Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 PAGODÁK ÁRNYÉKÁBAN Babos Sándor missziói munkája Mandzsúriában (2. közlemény) A missziói állomáson A kora délutáni órákban megérkeztem Muk- denbe. Az állomáson Webster Sándor ur, a misszió titkára várt, sok testvéri szeretettel. Olyan boldog voltam, hogy helyt vagyok végre, testvéri lelkek között és nem csatangolok egyedül a világ országutján. Autónk Mukden hatalmas kőfalait is elhagyta már és szűk, piszkos sikátorokon keresztül bötyögött, mig végre ott voltunk a missziói állomáson. S ahogy beléptem Webster ürék házába s ahogy a felesége és családja fogadott, éreztem, hogy otthon vagyok, testvéri lelkek között. Vasárnap lévén, délután 5 órakor templomba mentünk. Kinai temetés Ahogy mentünk az ingovány mellett a templom felé, melynek partján van a missziói állomás, a túlsó parton hatalmas máglya égett. Körülötte sipoló, doboló, kiabáló tömeg. A temetési papirszereléseket (ló papirból, a^ halott dolgait utánzó papirtárgyak) égették. Életemben először találkoztam a pogánysággal. Az őrjitő dobpergést sokszor hallom azóta is. Templomban A templomban annyi minden megsimogatott. Énekeltük angolul: “E földön ti minden népek . . .”, “Erős várunk nékünk az Isten . . És az istentisztelet alatt Erdélyben voltam. Ma ünnepük otthon október 31-ét. Ma missziói vasárnap van odahaza. Milyen jó volna, ha tudnák otthon Erdélyben, hogy én már helyt vagyok. Most 5 óra van. Odahaza most kezdődik a délelőtti istentisztelet. Ujjogni szerettem volna örömömben. S mikor odahaza, Erdélyben a misszióért imádkoztak, Mukdenben ugyanabban az órában szintén templomban imádkoztam az erdélyi testvérekért, hogy használjon fel bennünket Isten az Ő országának szolgálatában. Tűzhely körül Este ott ültünk a tűzhely körül, csendesen, testvériesen beszélgetve. Jött a lefekvés ideje. Webster urék három éves leánykája, Margarette, elköszönt mindenkitől. Odajött hozzám is, átkarolta a nyakamat, megcsókolta az arcomat és kedvesen mondta: “Jó éjszakát, Babos ur!” Webster ur még utasításokat adott: — Aztán ha lövéseket hall az éjszaka, csak aludjon nyugodtan! Majd ő is elköszönt: — Jó éjszakát, Babos ur! Hosszasan utána néztem. Katonák, homokzsák, gránát, ingovány, temetési máglya, dobpergés, szűk sikátorok szaladtak el szemeim előtt: néztem ezeket a misszionáriusokat, akik az Ur szolgálatában égnek el ... és csendesen, vontatottan utána mondtam: — Jó éjszakát, Webster ur! Első estéin Felmentem a szobámba. Az ablakon keresztül hosszan bele bámultam az éjszakába. A misszió ál iamáso n minden elcsendesedett. Fülembe csenget az ének: “E földön ti minden népek, az Ur Istent dicsérjétek . . .”, “Erős várunk nékünk az Isten!” — és nagyon boldog voltam. Az első este Mandzsúria földjén. (Jövő számunkban folytatjuk) Akron, Ohio. Lelkipásztor: Bakay Árpád. — Az egyház tisztviselői az 1962. évre a következők: Szűcs István főgondnok, Benedek János algondnok, Tóth István jegyző, Sala Ernő pénztárnok, Németh Gyula és Nagy J. János ellenőrök, Sala Ernőné pénztári titkár, Báthory Mihály épitési alap pénztárnoka, Patonai Sándor j'ávitási alap pénz tárnoka, Gacsályi Lajos virág alap pénztárnoka. Presbiterek: Albert Ernő, Balogh József, Boyd Mihály, Horváth Csapó István, Korodi József, Kulcsár Tibor, Ladies István, Muck Lajos, Patkó Imre, Pátonai Gábor , Rémiás István, Rubint János, Varga Sándor, Piga Jenő és Tihanyi György. — A Lorántffy Zsuzsánna Nőegylet szintén megválasztotta az uj évre szolgáló tisztviselőit a januári gyűlésén. Ezek a következők: Demeter Istvánné elnöknő, Muck Lajosné alelnöknő, Schwindt Gyuláné titkárnő, Sala Ernőné pénztárnoknő, id. Orosz József né és Nt. Bakay Árpádné ellenőrök, id. Finta Józsefné virág alap kezelője, Tóth Istvánné születésnapi titkárnő.
