Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ju Jt Elárvultságukban várnak valakire, akinek “dereka körülövezve igazlelküséggel”, akiben bizhatnak annyi csalódás után! S ha egyszer találnak valakit, nézd, halld, mint helyeznek nemcsak nyakába legválogatottabb virágaikból font koszorút, de ujjongó szivek milliói viszonozzák a rájuk sugárzó őszinte szeretetet. (E pillanatban hallja e sorok Írója a rádión Eisenhower, a béke legnagyobb követe indiai fogadtatásának megható megnyilvánulását.) A “Wake up or Blow up” könyvből hiányzik az irói csiszoltság —- a lávából is! -— de nem hiányzik a személyes tapasztalaton alapuló szent meggyőződés, hogy az egyetlen ut a végleges kibontakozásra — Az Ut. Dr. Laubach ötven kormány nevelésügyi osztályával dolgozott együtt, és hatvannyolc ország misszionáriusaival; hatvan millió benszülöttet megtanított irni-olvasni az ő “each one—teach one” módszerével. Tudja hát, mit beszél. Serkenj fel! Támadj fel halálos közönyödből. Ne elégedj meg többé az önvédelemmel. A minap egy new-yorki rabbi azt a kijelentést tette: A zsidót hosszú ideig a puszta lét, a fennmaradás érdekelte csak, ma a szabad amerikai éghajlatban szükséges, hogy most már a “survival” után a “revival”, a lelki ébredés- megujulás, az újjászületés érdekelje. Ki meri azt mondani, hogy néki erre nincs szüksége? Aki ezt az “ébresztőt” küldte, annak teste már rég elporladt, miután Néró a Trefontáná- nál lefejeztette. Ott áll most az emlékére emelt gyönyörű Szent Pál Katedrális. Ő maga, járja a világot, ébresztve, buzdítva, lelkesítve. — Nyomdokain megszámlálhatlan hős, akiknek szintén nem volt drága az életök sem, hogy elvégezzék a rájuk bízott munkát. General Booth, akinek egyik leszármazottjával az anyák világmozgalmában — Mothers for Peace — e sorok írója és felesége évekig együtt dolgozott, valami egészen különleges formáját választotta annak a harcnak, amelyet Eisenhower főként az éhezés ellen indított, Booth generális pedig a bűn ellen is. Mikor meghalt, temetésén egyik hadnagyát megkérdezték: Vájjon milyen hatása lesz e halálnak az egész seregre, a Salvation Army-ra? Ez volt a felelet: — A Generális távozása valószínűleg minden seregbelire uj odaszentelődést fog jelenteni annak a munkának végzésében, amelyért ő az életét adta. Most, hogy ő elment, nekem többet kell végeznem. Mikor elvonulnak szemeink előtt ezeresztendő magyar hősei, vértanúi, nagynevűek és névtelenek, nem ezt kellene-é éreznünk? “Mert nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért s keservben annyi hü kebel szakadt meg” — PRO DEO ET LIBERTATE: Istenért és a szabadságért! (Rákóczi szabadságharcának jelszava.) UJEV KÜSZÖBÉN A vén Szilveszter halófélben Kisöccsét rengeti ölében, Figyel, ha kong éjfélt az óra, Végső útját vele lerója, Hogy a zsúfolt Világ-teremben Első ütésre ott teremjen. Idő nagyasszony: örök anyja, Gyermek öccsével menni hagyja, De perlő szava zsong fülében, Mit elismétel minden éven, Perelt, mint ördöggel az angyal, Halandóval a halhatatlan. Megy, hol tombol új lét reménye, Hogy a nagy báltermet elérje, S a gyermekkel küszöbre lépve Bedobja vígadók ölébe, Hadd üdvözölje harsogó zaj, Míg elhal az utolsó sóhaj. Sírásói már készen állnak, Hogy elragadják a halálnak, Sírba kísérő bús zenéje Anyja jajgató gyászbeszédje, Mit a Végzet hatalmas újjá Szed nagyvilági hárfa húrra. Szilveszterrel elbánt az élet, Jobbat új öccse sem remélhet, Kit most őrjöngve kapnak ölbe, Hogy majd vénen dobják gödörbe, Mert kit földi szabályba véstek, Halál üti rá a pecsétet. Anyja terén ha maradt volna, Élet-éve szünetlen folyna, Enyészet nem ragadná torkon, Hogy rá évi szemfedőt dobjon, Védné Idő anyja szerelme, Ifjú erőben remekelne. / így táncteremben is hazug lett A kurjantás: “Sohse balunk meg!” Mely kirikolt messzi a táncból, Holott a Rém mögötte táncol; Jaj, kit a gondolat se kínoz, Hogy közelebb jutott a sírhoz. Ujjong a nép gyermek közelben, Táncol, tombol mámorba verten, ürül, de jobb lenne, ha sírna, Mert fenyeget Szilveszter sírja, Adna magába szállva hálát, Hogy az új év ne nyomja vállát. Hawaii Szabó László
