Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-03-01 / 3. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA SZEMÉLYI HÍREK Haranginé Juhász Aníónia (Ober- lin, Ohio) Szilveszterkor irodalmi estét tartott az Indiana Harbor-i magyar református egyházban. ★ ★ ★ Nagy Balázs Dezső (Buenos Aires, Argentina) résztvett a délamerikai protestáns lelkészek részére tartott ötnapos evangelizációs konferencián Cordoba tartományban, melyen 600 lelkész vett részt, köztük Ocsenás József luteránus lelkipásztor is. ★ ★ ★ Véghy Károly (Bécs) református lelkipásztor és Kaufmann Éva esküvője a bécsi belvárosi református templomban volt december 9-én. ★ ★ ★ Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke a keleti lelkészkörzet januári gyűlésén beszámolt az Egyházak Világtanácsa New Delhiben tartott gyűléséről. A beszámolót élénk megbeszélés követte. ★ ★ ★ Szabó András (Alpha, N. J.) lelkipásztor résztvett a new jerseyi tanitók évi nagy-gyülésén Atlantic Cityben. * * ★ özv. Bondár Sándorné, Bodor Dá- nielné nagytiszteletü asszony édesanyja 81 éves korában, december 9-én leánya otthonában meghalt. A biharmegyei Árpádról vándorolt Amerikába. Sirja South Bend, Ind.- ban van, férje mellett. ★ ★ ★ Dr. Szabó István és Dr. Harangi László hivatalosan résztvettek a közegyházi szervezetek nagy téli konferenciáján Buck Hill Falls-on január végén.-------------------------------------------------------------------------\ Szeretettel kérjük a lelkipásztorokat gyülekezetük híreit szíveskedjenek időről-időre megküldeni, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA olvasói minden egyházunk életéről tudomást szerezhessenek. — Hírszolgálatunknál elmaradhatatlan a lelkipásztorok megértő együttműködése. SZERKESZTŐ V---------------------------------------------------J És milyen nagy dolog volt, amikor az első világháború áradata lefolyván, kiderült, hogy nem tartozik többé Magyar- országhoz a Maros, az Ung és a Latorca mente, hogy Prágától kell kérni a beutazási vizumot, ha az ember vissza akar menni csallóközi falujába. Szeretnek egyesek arról beszélgetni, hogy a ma élő legöregebb amerikai magyar nemzedék soraiban erős nyomai vannak az 1919-es felfordulásnak. Azt szeretnék elhitetni, hogy itt komoly számban vannak olyanok, akik Kun Béláék uralmának összeomlásákor voltak kénytelenek elhagyni az országot. Hát ezek csak menjenek ki és hallgassák meg az öregeket. Ha vannak nagyobb számú politikai menekült csoportok ebben a legöregebb magyar nemzedékben, akkor azok Trianon menekültjei és Trianon ellen tüntettek egész amerikai életükkel, amikor nem fogadták el a megkérdezésük nélkül rájuk kényszeritett idegen uralmat. A Budapestre került kis székely cselédleány, akinek már nagyon hiányzik a család, inkább kijön Amerikába, pár éve kivándorolt bátyja hívását követve, mintsem hogy visszatérjen udvarhelyi falujába. Ahogy most visszaemlékszik, azt Írták neki, hogy: “Rá se ismernél most erre a falura. Mindenki szomorú, mindenki csendes, úgy élünk, mint az árnyék. Nem a te természetednek, a te pergő nyelvednek való, mert neked egy-kettőre bajod lenne, amilyen világ van itt mostanában.” És a kis székely cselédleány elindult, hogy valamikor maid itt Amerikában, Pennsylvania egyik bányásztelepén hol angol, hol magyarnyelvű istentiszteletek légkörében edződve küzdjön tovább az életért, szabadságért. Néha az az érzésem, amikor ezeket a visszaemlékezéseket hallgatom, hogy talán nem volna szabad megszaggatni a lélek gyökereit, felfakasztani régi sebeket s elbeszéltetni, elismétel- tetni sohasem sikerült terveket, álmokat. Ha nem tudnám, hogy elmondták már százszor és kérdezésem nélkül is ott él a lelkűkben az elhagyott család, a félévszázadnál is hosszabb idő mélyébe tűnt falu, a talán már el is porlott iskolatársak, rokonok, barátok, rég volt szeretők emléke, ezt az egyet, életüknek ezt a nagy sorsfordulatát, nem kérdezném tőlük. De még nem volt köztük senki, aki, mikor visszajátszottam a felvett szöveget, megbánta volna, hogy erről az időről beszélt. Ha a magyar verseimben kedvet találhat, a nyelvnek köszönheti, melynek bája valamennyire hatalmamban volt. (VÖRÖSMARTY MIHÁLY: A ZALÁN FUTÁSÁRÓL)
