Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)

1961-05-01 / 5. szám

12 REFORMÁTUSOK LAPJA A világ legnagyobb városában, a 15 millió lakosú Tokióban május 6 és junius 5 között, 650 keresztyén egyház közös evangélizációt tart. Esti összejövetelei­ken egy ezer tagú énekkar és az Imperial Symphony Orchestra szerepel. Öt ezer önkéntes munkás végzi a rendezési és hivatalos teendőket. Japánban ma minden száz emberből 2 keresztyénnek és ugyancsak 2 budhistának vallja magát. 96 lélek minden száz­ból vallás nélkül él. Az elmúlt esztendőben, ennek ellenére majdnem 2 millió Bibliát vásároltak a sziget- országban, mellyel a második háború óta felvásárolt Bibliák száma 27 millióra emelkedett. Ennek a szám­nak biztató jelentőségét tisztábban látjuk, ha tekin­tetbe vesszük, hogy 1876-1944 között összesen csak 18 ezer Bibliát vásároltak Japánban. A kb. 95 millió lakosú Japánban ma 400,000 a keresztyének száma. Washingtonban a szenátus és képviselőház hiva­talos lelkészei: Rev. F. R. Harris (methodista) és Rév. B. Braskanp (presbiteriánus). Az afrikai szabad állam, Nigéria vezető újságja, a “The Daily Times” (annak ellenére, hogy szerkesz­tője mohamedán) közölte Kelet-Nigéria első afrikai születésű kormányzójának, Sir Francis A. Ibiam-nak a beiktatásával kapcsolatban elhangzott bizonyság­tevését. “Elfogadom az abszolút igazságot, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia, érettem meghalt, hogy ha hiszek Őbenne — és én hiszek Őbenne — el ne vesszek, de örökre élhessek vele” — vallotta többek között az uj kormányzó, aki megválasztásakor Cala- barban, az első keresztyén misszionáriusról elnevezett iskolának, a “Hope Waddell Institute”-nak volt az igazgatója. Akron, Ohioban a rendőrség vizsgálatot tartott a St. Sebastian Roman Catholic Church-ben, amikor a környékbeli lakóktól feljelentés érkezett rendbontás és zajongások miatt. George Mullen rendőrtiszt jelentése szerint egy valóságos kis Las Vegas-t találtak az egyházban a legmodernebb szerencsejáték-felszerelések­kel s kb. 700 “játékos” volt jelen. Távozásuk után — ígéretükkel ellentétben — tovább folytatták üzel- meiket s csak akkor oszlottak széjjel, mikor a rend­őrség ismét megjelent. Sokat rontott helyzetükön, hogy az egyik elégedetlen “játékos” sörös üveggel betörte a rendőrautó ablakát. Hivatalos körök további vizs­gálatot rendeltek el az egyház jövedelmiadó bevallá­sával kapcsolatban is. Az újabban készüli TV készülékekkel nem lehet Magyarországon fogni a bécsi adásokat, csak a buda­pestit. Tárgyalások folytak arról is, hogy a régi TV-kből is kiveszik azokat az alkatrészeket, melyek a bécsi adások fogásához szükségesek. Rendszeres TV adás 1958 óta van Magyarorrszágon. Jelenleg százezer az előfizetők száma. Két TV leadóállomás működik, a budapesti és a szentesi, amelyik viszont csak közvetitő állomás. Újabb iüdóbeieg menekült csoportokat fogad be Kanada. 114 lelket számszerint. Osztrák, olasz és német táborokból érkeznek. Kanada már 1959-ben és 1960-ban is befogadott tüdőbeteg menekülteket. Erskine Caldwell hires amerikai Írónak több könyve jelent meg fordításban Magyarországon. — Mivel az értük járó honoráriumot másképpen nam tudja megszerezni, elhatározta, hogy oda utazik és “lenyaralja” szerzői dijait. Magyar népdal Amerikáról Jó évvel ezelőtt kezdtük közölni az Ame­rikáról szóló magyar népdalok sorozatát. Fel­hívásunkra több olvasó válaszolt, leirva azt a népdalt, amit hallott, vagy maga is énekelt annakidején. Még van egy pár népdal a szer­kesztői hivatalban, melyre sor kerül. Az alábbi a 11-ik közlemény. Amerika hegyes völgyes határa, De sok szegény magyar sirját megássa, Ennékem is ő ássa meg, úgy lehet, Idegen föld borítja majd testemet. Nem bánom én, hadd dicsérje akárki, Csak mégegyszer szabaduljak innét ki. Fehér holló, ugyan hová vándorolsz? Nem láttad-e a rózsámat valahol? Láttam biz a nevijorki dipónál, Hajó tiketet váltott az ágentnál. Nem bánom én, hadd dicsérje akárki, Csak mégegyszer szabaduljak innét ki. Hétfőn reggel indulok a nagy útra, Kedden reggel ülök fel a hajóra, Áldást mondok egész Amerikára, Fehér holló soha ne szálljon rája. Nem bánom én, hadd dicsérje akárki, Csak mégegyszer szabaduljak innét ki. A kivándorolt árva magyarnak keserves volt a sorsa a századforduló idején. Nem fogadta sem egyház, sem bármiféle intézmény, hogy amerikai élete megindulásakor segítse. Legfeljebb néhány barátja volt, akik megosz­tották vele szobájukat s próbáltak a maguk módján munkát keresni a falubelinek. A fenti népdal beküldője id. Szuhay Dávid, kinek be­küldött egyik népdalát legutóbb közöltük. Azt Írja a levelében Szuhay bácsi: “Ezt a régi magyar grinór bányászdalt 1901-ben hallottam egy alig egyéves amrikástól. Falumbéli volt és két hónappal később halálra gázolta a vo­nat Kis Butlerban (Butler Junction) átszállás alkalmával.” Szegény éneklő bus magyaron beteljesedett az első versszakban énekelt tra­gédia. Viszont azt is hozzá kell tennünk, hogy sok magyar viszont megtalálta élete útját, munkáját, családi örömét a fogadott hazában. Megtalálta templomát, hol Istent dicsérhette s ha még él, dicséri is, mint Szuhay testvér a fairporti templomban. A KRITIKA A kritikának egész szép tárgya, barátaim, a mii, Nem pedig a művész. A kettőt összezavarni liut lelkek szokták; s a rútból felhat-e szép s jó? (Rerzsenyi Dániel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom