Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-01-01 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA lünk semmi gonosztól, mert az Úr, a mi Pásztorunk velünk van. Az Ő pásztorbotja hatalomnak, védelemnek és biztonságnak a jelképe számunkra. Később, az élet délutánján, amikor a nap melege már nagyon erősen süt le reánk, O intézi úgy, hogy lassúbb járásra csöndesedjünk le, hogy valami fának árnyékában élvezzük inkább az életet, mint hogy csak keresztül rohanjunk rajta. Az élet estéjén pedig halljuk hazahívó szavát. Néha bizony nehéznek tetszik, hogy itt hagyjuk magunk mögött az életnek sok élvezhető örömét, megfeledkezve arról, hogy mennyivel áldottabb az, ami reánk vár, mint amit itt hagyunk. De mert bizonyosak vagyunk arról, hogy az Úr, a mi Pásztorunk, jobban tudja, hallgatunk hívó szavára és elindúlunk hazafelé. Az is gyakran megesik, hogy annyira elhitetjük magunkkal, hogy “az Úr énnékem őriző pásztorom”, hogy hajlandók vagyunk egészen elfelejteni azt, hogy “mi az Ő népe és az 0 legelőjének nyája vagyunk!” Ha a juhok nem engedelmeskednek a pásztor hívásának, nem lesz számukra gyönyörűséges zöld mező kies folyóvizek mellett. Jó lesz meg nem feledkeznünk arról, hogy az a kampós bot a pásztor kezében nemcsak arra való, hogy a farkasokat elriassza. Gyakran arra is kell azt a pásztornak használnia, hogy a nyughatatlan juhokat rendre szoktassa és megfegyelmezze. A pásztor hívása nem mindig vezeti zöld mezőkre és kies folyóvizek mellé a juhokat. Idő teltével a nyírókhoz viszi őket, máskor meg a piacra, máskor meg a vágóhidra is. Bizony nagyon jó, ha eszünkben tartjuk, hogy valahányszor ezt mondjuk: “Az Úr énnékem őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom” — olyankor mindig számíthatunk az O váltságára, gondoskodására és védelmére. De ugyanazon az alapon és mert “mi az Ő legelőjének nyája vagyunk”, felajánljuk magunkat neki, hogy számíthasson a mi gyapjúnkra, a mi báránykáinkra és a mi testünkre és vérünkre, életünknek minden teljesítményére Faze Larudee AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Az evangélium változtatta át Koreát. — A koreai köztársaság kormánya hivatalosan megünnepelte október hónapban a protestáns misszió megindúlásának 75.-ik évfordúlóját, a legnagyobb elismeréssel emlékezve meg Dr. Allen, Underwood, Appenzeller és Baird orvosok és lelkészek munkájáról, akiknek az operáló kése meg az igehirdetése nyitotta ki Isten Országának kapuját a koreai nemzet előtt. Nehéz küzdelmet vívtak ezek az úttörők abban a távoli országban, de a koreai nép válasza messze túlhaladta bármelyik keleti nemzetnek a készségét a keresztyénség befogadására. Ma a koreai óriás egyházaknak a híre ismeretes az egész keresztyén világban. Több protestáns szemináriumi diákjuk és theológusuk van, mint Ázsia, Afrika vagy Latin-Amerika akármelyik országának. És akik Koreát meglátogatják, mindig el- álmélkodnak azon, hogy mennyi templomtornyot látnak akár a városokban, akár kint a falvakban. A keresztyénség valóban áthatotta Korea egész életét. Nagy kórházaival segíti őket a betegségek és a halál elleni küzdelemben; kitűnő iskoláiban először nyílt alkalmuk Korea leányainak a magasabb fokú nevelés áldásaira. Politikailag is nagy hatása volt a keresztyénség- nek a nemzet sorsára: 1919-ben a függetlenségi nyilatkozat 33 aláírója közül 16 protestáns keresztyén volt. Seoul főváros jubileumi ünnepélyén negyven különböző protestáns egyház missziói tanácsai képviseltették magukat, a koreai egyházaknak pedig ötszáz hivatalos kiküldöttje jelent meg, és hallgatta meg a kormány legfőbb tisztviselőinek hálá- datos bizonyságtételeit. Elhalasztották a római egyház nagyzsinatát. —- A Vatikán a múlt hónapban közhírré tette, hogy a János pápa által meghirdetett vatikáni zsinatot nem fogják megtartani 1962 vége előtt, sőt valószínűleg csak 1963-ban. Eredetileg úgy volt, hogy már 1961-ben fogják tartani ezt a zsinatot, aminek az első meghirdetése óta a találgatásoknak egész sora merült fel, köztük még olyan képtelen gondolatok is, hogy talán még a protestánsokat is meghívják erre a zsinatra. Szomorú bizonysága volt a történelmi ismeretek hiányának, hogy még egyházi lapjainkban is olvashattunk ilyen teljesen alaptalan várakozásokról. — Itt említjük meg, hogy november hónapban a washingtoni Georgetown University falai között tartották meg a nyugati félgömb legmagasabb rangú főpapjainak az első ilyen “csúcs- konferenciáját”, amelyen az északi, közép és déli Amerika 220 millió népének 22 püspöke vett részt három napon át, köztük immár több érsek is. A tárgyalásokról természetesen nem adtak ki jelentéseket, de úgy gondolják, hogy azoknak különösen Dél-Amerika szempontjából valósággal stratégiai fontosságuk volt: a római egyház ott az utóbbi időkben igen súlyos veszteségeket szenvedett. — A colombiai képviselőházhoz 14,000 protestáns “és más colombiai” aláírásával folyamodványt adtak be, sürgetve a kormányt, hogy szerezzen érvényt a vallásszabadság alkotmányban ígért biztosításának. Minden hely elkeli! — Bizonyára minden olvasónk tud azokról a híres passzió-játékokról, amik során Oberammergau felső-bajorországi városka lakói minden tizedik évben megjelenítik Jézus Krisztus nagypénteki szenvedéseit. E városka lakói 1633-ban tették ezt a fogadalmat, hogy ha Isten megszabadítja őket attól a szörnyű járványtól, amit ott akkor náluk pusztította a lakosságot, ők ezzel fogják meghálálni szabadúlásukat. Előadásaik világhírűekké lettek. A jövő év folyamán 85 ízben fogják “lejátszani” a nagyheti drámát — és erre a 85 előadásra, mindegyikre, már is elkelt minden jegy! (Folytatás a 15.-ik oldalon)
