Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Makár János: A ZSINATPRESBITERI A középkori katholikus egyház guzsba- kötötte a lelkeket, béklyóba szorította a szellemet, megölte csirájában a szabad gondolkodást. Mai nyelven szólva: irányított, cenzúrázott gondolat, szellemi élet leiietett csak az istenhelyettes, a pápa fönhatósága alatt. Ezt a szupremác.át, felügyeletet még ma is gyakorolja s ha katholikus sikoh könyv jelenik meg, mely a pápai felfogás és tanítás ellen vét, az holtbiztos indexre kerül, Írója pedig interdictum, átok alá. A reformáció A reformáció az a szellemi és lelki dinamit volt, mely szétrobantotta ezt a pápai egyeduralmat a lelkeken és szellemen egyaránt. A reformáció két nagy harcosa: Luther és Kálvin, ezzel mindjárt meg is neveztük a két főirányt: a német lutherit és a svájci kálvinit. Az előbbi csak reformokat, újításokat akart bevinni biblikus alapon a katholikus egyházba, onnan eszeágában sem volt a kiválás, mely csak akkor történt meg, mikor arra kénysze- rittetett — ezért liturgiájában és egyházalkotmányában sok katholikus vonást és hatást vett át és őrzött meg még ma is. Mig az utóbbi, a kálvini teljesen szakított a katholikus egyházzal s egészen bibliai alapokon s a Krisztus utáni századok őskeresztyén egyházainak mintájára szervezkedett. A katholikus egyházból kivált német egyházak életében a pápa helyett a főszerepet vitték a Landesgrafen (birodalmi grófok) és a papok, ez a lutheri fejedelmi-hierarchikus (papi) rendszer, mely bár már szakított a pápai zsarnoksággal a szellemi, lelki élet terén, de a híveket csak objektumnak vették, kik nem folyhattak be az egyház életébe és kormányzásába. Hazánkban Hazánkba a lutheri reformációval a XVI. században ez az egyházkormányzati forma érvényesült s kialakult a zsinat-püspöki rendszer: a szuperintendens az esperesekkel, papokkal és az egyházi patrónusokkal a zsinaton, synoduson keresztül, mely évente kétszer jött össze — kormányozták az egyházat, alkottak törvényeket. A világiak, az úgynevezett laikusok nem vehettek részt az egyház kormányzásában sem a helyi gyülekezetekben, sem az egyetemes egyházban. Ez meg is érthető, hiszen Luther a papot tekintette presbiternek, arra nem is gondolt, hogy a presbiterek egészen mások, mint egy-egy városnak vagy helységnek a lelkészei. EGYHÁZKORMÁNYZAT A presbiteri rendszer A kálvini reformáció pedig a presbiteri rendszert léptette életbe, demokratikus alapokra helyezkedett, a népképviseleti rendszert valósította meg. — Kálvin főmunkájában az: “Institutio religionis Christianae”-ban (Keresztyén vallás rendszere) különválasztotta a pásztorokat és széniorokat, azaz presbitereket (véneket), mikor megállapította, hogy az előbbi rendeltetett a tanításra, igehirdetésre, a sákra- mentumok kiszolgáltatására — az utóbbi az erkölcsök őreiül, tehát az egyház életének kormányzására. Kálvin genfi egyházában a presbiterek a papokkal együtt kormányozták az egyházat. Az egyháztanács tagjai voltak: 6 lelkész és 12 egyháztag-presbiter, kiknek megbízatásuk egy évre szóit, de akik kitűntek és alkalmasak voltak e tisztre, továbbra is hivatalukban maradtak. Hivatalukba lépéskor esküt tettek. A presbiterek kötelessége volt felügyelni az egyház jó rendjére, a hívek vallásos és erkölcsi életére. Épp ezért Genf városát kerületekre osztották be s minden kerületnek volt presbitere, ki az ott élőkre vigyázott, ha bűneset, perlekedés, kihágás, istenkáromlás történt a hívek vagy házastársak között, jelentette a presbitériumnak. Évente egyszer egy lelkész a kerület presbiterével végiglátogatta a híveket, a kerület presbitere természetesen többször is, hogy bepillantást nyerjenek a hívek és gyermekeik vallásos életébe. A presbiter számon- tartotta, hogy járnak-e a templomba? Élnek-e úrvacsorával? Kálvin presbitériuma nemcsak egyházkormányzótestiilet volt, de egyházbiróság is, mely a bűnösöket, házasságtörőket, részegeseket, kártyásokat, káromkodókat, csalókat, lopókat szigorúan megbüntette, kalodába zárta s ha nem javultak meg az egyházi fenyítésre, átadta a magisztrátusnak, az állami hivatalnak. A kálvini szigor és fegyelem csodákat müveit az erkölcstelen, könnyelmű és élvezetvágyó genfiek között: olyan vallásos élet támadt, olyan virágzó társadalmi és kereskedelmi élet, hogy mintaképül szolgált más országok népeinek és egyházainak is. (Jövő számunkban folytatjuk) * ★ “A szenvedés tért nyit a legnemesebb éré- nyele gyakorlására." — Hastings. ★ ★ ★ “A felületes tudás elvezet Istentől, az alanos tudás pedig visszavezet hozzá." — Bacon.
