Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Published monthly for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 25 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 775-7733 MAGYAR REFORMÁTUS ÖRÖKSÉGÜNK A fogalom tisztázása mindennél fontosabb ebben a kérdésben: Mi az a probléma, amelyre feleletet keresünk, amikor magyar református örökségről tárgyalunk? Negativ talán úgy fagalmazhatnók meg, hogy nem folklór az, ami érdekel bennünket első sorban. Mert hiszen az kétségtelen, hogy van magyar nyelv, magyar történelem, magyar irodalom, magyar nemzet és magyar kultúra. Tudósaink próbálnak kielemezni egy magyar fajt is, vagy legalább is olyan életviszonyulási rendszert, amelyet magyarnak nevezhetünk, de itt már megoszlanak a vélemények. Bennünket azonban ma mindennek a vallásos vetülete érdekel első sorban. Vagyis az, hogy van-e sajátosan magyar református kegyesség? Ha nincs, kellene-e ilyen szinnek lenni a református szivárvány gazdagságban? Ha van, mi ennek theológiai alapja, értéke, helye és feladata az Isten egyetemes egyházában, közelebbről pedig a mi amerikai magyar református diaspóra életünk számára. Én úgy látom, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdések kellenek, hogy nyugtalanítsanak bennünket, amikor magyar református örökségre gondolunk. Egy kisértéssel nyíltan le kell számolnunk a tisztánlátás érdekében: nem nemzeti bálványt akarunk emelni, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Nem azt akarjuk bizonyítgatni, hogy mennyivel különb a magyar minden más nemzetnél még vallásosságában is, hanem inkább azt szeretnénk megtudni, hogy miben különbözik, ha különbözik, a magyar református ember másnemzetiségü református atyánkfiáitól. Alázatosan elismerjük tehát, hogy magyar református örökség csak akkor lehetséges, ha van német, holland, francia, stb. református örökség is, amelyek éppolyan szinten mozognak mint a magyar, és szükségképpen kifejezik azt, amit reformátusnak nevezünk. Ha nincs sváb református, akkor nincs magyar református sem. Mert az egyház korában Isten választott népe nem a magyar, hanem “az egész emberi nemzetségből Szent Lelke és Igéje által, az igaz hit egységében kiválasztott gyülekezet.” (HK. 54.) Vannak, akik az egyetemesnek és a részlegesnek ezt a viszonyát filozófiai kategóriákban próbálják megérteni, s a magyar református fogalmát a lényeg és a forma közismert dialektikájában keresik. Vagyis azt mondják rossz filozófiálással, hogy keresztyénnek (reformátusnak) lenni: ez lényeges, de magyar voltunk e mellett másodrangu, esetleges, lényegid-----—------------------------------------------------------a Oly közönséges, árva kis bokor. Körülié gaz nő, állal rálipor. Ember véresre sebzi magái rajla, A szitkot, gunyszól özönével hallja. O mégis rendületlen hittel várja. Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint Írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten megjelen. (Reményik Sándor: Csipkebokor)télén. Nekem azonban úgy tetszik, hogy a keresztyénség'emet, mint belső tartalmat magyar voltom, mint kifejező forma megtestesíti és életeleven valósággá kell, hogy tegye. Én úgy látom, hogy hitét mindenki csak “in particular” élheti meg: bizonyos kornak, helynek és helyzeteknek a megkötöttségében. Mint ahogy valaki nemrégiben mondotta: még Jézus Krisztus is, aki AZ EMBER volt, ezt mint EGY EMBER élte meg: egy sajátos fajnak és kornak sajátos gyermekeként vitte végbe a váltság munkáját az egész emberiségért. Látásom szerint ezért és ebben a keretben van csak theológiai létjogosultsága bármiféle örökségnek is. Valószínűleg azt jelenti mindez, hogy mint gyümölcs nem található általánosságban, úgy
