Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 EGYETEMES KERESZTYÉNSÉü HÍREIBŐL Hongkongban minden nap 150,000 menekült kap egy tál rizst és szükséges vitamint a Christian Rural Overseas Program jóvoltából. Nyolc dollár adományból egy személy egy egész éven át kap meleg ételt Hongkongban. ★ ★ ★ A Niagara vízesés kanadai oldalán 300 láb magas kilátó tornyot akar építtetni az egyik kanadai pálinkagyár. Az egyházak tiltakoznak az ellen, hogy a toronyra hirdetést tegyenek. ★ ★ ★ Uj Zélandban a választók többsége a Nemzeti Pártra szavazott. A miniszterelnök Keith Holyoake lett, ki az uj-zélandi presbiteriánus egyháznak aktiv tagja. ★ ★ ★ Cambridge és Oxford a két legrégibb iskolaváros Angliában. Ox- fordot az a veszély fenyegeti, hogy elveszti a város iskolai jellegét, ugyanis az angliai autógyártás központja lett. Az egyetem vezetősége nem mer felszólalni az iparosítás ellen, mivel Lord Nuffiled gyár- tulajdonos milliókat adott jövedelméből az oxfordi egyetemnek. ★ ★ ★ Dr. Billy Graham evangelizációs kampányt tervez Manchesterben, Anglia ipari központjában. A májusra tervezett eseménnyel kapcsolatban szeretnék a manchesteri egyházak, ha helybeli evangélizátorokat is használna Dr. Graham. ★ ★ ★ Világszolgálaton (Church World Service) keresztül mintegy 6 millió dollár értékű ruha, étel és orvosság ment Koreába 1960-ban. — Minden nap 100,000 ember kap meleg ételt a Világszolgálat szervein keresztül. Több mint 10,000 tüdőbeteget kezeltek, kik közül 7,000 visszanyerte egészségét. ★ ★ ★ Oníarioban az anglikán egyház úgy próbálja megoldani a lelkészhiányt, hogy elfogad 30 éven felüli jelentkezőket. Két évig csak esti iskolába kell járni a jelölteknek s a harmadik évet kell a szemináriumban tölteni, leteire. "A nagyság visszaél hatalmával, midőn azt elszakitja a lelkiismerettől." — Shakespeare. EVANGELIUM! MOZGALMAK Amerikában az emberek nagy százaléka a vallást nem tekinti másnak, mint az élet egyik tényének. Ahogy havi költségvetését beosztja: ennyi meg lakásra, ennyit élelemre, ennyi autófenntartásra, ennyi ruhára, ennyi az egyház pártolására — az egyház jelentősége csupán csak egy tétel lesz számára a többiek között. Európában sem jobb a helyzet. Legtöbb országban úgy néznek az egyházra, mint aminek nincs mondanivalója a mai élet számára. Ebből a szomorú tapasztalatból és felismerésből kiindulva kisebb-nagyobb mozgalmak indultak meg Európa és Amerika szerte különösen a háború után, hogy az evangéliumot és a mindennapi életet valamilyen módon közelebb hozzák egymáshoz. Németországban mindjárt a háború végén megindult egy ilyen mozgalom, hogy a vallásos életet kimozdítsa gettó helyzetéből. Neve: Evangélikus Akadémia. Missziós lelkülettel hozták össze a gyári munkásokat, szakszervezeti vezetőket, gazdasági szakértőket, orvosokat, politikusokat és theológusokat a ma fennálló közös problémák tisztázására. A hangsúly nem azon volt, hogy egyháztagokat szerezzenek, hanem, hogy az evangélium világosságánál megoldást keressenek az égető erkölcsi és gazdasági problémákra. Az Evangélikus Akadémia rövid időn belül olyan népszerűségre tett szert, hogy ma 18 külön osztálya működik az országban. Az Akadémiákhoz tartozó evangéliumi vezetőknek a gyűléseken alkalmuk van arra, hogy a való életet kapcsolatba hozzák a lelki élettel. Angliában is megindult a negyvenes években egy hasonló “munkás-misszió”, amelyik főképpen a gyári munkások életében játszik szerepet. A “Sheffieldi Gyári Misszió”, Ted Wickham lelkipásztor vezetésével addig próbálkozott, mig végül is alkalmat talált arra, hogy tea, vagy kávészünetben, vagy munka után egy-egy negyedórára összejöjjenek a gyár munkásaival és az élet mai problémáit szeretettel megtárgyalják. Wickman lelkész lelkes munkáját hamarosan úgy megáldotta az Isten, hogy lassan megkezdték a “világi” vezetők kiképzését is, akik az ilyen gyűléseket igy nagyobb hozzáértéssel tudják vezetni, és észre tudnak venni minden olyan kis alkalmat, amikor a napi és szociális problémák tárgyalása közben rámutathatnak a bibliai hit mélységére. Ezekhez hasonló, ugyancsak Németországban, a “Symanow- ski Mozgalom”. Nevét a missziót megindító és vezető lelki- pásztorról kapta, aki egyházi munkája mellett az esztendő egy részét beáll rendes gyári munkásnak, hogy közelebb juthasson a munkások gondolkozásához, problémáihoz és igy hamarabb találjon megoldást életük nagy kérdéseire. Példáját sok theo- lógus követi, akik munkásokkal, segédekkel dolgoznak együtt fél éven át, hogy elsőkézből ismerjék meg őket. Symanowski lelkipásztor minden pénteken este parókiáján összegyűjt 12 munkást, akikkel együtt készül fel a vasárnapi igehirdetésre. A problémák megvilágitása, a prédikáció nyelve igy valóban élő üzenet vasárnap a gyülekezet számára s ugyanakkor a “tanácsadó” munkások nemesednek, épülnek a beszéd elkészítése közben. Franciaországban egyideig szépen haladt a “Munkás Papok Mozgalma”, amelynek értelmében fiatal szerzetesek mentek el gyárimunkásoknak, hogy közel férkőzzenek a külvárosi dolgozó- tömegek szivéhez. Sajnos, a pápai rendelet 1954-ben leállította ezt a mozgalmat.
