Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscription to: Alexander Tóth, Editor and Manager 210 Eisenhower Boulevard Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa. ÚJÉVI ÉBRESZTŐ Irta: Dr. Takaró Géza Valami hires alvó ébresztő órát kapott ajándékba költő barátjától. Hajnaltájt “Tyhü! —■ milyen forradalom! Berreg, zakatol az óra szilajon. Talpra, te renyhe! Fel, ki az ágyból! Munkára, dologra! Az ég színe lángol!” A felriadt ember “Úgy vágja földhöz azt az órát, Hogy abból óra többé soh’ se lesz . . . Ébresztők! Sorsotok legtöbbször ez!” De tegyük fel, hogy ezt a karácsonyi ajándékot mi kaptuk Budapestről! Egy fiatal órássegédtől, aki kinos időtöltésből szerkesztette ezt az órát, mialatt börtönében várja a csaknem bizonyos halálos Ítéletét. Melyik amerikai magyarnak jutna eszébe földhöz vágni? Valóban kaptunk ébresztő órát, valóban börtönből. Úgy vigyáztak annak a rabnak életére, hogy összeláncolták az őriző katonával. Azok a napok, hajh! — gonosz napok voltak. Ez a hajh! — nem imigy-amugy ide bigy- gyesztett cifraság. Próbáljunk benne fölismerni valamit abból a keservből, bánatból, amit Kölcsey bele tett: “Fejedelmünk hajh! Vezérünk hajh! Magyartok gyászban ül! . . .” Pedig még ennél is mélyebb bánatot, aggodalmat, esengést fejeznek ki — vagy akarnak kifejezni — azok a szavak, melyek az “ébresztő órát” kisérő levélben olvashatók: “Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok.” Joggal kérheti ezt tőlünk. Ő, a levél Írója, jó példával jár előttünk: megvette azokat a tétlenségre kárhoztatott napokat: börtönéből templomi szószéket csinált, amelyről még ma is beszél az emberiséghez. A római katona jelenléte állandó emlékeztető volt számára, hogy ő maga is katona, Jézus Krisztus vitéze. Nézegette a katona fegyverzetét, a- melynek minden egyes darabja a keresztyén fegyvereit sugalmazta. “Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” íme: az igazlelküség deréköve, az idvesség sisakja, az igazság mellvasa, a békehirdetésre való készség saruja; aztán, tetőtől-talpig felöltözvén, ime a hit pajzsa és a Léleknek, Isten beszédének kardja. Mindezt nem egyszer, de százszor hallottuk, hirdettük. De mindezzel nem jutunk sehova, amig fel nem riadtunk az ébresztő óra zakatolására: “Serkenj föl, aki aluszol!” Újra zakatol: “Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk!” Lehet, hogy valaki tulsokáig zavarta Szilveszter pápa álmait (ez nem a II., aki Istvánnak koronát küldött, hanem az I.), szemeit törülgeti, amint hallja az ébresztőt: Talpra magyar! ... Itt az idő! . . . Talpra minden ember, akiben még él a lelkiismeret! “Felkelsz, vagy felrobbansz!” — kiáltja Dr. Laubach a könyvével (“Wake up or Blow up”) sok agyonmulattatott férfi és nő fülébe. A kommunizmus 1920 óta szakadatlanul nyeri a hideg háborút. Amerika megakadályozhatja, hogy a világ többi részét is elfoglalja. Bombák és “jet-plane”-k hideg háborút nem nyerhetnek meg. Az emberiség két-harmada éhes, rettenetesen boldogtalan, bő- szülten eltökélve, hogy nem marad tovább el- hagyatottságában. Rájuk mered a lét és nemlét kérdése. Közülük talán egy se hallott a buskomor dán monológjáról: Lenni vagy nem lenni, de amig Hamlet számára ez filozófiai kérdés volt, addig mindegyikük számára ez a legrettenetesebb realitás, atom-háború nélkül is. MINDEN KEDVES ELŐFIZETŐNKNEK ÉS OLVASÓNKNAK ISTENTŐL GAZDAGON MEGÁLDOTT BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK! I i i I í i
