevékeny és sokoldalú élet-pályájával szilárdan és feledhetetlenül beirta nevét és emlékét az amerikai magyar re- formátusság történetébe és életébe. Azonban való- szinü, hogy a lancasteri Franklin and Marshall College-ban és a Szemináriumban teljesített tizennégy évi tanári működése legnyomatékosabban és hathatósabban marad meg diákjai életében s bizonyára ez jelentett legtöbb örömet és megelégedést neki is. Az ő szavait idézve: “Mily drága öröm volna, ha egyszer megengedné Isten, hogy összegyűlhetnének valamennyien itt az Alma Mater falai között, és újra összefoghatnák kezeiket, mint régen, együtt énekelve a lancasteri diákok énekét.” SÁNDOR IS HAZAMENT! Itt hagyott bennünket — Családját, Lelkésztársait, volt tanítványait, sok-sok ezer egyháztagjainkat, magyar véreinket, barátait, magyar és angol tisztelőit, jóismerőseil. Több, mint ötven éves munkálkodása után, nagyszámú (24) magyar és több angol lelkész részvételével, a Coaiesville-i és Philadelphia-i magyar Ref. Egyházak szén számú küldöttségének megjelenésével, az ő kívánságának megfelelően nagyon egyszerű szertartással ment végbe elbúcsúztatása elébb a templomban, majd a sírnál Lancaster, Pa.-n. Nem volt méltatva munkálkodása, semmi amiért dicsérni lehetett volna, mert ilyenekben ő soha sem hitt. Ö egyszerű, szerény ember volt, s ez nem egyezett volna véle! De ott volt jelen mindannyi- ónknál az, a miért ő élt és dolgozott: a Szeretet! A szép számmal megjelentek, közelről és távolról mindnyájan vélem éreztették azt a sze- retetet, a mit már néki nem adhattak. Nagyon, de nagyon meghatott e szeretet megnyilatkozása Lelkésztársai részéről, kik erősen magukhoz szorítva öleltek át engem, mert ezzel ő tőle búcsúzlak . . . Itt óhajtok mély hálát és köszönetét mondani a megjelent Lelkészeknek, a Coalesville-i, a Philadelphia-i küldöttségnek, a sok-sok jó ismerősnek, mind-mind mindenkinek, kik vagy személyesen, vagy a nagy távolság és az időjárás miatt csak lélekben voltak ott a mi drága, jó Sándor bátyánk ez utolsó utjánál. A jó Isten adjon néki csendes pihenést! Mi pedig az Ur szent akaratába megnyugodva alázatos lélekkel eltelten búcsúzunk: a Viszontlátásig, kedves Sándor Bátyánk, otthoni testvéreid Gyula, József, László és Emilia nevében is! Miami, Florida — 1962 február. GEIZA ÖCSÉD A lancasteri magyar tanszék — 1922-től 1936-ig — Dr. Tóth Sándor magyar tanár vezetése alatt közismert és valóban országos intézmény volt az amerikai magyarság előtt. A “LANCASTERI LEVELEK”, mint a magyar tanszék hivatalos havi közlönye, mintegy ezer cimre vitte a magyar tanár és magyar diákok üzenetét. Bent a főiskola és a tanári otthon falai között pedig a magyar nyelv, magyar irodalom, magyar történelem és magyar református hitünk szépségeit és értékeit tanította és öntötte diákjai elméjébe, szivébe és leikébe. Kiváló fel- készültségével, tanári bölcsességével, tanítói készségével és diákjai iránt érzett atyai érdeklődésével és lelkesedésével tanította, oktatta és nevelte tanítványait a magyar kultúra és a református hit megismerésére, értékesítésére és terjesztésére. Boldog volt, mikor magyar tanítványait ott látta a főiskola legjobb diákjai között. S milyen kedves estéket töltöttünk együtt családjával a tanári otthonban! Úgy éreztük magunkat, mintha egy nagy családnak tagjai, fiai lettünk volna. Együtt imádkoztunk, énekeltünk, daloltunk és szórakoztunk. S mikor e.qy- egy iskola év végén eldaloltuk: “Ballag már a vén diák, tovább, tovább, Isten veletek cimborák” — sokszor könny csillogott mindnyájunk szemében. S ime végül elment ő is, a “vén tanár”, Mesteréhez, Urához. — Nem lehettünk együtt, diákjai, a temetésén, de szemeinkben könnvek csillognak s sziveinkben felujulnak lancasteri magyar diák-csztendeink felejthetetlen emlékei s közöttük tanárunk, Dr. Tóth Sándor maradandó jelleme. — Isten vele, Tanár Ur! BACSÓ BÉLA Dr. Tólh Sándor gyermekeivel, unokáival 1961 Hálaadás napján
