Reformátusok Lapja, 1961 (61. évfolyam, 1-11. szám)
1961-05-01 / 5. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS lk I PÁSZTOR A LELKIPÁSZTOR PÁSZTORI SZOLGÁLATA Krisztus szolgálatának az a mélysége és magassága, hogy Ő és az Atya egy. A pásztori szolgálat kettős. Az egyik szerint a juhok otthon vannak — a másik szerint a juhok a világban vannak. Krisztus az otthonlévőknek a bejárat, a világban lévőknek a kijárat. O a tulajdonos. Krisztus a lelkipásztor pásztora. Pásztor tehát csak az lehet, aki maga is benne van a nyájban, aki maga is pásztorolt. A lelkipásztornak az a feladata, hogy elmondja, hogy Ő, Krisztus a pásztor. A lelkipásztor útmutató. Krisztus azért mondta magáról, hogy Ő a jó pásztor, hogy rámutasson arra, hogy a lelkipásztorok pásztorságának az alapja az, hogy Általa pásztoroltak. A juhok nem a pásztorok tulajdonai, s csak annyiban forrnak velük össze, amennyiben mindnyájan az Ő tujdonai. Tehát a lelki- pásztor legnagyobb kérdése az, hogy juh-é ő és nem az, hogy pásztor-é? A pásztori szolgálatnak van emberi oldala is. Ez pedig a szeretet-szolgálatban van. A szeretet parancs: Nem úgy kell a lelkipásztoroknak szeretniök, ahogyan ők akarnak, hanem úgy, ahogy Krisztus parancsolja. A lelki- pásztor ezt a parancsot magára veszi, bár elviselhetetlen teher az. Krisztus a pásztoron keresztül úgy pásztorol, hogy reá teszi a szeretet keresztjét. A lelkipásztor ennek a szeretetparancsnak engedelmeskedve, emberi tanácsokat is adhat. Adjon is. De nem ez a döntő. A döntő az, hogy a szeretet parancsa szerint kell tanácsot adni a tevélygő léleknek. Az a baj, hogy a lelkipásztortól nem is várnak mást, csak emberi tanácsokat és emberi szeretetet. Úgy jönnek hozzá, mint emberhez és nem úgy, mint pásztorhoz. A népjóléti lelkipásztor legfeljebb csak keresztyén testvér, de ez még nem pásztori szolgálat. A pásztori szolgálat ott kezdődik, amikor a lelkész a pneumatikus vonalra mutat rá. A bűnre, amit nem szeretnek hallani. Az emberek azt szeretik, ha a pásztor is azt a hiedelmet kelti, hogy a bűn például szociális jóléttel megszüntethető. Pedig a bűn csak bűn- bocsánattal szűnik meg. A lelkipásztor ebben a világban vezeti a juhokat, de ebből a világból kifelé. A lelki- pásztorság csak másodlagos pásztorság: rámutatni Krisztus pásztori szolgálatára, hogy Ő a jó pásztor. A lelkipásztorság próba is. Akit Isten vele megbiz, azt kiadja a Sátánnak, mint Jóbot, hogy az rostálja őt. Nem, mint konkolyt adja, hogy kihulljon, hanem, mint búzát, hogy visszamaradjon. A lelkipásztorság szörnyű teher. Csak azért birható ki, mert Krisztus imádkozott ezért a szolgálatért. Minden időleges kudarcuk ellenére, döntéseiken keresztül Isten arra segit másokat, hogy ők is döntsenek, s megtérésük által mások is megtérjenek. Dr. Makkai Sándor ★ ★ ★ Áprilisi számunkban a REFORMÁTUS PRESBITER c. rovattal kopogtattunk be olvasóinkhoz. A fenti cikkben annak ikertestvérét, A REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR-t bocsátjuk útjára. Célunk mindkét rovattal a szolgálat s gyülekezeteink hitéletének, békességnek, evangéliumi szellemének nemesbítése. — Szeretettel kérjük a pásztorokat, egyházi vezetőket és olvasóközösségünk nagy táborát, szóljanak hozzá az ezekben a rovatokban közölt Írásokhoz, vagy hozzanak fel akár cikk, akár levél formájában megírva olyan uj, közös problémákat, amelyeknek a megtárgyalását kívánatosnak és építőnek ítélik. Személyekkel kapcsolatos, vagy csak helyi ismerettel megérthető kérdésekkel nem kívánunk foglalkozni. A beküldött Írásokat, kívánság szerint névvel, vagy anélkül hozzuk. Terjedelmük nem lehet hosszabb, mint egy oldal ritka sorokkal írva. URAM, MEGVALLOM . . . Uram, megvallom, nem voltam mindig a le hü fiad, s zúgolódtam e miatt is, a miatt! De hiszen úgy vagyunk mi Veled, aDró kis emberek, ha süt a Nap, kacag az Élet, dehogy is várnánk, kívánnánk Téged! Csak ha a sorsunk balra tér le, sírunk fel Hozzád fázva, félve, és sopánkodva, hajladozva térünk be a hajlékodba. Uram, én sem voltam más! Te hozzád sújtott könnyes-bánat. Azóta hiszlek és csodállak: mert a könny, a kinok véres árja azóta rólam úgy pereg le, mintha nem is fájna, nem sebezne. S olyan jó igy: könnyek, bánat . . . . . . a te szived ... a te várad . . . künt az élet lörtetése. Veled csönd, a lélek fénye! Uram! Ó add, hogy mindig igy legyen, legyen: valamin sírnom, valami, ami fáj! Mert tudom, gyarló az ember, én is itthagynálak, ha az élet nem ver; de igy a bánat mindig ittmaraszt, újra térdre vet, s Uram, oly jó itt: sírni, panaszkodni és megenyhülni Veled! ALFÖLDI GÉZA
