Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-03-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 beszélt és tanitott, Márknál a szolgáló Ur cselekszik. Tizenkét fejezet ezzel a szóval kezdődik: “és”, vagyis szolgáló Ur munkásságában nincs megállás. Mi, lehet, hogy lelassulunk a munkában, kisebb vagy nagyobb szünetet veszünk magunknak, de nem úgy a szolgáló Mester. Sehol máshol nincs emlitve, csak Márknál, hogy Jézus ácsmester volt. Tanítványait az élet munkamezejéről válogatja össze, mert a nagy munkában szüksége volt segítségre, hogy “vele legyenek”. (Márk 3:14.) Márk pontosan feljegyzi, hogy az Ember Fiának szenvednie kell, sorra veszi a szolgáló Ur ellenzőit. Először az Írástudók és a vének kérdezik meg: “Micsoda hatalommal cselekszed ezeket?” (11:28.) Aztán jönnek a farizeusok és a Heródes pártiak, hogy megfogják őt: “Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem?” (12:14.) A sadduceusok is felsorakoznak fogas kérdésükkel (12:23) s az Írástudók is kérdést tesznek. (12:28.) A szolgáló Ur megfelel kérdéseikre, úgyhogy “többé senki se meri vala őt megkérdezni”. (12:34.) Márk megemlíti, hogy a szolgáló Urat harminc ezüst pénzért árulta el Judás, pontosan annyi pénzért, amennyiért egy szolgát lehetett venni. A kivégzés módja, a keresztrefeszités, szintén szolgának kijáró halál volt. Ez a szolga vette magára a mi bűneinket s imádkozott értünk, ahogy Ézsaiás beszélt az Ur szenvedő szolgájáról. Amikor a szolgáló Ur befejezte küldetését, Isten felmagasztalta őt, jobbjára ültetvén. A szolga jól végzett munkájának nincs nagyobb jutalma, mint ha Ura maga mellé veszi s egyenlővé teszi szolgáját önmagával. Márk befejezi az általa irt Evangéliumot azzal a képpel, amit a szolgáló Úrról festett, de most már a tanítványok végzik: “Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Ur együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét jelek által, amelyek követik vala. Ámen!” (Márk 16:20.) HOMESTEAD, PENNSYLVANIA Lelkipásztor: Paál Gyula 416 Tenth Avenue, Munhall, Pa. Telefon: HOmestead 1-1184 Az egyház rendes évi közgyűléséi január 24. és 31-én tartotta meg. A gyülekezet tisztviselőit egyhangúlag, a presbitereket titkos szavazással választották meg. Gondnok: Prókátor István; algondnok: Somiak István; pénztáros; Kovács James; alpénztárosok: Móré Imre és Matta József; jegyző-titkár: B. Nagy István; temető gondnok: ifj. Czakóczi Imre, és a Közeli Örökség mana- gere: Dishkoff József. Presbiterek névsora: ifj. Dóczi József, Hlavaty Elemér, Horosz William, Katona András, Kish József, Klinkó József, Kuhn Bertalan, Makó Pál, Mikó János, Rigó János, Ruskay Lajos, id. Sipos István, Timkó József, ifj. Toboz István, Tóth Elemér, Walick István. Január 29-án temette el az egyház lelkésze Vincze Gézát. Operáción esett át Kusok Jánosné. Dr. Harangi László és családja tiszteletére rendezett vacsorán az egyházat Nt. Paál Gyula és feleségén kívül négyen képviselték hivatalosan. A lelkész a környék pásztorai nevében búcsú - beszédet mondott. ÚJSZERŰ GYERMEKOTTHONOK (Folytatás a 11-ik oldalról) azonban az, hogy az óhajtott eredmény nem marad el. Hat hónap után — egy év után határozott változás áll be. Ha valaki szeretne meggyőződni a keresztyén nevelés áldásos hatásáról látogassa meg ezt a mi kiváló gyermekotthonunkat. Rév. John W. Hiestand, az otthon igazgatója szívesen megmutatja és megmagyarázza az uj berendezkedést. Örülhetünk annak is, hogy egyházunk megtalálta ezt az uj teret a szolgálatra. Még csak egy dolgot szeretnénk ezzel kapcsolatban megemlíteni. Gyakran megismétlődik olyan eset, amikor az innen kikerült ifjak, vagy leányok ide jönnek vissza házasság- kötésre, ezt mondva: “Ez az én igazi otthonom.” Szivet-lelket melegítő az ilyen bizonyságtétel. Legyen szabad még egy pár megjegyzést megkozkáztatni. Mi tudjuk, hogy gyülekezeteinkben is vannak fiatal anyák, akik gyárba, vagy irodába járnak. Nagy igazságtalanság volna általánosítva felettök ítéletet mondani. Bizonyára vannak esetek, ahol a helyzet kényszerít. Egyet azonban nem szabad szem elől téveszteni: gyermekek gondozásánál, nevelésénél az édes anyát helyettesíteni rendkívül nehéz. Ismerünk eseteket, ahol a fiatal édes anyák gyárba, vagy irodába azért járnak, mert csak igy jut uj autóra, uj bútorra, vagy divatos ruhákra. Az ilyeneket kérjük komoly önvizsgá- lásra. A gyermek Istennek legnagyobb áldása. A szülők nagy része bennük találja meg élethivatását, s a földi élet legigazibb boldogságát. De ha ezt nem igy értelmezzük, és a gyermek iránti kötelességünket elhanyagoljuk, ebből soksok boldogtalanság származhat úgy a gyermekek, mint a szülők számára. Bodor Dániel
