Reformátusok Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-10. szám)

1962-06-01 / 6. szám

24 REFORMÁTUSOK LAPJA Am POSTALÁDA W ---------------------------------­LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ "Dr. Tóth Sándorról irt búcsúztatódat most ol­vastam el. írásodnak szívbe markoló igazsága, klasz- szikus szépsége mindenkit megragad. De igazán csak mi — az a néhány még életben levő lelkipásztor — tudjuk megérezni, kik az első világháború előtt jöttünk ki a “kárpáti hazá”-ból és együtt szolgáltunk Sándorral és a “gyülekezeteket szervező, templomokat építő vándorokkal ’, abban az elmúlt korszakban, me­lyet Írásodban oly mesterien érzékeltetél meg. — A Lélek ihletése, szived megértő szeretete dobog Dr. Tóth Sándorról irt emlékezésedben. Isten áldjon meg érte. Szeretettel köszönt: Dr. Újlaki Ferenc (Pompano Beach, Florida.) ★ ★ ★ "Havonként élvezettel olvasom lelkiekben és szel­lemiekben gazdag nívós lapját. Mint egy szikra ér­kezik lelkemhez s lángragyujtja a hit és hazaszeretet szunnyadó parazsát idekint az idegenben. Kedves a múltban feloldódni és jó a jelen s jövő problémáival szembenézni. — A külmissziói rovat sok emléket ka­vart fel bennem. Mint pesti gimnazista tanuló egy­házi munkán kívül igen “aktiv” külmissziói barát is voltam s a Kálvin-téri irodában gyakran segítettem — majd a mellette levő muzeum-szobában portörlés közben sokszor hallgattam a tengeri kagylók zúgását és hivó szavát. Virágh Sándorék lakásán hetenként jöttünk össze páran, hogy misszionáriusainkat otthonról az imádság erejével erősítsük áldozatos munkájukban. — Mint Soli Deo Gloria csoportvezető, csapatommal külmissziói színdarabokat adtam elő stb. Hivatalból külügyi pályára kerültem, de gyakorlatban sok al­kalmam volt “misszionárius” lenni . . . Most négy gyermek boldog mamája vagyok s ezen a téren pró­bálom a rámbizottakat erőmtől telhetőleg ellátni. Nehéz itt az árral szemben úszni — s azért áldá­sos egy-egy szellemi termék, amitől az ember fel­töltődik s újra erőre kap . . . Baráth Jánosné (Pough­keepsie, N. Y.) ★ ★ ★ "Örülök, hogy a Reformátusok Lapján keresztül az otthoni legációra gondolva gyűjtés indult a három lelkészképző intézet javára ... Én még a kampány megindulásakor elküldtem Dr. Goebel ur címére há­rom részletben 75 dollárt erre a célra . . .” Néhai Dr. Tóth Sándor (dec. 10-én keltezett levele, Lancaster, Pa.) ★ ★ ★ "A Reformátusok Lapja áprilisi számában Tauszig Mária avatott tolira valló “emlékfoszlányai” igazán szépen idézik elénk Móra Ferenc alakját, derűs mo­solyához pásszitott örökös szivarjával a foga közt. Szinte halljuk belőle Móra F. csendes, szerény éle­tének alig hallhatóan “halhatatlanná” dúdolt örök énekét: A búzamezőkről, a Mátyásokról, Rózákról, Ételekről. Péterkék és Marikák szájából szitál a szó, mint áldott májusi eső a buzavetésre. Az “emlékfoszlányokból” elevenen lép elénk Móra Ferenc és mint Juhász Gyula írja: “. . . szemének bárso­nyával És hangja meleg aranyával, Mint rég, megint elandalit.” 35 esztendővel ezelőtt — amikor a Laulu Miehet finn énekkarral lerándultunk a bp-i finn­ugor kongresszusról Szegedre — én is találkoztam a nagy Íróval. Velünk tartott Setala, a kiváló finn­ugor nyelvtudós is. Elkalauzoltam a szegedi mú­zeumba. A hatalmas, széles vállu finn tudós Ízes dunántúli táj szólással köszöntötte a magyar Alföld leghitesebb szavú nagy fiát. Történelmi pillanatnak éreztem, amikor az egyik legmagyarabb városban előttem szorított kezet egymással a turáni családfa két nemes hajtása ...” — Dr. S. E., Pittsburgh, Pa. ★ ★ ★ "Nagy öröm volt számomra, hogy a Ref. Lapja májusi számában a két fiatal magyar iró-anyának, Leszlei Mártának és Haranginé Juhász Antóniának a novelláit egymás mellett olvashattam. Mind a kettő olyan szép és megható!” — Tamás Józsefné, Toronto, Canada. ★ ★ ★ "Milyen kár, hogy a mi magyar Molnár Máriánk nem élhet ott a sok misszionárius között azon a Pilgrim Place nevű helyen, amelyikről azt Írja a Harangi tiszteletes asszony az áprilisi újságban, hogy ott ‘rózsaszínű a naplemente’. De a jó Isten jobban tudja, hogy kit hogy hiv haza . . . Régebben Írtak arról, hogy a Böszörményi nt. urnák a kezdeménye­zésére könyvet adna ki az itteni reformátusság Molnár Mária életéről. Nagyon sajnos volna, ha nem jelen­hetne meg ez a könyv, mert egy olyan kiváló életről olvasni tanulságos volna akárkinek.” — Szőke Istvánná, Lakewood, Ohio. ★ ★ ★ "Gratulálok, amiért Augusztinus édesanyjáról (Arc­képek, 1962 május) olyan szép cikkben emlékeztek meg anyák napjára. Nagyon sokat tanulhatunk belőle, mert az egész korról kapunk benne felvilágosítást és láthatjuk, hogy akkor is nagyon nehéz volt gyerme­keket nevelni, nemcsak most.” — Mrs. M. Tóth, Phila­delphia, Penna. ★ ★ ★ "A Reformátusok Lapja meghozta a ‘Rózsaszínű Naplemente’ cikket (1962 április) és mondhatom, hogy felidézte bennem az egész múltat. Csak Haranginé Juhász Antóka tud úgy a lelkekbe látni, hogy abban a meggyötört életben, amit egy özvegy papné élt, szépséget fedez fel, és szavaival megkoronázza a múltat. A legmeghatóbb mondat: “Az élet országutait szám­űzetésben járta.” Bizony két orrszágnak szolgáltam, a magyarnak és az amerikainak, mégpedig a féltőn szerető igaz Isten gondozása alatt ... 17 év alatt 3 helyen égettünk el adósság-levelet. Fairport-on uj parókiánk volt, de tele adóssággal; Ashtabula-n félig épült parókiát vettünk át; Johnstown-t is sok adós­sággal vettük át. Társadalmi terem számára a pince- helyiséget a mi időnkben ásattuk ki . . . Mit is tudjak erre a nagylelkű, gyöngyszemes Írásra mon­dani? . . . Köszönöm! Uj lendületet kapott tőle a lelkem.” — Nt. özv. Krivulka Károlyné, Lengyel Erzsi, Pilgrim Place, Claremont, Calif.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom