Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)
1962-12-01 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 hez olyan találóan illő méltóságteljes lendületekkel dirigáló szerzőtől. Hosszú haja, klasszikus arcéle, irányításának szigorú következetessége és szemének magabiztossága már a próbák ideje alatt is inspirálta mindannyiónk lelkét. Intése nyomán tüzes, kipirult arccal és komoly fegyelmezettséggel szinte az egekig kiáltotta a sokezer torok: Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Az az úttörő kulturszolgálat, amit Kodály Zoltán Bartók Bélával együtt a népdalgyűjtés és a népi dallamok többszólamú zenébe foglalása terén végzett a század elejétől kezdve, Kodály Zoltán munkásságának is csak az egyik felét adja. Másik felét a népi zenei hagyományok szellemében fogant önálló zenei alkotásai nyújtják. Nemrégen került ismét a kezembe a New York Times-nak az a régi száma, amelyikben az akkor Amerikában vendégszereplő Kodály Zoltánról egy komoly intervju szerepel. “Alapjábanvéve minden muzsika népi forrásból ered”, idézi a mester szavait a New York Times. “Amilyen mértékben emelkedik egy népnek a kultúrája, olyan mértékben válik az alkotás is érdekesebbé, nemesebbé, de amikor az ősivel, a múlttal való kapcsolata megszakad, akkor a művészet a dekadenciába lép.” Az újságcikk további részében Kodály Zoltán rámutat arra, hogy mennyire téves ennek ellenére azt hinni, hogy eredeti, nemzeti darabot alkot egy zeneszerző akkor, ha müvében pár népi melódiát idéz. Ilyen körülmények között éppen annyira nem eredeti müvei állunk szemben — mondja Kodály — mint ahogyan nem jelent virágoskertet az, ha egy csomó levágott virágot vázákba gyűjtve egymás mellé helyezünk. — “Virágoskert csak magokból hozható létre, amelyek a földből gyökereznek ki.” Kodály Zoltán és Bartók Béla összegyűjtötte és a szemünk elé tárja az ő előttük mégcsak nem is sejtett nagy euráziai örökségünket, legrégibb szellemi kincsünket, a magyar népi muzsikát, a népdalt. A magot. De ezen felül külön felbecsülhetetlen érdemük s ugyanakkor egyéni géniuszuk tanúbizonysága alkotó munkásságuk másik oldala, az, hogy a felfedezett ősi melódiából nem mint tőről metszett virágból, hanem mint jó földbe ültetett magból: — virágoskertet hívtak életre és kiálltak vele a világ elé. Itt, ezen a területen nőtt magyar prófétává Kodály Zoltán nekünk, az újabb generációnak a szemében. Elragadó erővel és tűzzel, ugyanakkor kikristályosodott alakban áll ellőttünk müveiben. Melódiákba burkoltan is puritán lírája, a természet fölötti őszinte csodálata, a bibliai igazságokból táplálkozó bátorkiállásu hite és a magyar múltba való rendíthetetlen kapaszkodása öntudatos emberségességre és magyar hűségre nevel bennünket. Felnézünk reá azért is, mert ő volt az, aki nemzeti irodalmunk klasszikus gyöngyszemeit felfedezte a muzsika számára. — Gyökereiben magyar, de mégis sajátosan Kodály-melódiákban állította őket elibénk, ami által közvetlenné, személyessé varázsolta számunkra a bennük foglalt üzeneteket. A “Budavári Tedeum”, a “Missa Previs”, a “Jézus és a kufárok” szerzője ismeri a magyar ember leikéhez vezető utat. Nem meditál, müveinek természete inkább konverzációs, nyílt, célegyenes. Mindig van mondanivalója és mindig biztosnak látszik a mondanivalójában. Kodály Zoltán stílusa nem radikális, nem modern a szónak korunk szerinti értelmezésében, mégis uj, merész, káprázatos és lenyűgöző. Ezért van az, hogy tömegeket tud hatása alá vonni úgy, hogy közben külön-külön is megérinti benne az embereket. Zenepedagógiájának egyik leg- nagyob ereje abból fakad, hogy a múlt tanulságaiba kapaszkodva tud előre nézni és újat mondani. Ez a motívum lop, úgy érzem, impresszionista szint művészetébe és talán éppen ez az a személyes vonás Kodály Zoltánban, ami annyira a miénkké teszi. Fegyelmezettsége fegyelmezettségre, nyelvünk szépséKodály Zoltán és felesége hátuk megélt a cikkíróval 19S2 október 3. gére való féltő ügyelése anyanyelvűnknek tisztelettel való használatára, eszményi magyar lélek-ábrázolása pedig igényességre és törekvésre figyelmeztet. Buzdít, magával ragad és mi hallgatunk reá. Legalább is érezzük, hogy hallgatnunk kellene reá. Ilyen szempontokból is kiértékelve munkásságát, Kodály Zoltán zenéje ezeréves magyar álmunknak mintegy a megtestesülését is jelenti. Mestermüvében, a Psalmus Hungaricusban ennek az olyan sokszor sújtott kicsi népnek valóságos szószólójává válik. — Akkordjaiban nemzetünknek a nevében áll Kodály Zoltán a világ előtt. Szót és helyet kér, hogy bebizonyíthassa: nem a sokaság, hanem a lélek tesz csuda dolgokat! Nyelvében él a nemzet Nagyon gyorsan teltek a percek a Kodály-otthon- ban. Beszélgettünk. Egyik tárgy, gondolat a másikat,
