Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-02-01 / 2. szám

10 REFORMÁTUSOK LAPJA Kecskeméthy László: PALI, AKI GYEREKET NEVETNI TANÍT Udvarias, jó lelkek tisztességtevésre hivtak. Jó lenne, ha egy pénztárcát adnánk neki, mert a fizetése elég vékony. És nagy munkát végez érte: magyart ment. Szivesen vállalkozunk mindnyájan. Kiváncsiak vagyunk a Palira. Az is nagy biztatás, hogy a helyi Nagyasszony, Elek Jánosné lakásán lesz a találkozó. Az pedig jó ételt és italt jelent. Engem már egész nap nyugtalanít a Pali neve: Héber Pál. Nem minden napi. Bennem harminc évnek az emlékrétegeit feszegeti. Vala­hol már találkoztam vele. De nem jutok dűlőre. No, nem baj. Nem engedem magam túlságosan felizgatni érte, úgy is találkozunk este. Kicsit késtünk. Eltévedtünk a korai köd­ben. Már mindenki ivott és csevegett. Nem volt semmi különös az egészben: egy meg­szokott “cocktail party”. Kedves mosoly, kéz­fogások. A háziasszony bemutat a díszvendég­nek. Szokatlan, idegen jelenség: bajuszos, sza­kállas negyven év körüli ember. Korát azon­ban csak hangja és tekintete árulja el. Talán nagyon fiatal is lenne szakáll nélkül. Héber Pál, mondja egyszerűen. Igen. Tudom. Egész nap ezen törtem a feiern. Honnan jösz? Buda­pestről. No ez már egy közeli adat. Ráday utca 30 alatt laktam, mondja tovább. Én meg Ráday utca 28 alatt éltem négy évig. Akkor lehetséges az ismeretség. De, hol? Theológusok nem barátkoztak a bérházak lakóival. Tanítot­tál valahol? Most már ő is kiváncsikodik. Hogyne. Kiderül, hogy egy évig hittanra taní­tottam. 1940-ben jött Amerikába s itt lélek­tant tanult. A forradalom után Ausztriába ment és egy régi kastélyban magyar gyere­keket gyűjtött. Olyanokat, akik vág-' egyedül szaladtak át a határon, vagy elszakadtak a szülőktől, vagy árvák lettek. Ezideig az ame­rikai kormány nagy szive segítette anyagiak­kal. Filmet mutat be a munkájáról. Látjuk, amint a gyermekek f űrödnek, játszanak, a nyári melegben a fák alá húzódnak, amint este egy fogadott édesanya gondosan az ágyba teszi és megcsókolja az álmos kicsikéket. — Pali tartja a néma filmhez a kisérő beszédet. “A gyerekeknek szükségük van a szülői sze- retetre. Kü’önösen az éjszaka sötétiében kell a meleg otthon biztonság érzete. Ezt adiuk meg nekik. A gondozó asszonvok, svédek, hollandok, magyarok tizenkét órát dolgoznak az édesanya szereoében. A gyermekek, az ijedt szemű árvák hamarosan megszokják az uj édesanyát.” Kecskeméthy László Pali szakértő szülő. Azért, mert gyermek lélektant tanult. Vagy azért, mert nagyon szereti a magyar gyermekeket. Még az oda­tévedt osztrák vagv más nemzetbeli gyereket is megtanítja magyarul. Menyasszonya holland és máris kezd magyarul beszélni. A filmen egy szép barna szemű magyar gyermek képe merül fel újra meg újra. Összeszoritott ajak­kal, bizalmatlan szemmel néz mindent maga körül. Nem tud nevetni. A vége felé egy kislány, fekete festékkel maszatolt arccal köze­ledik hozzá. Az ő arcát is bekeni. Ekkor ol­vad fel a jég. Mosoly villan fel az arcán. Majd nevetésbe tör. Most már nincs baj: ő is tud játszani, nevetni, átért borzalmakat feledni. Kétszázhusz magyar gyermeket gyógyít Pali a forradalom óta. Egy évestől tizenhat évesig. Az ausztriai kormány olyan fontosnak látja a munkát, hogy osztrák gyerekeket is küldenek hozzá kiigazítás végett. Ez az egyetlen ilyen intézet az egész országban. Meg is akarnák tartani maguknak, de Pali nem adja. Ő csi­nálta. Magyar fej , magyar szív van benne, nem lehet eladni. Rettenetes nagy dolog ez: lelket menteni, gyermek lelkét gvógyitani — magyart menteni egy jobb életnek. Krisztus egy kicsinynek a felkarolásáért már örök ju­talmat Ígér. Még mennvei mértékkel is igen nagy dolog kétszázhusz lélekmentés. Nem lehet ilvesmit pénzzel jutalmazni. Csúfosan meg is járták, akik anyagi jutalommal indultak az estéhez. Most már valami különös varázsa van a levegőnek: megtelt melegséggel, emberséggel, Istennel, átváltozott menvegzővé. És azt kel­lett adni Palinak, amit ő adott: szülői szere­tetek Pénztárca helyett szivet. Az előző nap az egyik televízió program, meglepetésre, reoü’őn áthozta a mátkáíát. ho°y itt esküdjenek össze. Egy élő Rubens festmény, •folytatás a 14-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom