Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-01-01 / 1. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA sikeres külmisszió és komoly belmisszió evan- gélizáció nélkül. Javaslatok: 1. Gyülekezetek tartsanak Missziói Vasárnapot. A gyülekezet tagjai között osszuk ki a Board missziói munkát ismertető iratait. 2. A bizottság ajánlja az Audio-Visual Aid hivatalából megszerezhető filmeket: a) Ministry in Morioka (filmstrip — ingyen); b) Younger Brother (16 mm.). (Van ilyen sok más.) 3. Bizottságunk javasolja, hogy minden presbiteri gyűlésen egyháztanácsosaink foglalkozzanak legalább tiz percig a külmisszió valamelyik problémájával, s esetlegesen gondolásaikat kivitelezés végett tegyék a gyülekezet valamelyik jótékonysági szervezetéhez. (Nőegyletek, Brotherhood, Ifjúsági Egylet stb. Követendő példa: Toledóban két leprásról való gondoskodás évről évre.) 4. Látható helyen függesszünk ki misszió mezőkről levő képeket. Marsaiké József elnök Dr. Zsíros József Katona Barna ★ ★ ★ OUR CHRISTIAN ENLISTMENT A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE Atyák és Testvérek! Egyházunk, épitő programjának első évében, 1957-ben, a cél elérése érdekében $5,100,000-t kért a gyülekezetektől. A 33 egyházkerület között nekünk, a magyar egyházkerületnek $57,725 volt a kvótának, mely 1958-ra és 1959-re is ugyanaz marad. Összeg szerint, a 17 éves költségvetés történetét nézve, most fizettünk legtöbbet: $19,725-t, mely a kért kvótának a 34 százaléka. Habár az utolsók vagyunk a százalék szerint az egyházkerületek között, a múlt esztendőben $4,297-el többet adtunk, mint az előző évben, 1956-ban. Az eredmény nyilván mutatja, hogy magyar gyülekezeteink rokonszenvvel fogadták egyháztestünk épitő programját. Dr. Perry L. Smith nemzeti missziói titkár, ki meglátogatta az összes elérhető magyar gyülekezeteket, magában véve történelmi jelentőségű tény volt. Köztünk való forgolódása nyilván mutatja, hogy áldozatos és odaadó munkával sokat lehet elérni népünk között. Egyházkerületünkben egy gyülekezet fizetett 100 százalékon felüli Apportionment-et, három fizetett 100 százalékosan, 10 gyülekezet nem fizetett semmit, a többi 36 többet-kevesebbet. A Világszolgálat által kért összeget 92 százalékban fizettük be, $6,242-t. Tizenkét egyház adott 100 százalékon felül, 10 egyház 100 százalékban fizetett, 14 semmit se adott, 14 az 1 és 100 százalék között. A teljes programnak sikere végeredményében az egyes gyülekezetektől és nagyobbrészt az őket vezető lelkipásztoroktól függ. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy az anyaszent- egyház nem egy organizáció csupán, hanem élő organizmus, Krisztus élő teste, melynek megvannak a maga misszionáriusai, bizonyságtevői, orvosai, nevelőintézetei, vezető emberei, akkor nem fogunk vonakodni annak bőkezű segítésétől sem. Közegyházunk mindenkor kész segíteni felvilágosító iratokkal, lelkipásztorok részére készített tervkönyvvel, program és költségvetési segédkönyvekkel, filmekkel, vetített képekkel, rádió és televíziós programok adásával, munka- közösségek összehozásával, konferenciák rendezésével s nem utolsósorban látogatással, előadások tartásával. Mindössze egy gyülekezetünk jelentette, hogy külön meghívott misszionárius előadás tartására. A név: Isten országát szolgáló bizottság megváltozott. Angol neve: Our Christian Enlistment. Erre kérünk jó, magyaros hangzású nevet (Keresztyén Elkötelezettség, Sorozóbizottság, Számbavétel, Szolgálat stb. Bizottsága). A világszolgálat ruhaakcióra szólít fel minket. 1958-ban 10 millió, az után következő három évben pedig 40 millió font használt ruhát szeretne összegyűjteni. Vegyük tudtul, lelki- pásztorok, hogy az Apportionment-ből, a közegyházi járulékból mintegy félmillió dollárt az egyetemes egyháztanács átadott a nyugdíj és segélyalapra, ahogy ezt minden esztendőben megteszi. Jelen egyházi életünk szívverését két kísértés fenyegeti, amelybe, mint kedvenc fellegvárba huzódhatik életünk. Az egyik kisértés az, hogy hitéletünket teljesen a múlt szemléletére helyezzük át. Az elmúlt napok dicsősége megejt bennünket s a jelen élet minden fázisát nemcsak hogy kritizáljuk, hanem visszavetjük a múlt orákulumai és szokásai alapján. A múltnak ily monolithikus szemléletétől óvjuk meg magunkat. A másik hiba az, hogy ha túlságosan a jövő igézete tart bennünket lekötve s a jelen sürgető és égető problémáinak megoldása elől annak ködös és inkább légbőlvont váraiba menekülünk. (Befejezése a 14.-ik oldalon)
