Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Marsalkó József: MIVÉ LESZÜNK I. János 3:2. — Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni úgy, amint van. Ideje, hogy elismerjük rabszolga sorsunkat. Önkény uralom alatt élünk. A bűn, szenvedélyeink, harag, félelem uralkodik felettünk. Isten szánakozva hiv: “Jöjjetek énhozzám.” Lakozzatok “szárnyaimnak árnyékban”. Legyetek országomnak szabad polgárai. Hol van Isten Országa? Ott, ahol valaki engedi, hogy egyedül Isten uralkodjék élete felett. Eljött már ez a boldog Ország? “Az idő bételt, el- közelitett Istennek Országa” (Márk 1:15), mondja Jézus. Máskor viszont igy figyelmeztet: “Szüntelen imádkozzatok” igy: “Jöjjön el a Te Országod.” Isten Országa itt is van, meg nincs is itt. Már itt van, s még csak jönni fog. Hogyan értelmezzük Jézus szavaiban ezt a nagy ellentmondást? Megértjük, ha megfigyeljük, amit a kertész csinál. Vesz egy csemetét, amelyik vékony, kicsi de már levelek vannak rajta. Bedugja a földbe, elülteti s nevezi alma, szilva vagy körtefának. De nem fog hozni gyümölcsöt, csak jövőre, vagy azután. Éppen ezért azt a csemetét leheht is, meg nem is lehet még gyümölcsfának nevezni. Éppen igy világunkat is: lehet is, meg nem is lehet még Isten Országának nevezni, mert abban vannak “csemete” és gyümölcsöt-hozó lelkek is. Azaz, vannak, akik már elfogadták Isten abszolút uralmát, de vannak, akik nem kérnek abból, elutasitják azt. így volt az az ótestámentumi időkben is. Ábrahám, Nóe, Jákob, Mózes, a próféták engedelmeskedtek Isten törvényeinek, Isten Országában éltek. Viszont voltak sokan olyanok, akikkel naponként érintkeztek, talán szomszédaik voltak, mégis lelkileg egy más országban éltek: az elveszettek országában, mert fából, kőből, aranyból csinált bálványokat imádtak. Jézus éppen azért abban látta messiási küldetését, hogy “megkeresse és megtalálja, ami elveszett”. Hogy az “elveszett” lelkeket visszavigye az Atyához, az Ő Országába, az Ő uralma alá. Ma, mi az ujtestámentumi időkben élünk. Ellenben szomorúan látjuk, hogy még mindig sokan vannak az Elveszettek Birodalmában élők, Isten Országán kivül lakozók. Ideje, hogy megvizsgáljuk, vajion gyülekezeteink Isten Országán belől vannak-e? Gyülekezeteink szivárványszerüségét azt adja meg, hogy különböznek nagyságban: vannak kicsi, közepes, nagy gyülekezetek. Különböznek adakozásban: vannak alig eleget, keveset, nagyon keveset adakozók. De mind megegyeznek abban, hogy vannak jó és rossz egyháztagjaik. A “jók” eljárnak a templomba, hogy Istennek Igéje kiszabadítsa őket a nyugtalanság, félelem hálójából. Ők tudják mennyire igazat mond az Ur: “Jöjjetek énhozzám és én megnyugtatlak titeket.” Élnek az Úrvacsorával, hogy kiszabaduljanak a bűn hatalma alól és elnémítsák a Kisértő suttogását igy: “Távozz tőlem Sátán, mert meg van irva, hogy csak az én Uramat, Istenemet imádjam és csak Neki szolgálják.” Szorgalmasan dolgoznak a külső és belső templom építésén, hogy később vádoló lelkiismeretükben Isten meg ne szólaljon igy: “Haszontalan szolgák”, megmondottam, hogy “munkálkodjatok ne csak az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért is, ami megmarad az örökéletre.” Ők a jószivü adakozók, akik tudják, hogy “Istentől jő minden jó és tökéletes ajándék.” Ha ezt tagadni mernék, akkor le kellene tagadniók a mindennapi áldásokat. De ők nem akarnak a tagadás eszközei lenni, inkább eszközök az Isten kezében. Gyümölcsöt-hozó lelkek ők, Isten Országának lakói. S azután ott vannak az úgynevezett “rossz” egyháztagok. “Elveszett juhok”, mert elveszítik magukat a különböző klubok és világi organizációk berkeiben. Mi, magyarok, szeretünk és akarunk valahová tartozni. Munka-kérvényük referenciás rovatába beírják: templomhoz tartozók, mert haldokló hitüket még sem tudják letagadni. Nagy ünnepeken eljönnek templomba, hogy demonstrálják: ők is Krisztusnak követői, ha sápadtlelkü keresztyének is. Megváltják jegyüket a gyülekezeti ebédre s más összejövetelekre, hogy mondhassák: ők is támogatják az egyházat. Szegény, fonnyadt csemeték az Ur szőlőskertjében! Ne adjuk fel őket, mert a megértő szeretet permetezésével gyümölcsöt-termő fákká lehetnek. Isten gvógyitó ura’ma alá kerülhetnek, ha az Ige fényével megmutatjuk nekik az Ő Országának kitárt kapuját. Jézusnak igaza volt. Isten Országa itt van
