Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 NEMZETKÖZI MISSZIÓI A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Az apostol, ha ma tenné ezt a vallomást, akkor még azt is hozzá tenné: Krisztus mindenütt ugyanaz. — A világ minden táján “ugyanaz” a Krisztus él különböző emberek s nemzetek között. Vannak szabad emberek s rabszolgaságban élők, vérszomjasok s akiknek vére kiömlik, lázadozok s akik a lázadást leverik. így nem csoda, hogy világunk zajos, örök forrongásban levő közösség, melyben csak egyetlen egy szelid hang van, Krisztusé, mindenütt, mindenkit igy tanít: “Szeresd felebarátodat.” Szeretet. Ez az egész külmisszió elsődleges célja. Embereket, nemzeteket Jézus szereteté- ben össezhozni, egymással kibékíteni, testvérekké tenni. Ezt csinálják a misszionáriusok. Nemes munkájukról olyan keveset tud a világ. Ha szerencsétlenség, forradalom, háború van, arról mindenki tud. De olyan kevesen tudnak arról, hogy Ázsiában, Afrikában egyre többen teszik ezt a boldog vallomást: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, az Ő sze- retete. — Bizonyságtevésük a missziói munka drága eredménye, amiről beszélni kell, legalább itt, az Egyházban, gyűléseinken. Nézzük meg röviden, ahonnan ezek a bizonyságtevő hangok jönnek — a mi Egyházunk missziói területeit. Először is India, ahol két fontos esemény volt 1957-ben. Iskolák, kórházak már évekkel ezelőtt engedélyt kaptak, hogy felállítsák saját kormányzó testületeiket, de felelősek voltak a Missionary Conference-nek. Ez a felelősségük megszűnt a saját Board of Christian Institutions felállításával, mely szabad kezet kapott kormányzati ügyekben. Óriási jelentősége van ennek egy olyan országban, melynek “két-kula- csos, jobbra-balra tekingető” kormánya már is megnehezíti a misszionáriusok bejutását, viszont semmit sem tehet az önmagát kormányzó egyház s intézményeinek egyre erősödő hangja ellen. A másik esemény szomorú s tragikus volt. A Gass Memorial Center Hall-t a tömeg megtámadta, azon s abban óriási rombolást vitt véghez, mert a Hall felügyelője csak azzal a feltétellel engedte meg, hogy abban a Függetlenség Napját megünnepeljék, ha Hindu bálványok imádásától tartózkodnak. Jézust is keresztre feszítették, mert kiűzte a templomból az árusokat s kalmárokat. Egyházunk másik missziói mezeje: Japán, ahol sok ember él kicsi területen, ahol az Írástudatlanok száma a legkisebb s a tudomány- szomj legnagyobb, ahol nem gondtalanul, hanem gondolkozva, örökké a jövendő lehetőségeit kutatva élnek az emberek. Péter hálójánál, Máté a vámszedő asztalnál, Saul vérszomjas seregét vezetve találkozott Krisztussal. Japán a gondolat mezején, az iskolák padjaiban, ifjúságában találkozott Krisztussal. Akik Vele találkoztak ifjúi lelkesedéssel hirdetik, Japán jövendője csak Krisztussal biztos. Hangjuk mesz- szire hallatszott, mert 1952 óta, amig a lakosság csak 10 százalékkal, az egyháztagok száma 26 százalékkal növekedett. Nevezetes esemény volt, hogy a Miyagi nevelő képző 35 uj óvónőt bocsátott ki, akik viszik majd Krisztus tanításait a gyermekek szivébe. Okinawaban megnyílt az első keresztyén akadémia. Hong Kong problémája: nem kicsinysége, nem is a lakosság nagysága, hanem a menekültek sok száma. Amikor a “menekült” szót halljuk, megértő szánalom s túlzott “babus- gatás” jut eszünkbe. így nem csoda, hogy a menekülő megszokja a másoktól való függést, ami aztán a saját kárára van később. Egy uj hang jő a Hong Kong-i missziói területről. Ez a hang ezt mondja a menekülteknek: igen, segítünk rajtatok, de ti is próbáljatok segíteni magatokon. Hong Konghoz közel a Chung Chi College megkezdte munkáját. A Haven of Hope szanatórium kibővült. Meg volt az alapkő letétele a Tsuen Wan iskolának, melynek építési költségeihez a mi Board-unk $15,000.00-t adományozott. Hondurasban templomok, iskolák épülnek, sikeres konferenciákra jönnek össze. Szeptemberben és októberben tizenhat gyülekezet kiküldöttei jöttek össze egy két-hónapos gyülekezeti vezetőket nevelő tanfolyamra. Irakban a missziói munka abba a kedvező helyzetbe került, hogy a kormány elismert vallásokká tette a protestáns felekezeteket s megengedte, hogy vagyonuk legyen. A Bagh- dad-i Lányiskolában uj tanerőkre van szükség. A lelkészi pályára készülő ifjak számára előkészítő iskola nyílt. Ecuadorból örömmel jelentik, hogy az istentiszteletet látogatók száma növekedett. Tupi- gachiban uj iskola nyílt, mely uj lehetőséget ad a gyermekek keresztyén szellemben való nevelésére. Szükség van uj nevelő s vezető képző központokra, iskolákra. Afrikában uj kórház és szeminárium nyílt meg. A szemináriumban szükség van több tanerőre. A Ho-i elemi iskolában a gyermekek Krisztus szellemében való nevelése szépen halad. Végül egy kis hir, elbújtatva a sorok tengerében, arról számol be, hogy az európai misz- szionáriusok száma egyre fogy s ma már a missziói mezők kétharmad része amerikai gondozás alatt van. Ha igy halad, eljöhet az idő, hogy az egész missziói mező a mi felelősségünk lesz. Lelkileg elég erősek leszünk-e arra? Igen, ha nem felejtjük el, hogy nincs
