Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 IIEgö Csipkebokor ORTH GYŐZŐ ROVATA ÍTÉLET Úgy vagyok rovatommal az “Égő Csipke- bokor”-ral mint maga Mózes, amikor megjelent neki az Ur. Félek tőle. Addig, amig Istennek élő jelenlétét megható szép történetekben szemlélhetem, megnyugtató jó érzés tölt el. De mély nyugtalanság vesz erőt rajtam, amikor döbbenetes eseményeken keresztül Isten Ítéletét látom. Mint prédikátor boldogabban hirdetem Istennek kegyelmét, mint ítéletét. Amikor azt olvasom, hogy “Megbüntetem az Atyák vétkét a fiákban harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek” és megrázkódik bennem minden csepp vérem — szinte diadal ittasan olvasom tovább: “De irgalmasságot cselekszem EZERIZIGLEN” azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” Mégis, úgy érzem nem irhatok csak megható szép törrténeteket, hanem engedelmeskednem kell Jeremiás prófétával, akinek azt mondotta az Ur: “Beszéld mindazt, amit parancsolok néked . . . gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!” Megírom ezt a döbbenetes történetet, amit még odaát Európában hallottam a háború befejezése után. Szívesen veszem, hogyha olvasóim hozzászólnak a kérdéshez esetleg saját élményüket mondják el. Az, hogy az “ÉGŐ CSIPKEBOKOR” rovatának vezetője vagyok nem azt jelenti, hogy más nem írhatja le olyan élményét, amelyben Istennek élő jelenlétét érezte. * * * Róma háromszáz esztendeig küzdött ellene. A küzdelemből Krisztus került ki győztesen. A legújabb kor “uj”-nak hirdetett pogány eszméi sem felemlíthetik meg a Világ Megváltóját. Hiába bélyegzik babonának a Benne vetett hitet, hiába emelik az istenség fogalma helyébe a TUDOMÁNYT, Ő győzni fog. Az Ellene fellángolt gyűlölet hevében “gyengének” nevezték, amiért vért izzadott az emberi természet haláltusájában a Gecsemáné kertben. A Világ Megváltójának erősnek kell lennie. ★ ★ ★ A Főorvos felesége volt a szülőszobában. A Főorvos ur minden intézkedést megtett, hogy a szülés szabályszerűen, simán és biztosan folyjon le. Ahogy még egy utolsó tekintettel körül nézett, valósággal megdöbbent, amikor a falon — nem is gondolt arra, hogy feleségét római katholikus kórházba szállították — megpillantotta a feszületet. Szinte magából kikelve sziszegte: — Annak a zsidónak a képét pedig távolítsák el onnan! Nem akarom, hogy gyermekem egy zsidót lásson, amikor megszületik. Senki sem válaszolt, de nem is válaszolhatott, mert gyermeksirás verte fel a szülőszoba csendjét. A Főorvos ur is megfeledkezett már előbbi dühkitöréséről. Alig várta, hogy megláthassa újszülött gyermekét. Kollegája, aki a szülést az orvosi etika alapján levezette — vitte a gyermeket a boldog apához. Arca azonban gondterheltnek látszott . . . döbbenet ült vonásain. — Mi az, mi történt? — kérdezte a Főorvos, ahogy feléje közeledett. — Nem kell már aggódnod, hogy Fiad első tekintete e Földön egy zsidóra fog esni. Kisfiad vakon született . . . ★ ★ ★ Nem tudom miért, amikor először hallottam ezt a történetet, amely valamelyik európai nagyvárosban történt, és a hideg is végigfutott a hátamon, eszembejutott Ady Endre “Az Ur érkezése” cimü verse: Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Nem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom. De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. AZ IMÁDSÁG KOZMIKUS KREJU Nem tehetünk boldoggá addig senkit, inig hivővé nem tettük; nem tehetünk addig senkit hivővé, mig imádkozóvá nem tettük; végül nem tehetünk imádkozóvá .senkit, ha magunk nem imádkozunk vele s nem tudunk imádkozni vele, ha sokat nem imádkoztunk mar erette; tehát imádság nélkül nem tehetünk senkit boldoggá. (Ravasz László)
